A jó magyar alapanyag külföldre vándorol

2014.01.25. 10:50

Hiába szeretne egy étterem kiváló hazai alapanyagot használni, a dolog nem egyszerű, ami azért baj, mert a jó konyha olyan, mint a jó bor: nagyon fontos a terroár jelleg - derült ki a Vidékfejlesztési Minisztérium héten megrendezett konferenciáján Molnár B. Tamás felszólalásából.



 

A Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszer feldolgozási főosztály, a Magyar Gasztro Térkép Klaszter, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, az Agrya Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége és a Vega Fruit TÉSZ Kft szervezte azt a konferenciát, melynek témája a hazai élelmiszeripar helyzete, a termékek minősége volt.

Molnár B. Tamás a hazai alapanyag ellátottságot minőségi és gasztronómiai szempontból értékelte - tehát hogy a hazai vásárló, illetve az éttermek milyen eséllyel juthatnak minőségi alapanyagokhoz. Molnár B. az elmúlt évek kedvező tendenciái ellenére is komoly lemaradásról számolt be, megemlítve, hogy noha az éttermek némileg jobb helyzetben vannak az alapanyag beszerzésben, még ott is nagyon szomorú a helyzet: teljesen általános, hogy egy minőségre törekvő győri étterem séfje az alapanyagok nagy részét a bécsi Naschmarktról szerzi be, és még úgy is jobban jár.

Noha jelenleg az éttermek egyik részének kizárólag az a fontos, hogy a beszerzett alapanyaghoz minél alacsonyabb áron jussanak hozzá, az éttermek kisebb hányada az alapanyagok minőségére is komoly hangsúlyt fektet. Illetve fektetne - a legtöbben azzal a faramuci helyzettel találják szembe magukat, hogy nem is olyan könnyű hozzájutni a jó húshoz, tejhez, tejtermékhez. Márpedig az alapanyagok egy része már kifejezetten magas minőségi követelményeknek is megfelel. Molnár B. a mangalicát hozta példának.

"A megfelelő körülmények között tartott, szigorú minőségi elveket követő mangalicatenyésztésből származó malacok szinte nem is kerülnek itthoni piacra: egy részük Spanyolországba, másik részük Japánba utazik" - Mondta, majd hozzátette, hogy jelenleg nem tudnak itthon annyi mangalicát tenyészteni, amit a japán piac ne tudna felszívni (természetesen csak a kiemelkedő minőségű sertésekről van szó).

Molnár B. kiemelte, hogy nagy szükség lenne a kis, családi vállalkozások minőségi termelés felé fordítására is - ez lehetne egy kitörési pont -, de komoly minőségellenőrzési és minőségbiztosítási keretek lefektetése nélkül érdemi előrelépésre nem szabad számítani.