A magyarok többsége sosem ivott igazi teát

2014.02.06. 12:35

Az ugye megvan, amikor kis pisisként dől belőlünk a takony, karikákat látunk a láztól, és a doktor néni, miután sikertelenül próbálta lenyomni torkunkon a spatulát, negédesen azt búgja, mézes teát a gyereknek. Anyuci pedig szorgalmasan, literszám dönti belénk ezt a meleg, szirupos, fanyar kotyvalékot, amivel csak annyit ér el, hogy feljön tőle a gyomorsavunk.

Felnőttként gépiesen ismételjük, amit akkor megtanultunk, a filteres cuccot 3-5 percig forró vízben áztatjuk, és mivel így az eredmény ihatatlan, csersavas valami lesz, megpróbáljuk citrommal és cukorral fogyaszthatóvá tenni. Ezt a löttyöt aztán boldogan, kipirulva szürcsöljük a jégpálya szélén, a karácsonyi vásárban vagy otthon reggelire. Ebből a mátrixból aztán nehéz kitörni, és egy egész életet leélhetünk anélkül, hogy megismernék a tea igazi, ezer arcát.

Ki találta fel a filtert?

Részben Thomas Sullivan tehet róla. Ő volt az első olyan teakereskedő, aki az 1900-as évek elején klienseinek apró selyemzacskókba csomagolva küldte a mintakollekciót, akik hirtelen ötlettől vezérelve így, zoknistól áztatták forró vízbe a teát. Hozzá kell tennem gyorsan, hogy ezekben a kis szütyőkben akkor még valódi szálas tea volt, a vevőket tehát nem érte csalódás.

Minderről Wágner Annával, a Flying Bird teaház tulajdonosával beszélgetünk, aki már sokaknak bebizonyította, hogy a tea lehet finom is.

Bár a tea, pont a filteres tea elterjedésének köszönhetően, a víz után a leggyakrabban fogyasztott ital, minőségi teát Európában csupán a lakosság 1,5 százaléka fogyaszt. Ázsiában ez pont fordítva van, ott a népesség 90 százaléka szürcsöl finom szálas teát.

Arra a kérdésünkre, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv tesz-e különbséget a minőségi szálas, illetve a filteres teák között, a Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodájától azt a választ kaptuk, hogy a teára vonatkozóan nincsen hatályos magyar élelmiszerkönyvi szabályozás, de még uniós jogszabály sem létezik. A Codex Alimentarius sem foglalkozott még ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor léteznek ISO-szabványok ezen a területen, (pl.: ISO 3720:2011 Black tea, ISO 11287:2011 Green tea), melyek meghatározzák a teák közötti alapvető különbségeket.

Ezek a levelek soha nem kerülhetnek filterbeForrás: Origo

A tea ott kezdődik, ahol a filter véget ér

A magyarok többsége sosem ivott igazi teát, mert a tea valójában ott kezdődik, ami filterbe soha nem kerülhet. A minőségi szálas teához az örökzöld cserje értékes fiatal, friss hajtásait, rügyeit szedik le megfelelő időben, többszöri szüret alkalmával. A levelek között óriási minőségi különbségek vannak, ennek alapján születnek a különböző teák minőségi fokozatai. Minőségi kategóriába csak szálas tea tartozhat.

Ami a filterbe kerül, az valójában a szüretek után megmaradt, öreg, összeszáradt levelek és némi szár keverékéből porrá darált elegy, ami a kiáztatás után a csersavon kívül nem sok meglepetést tartogat. Ezért az a legnagyobb nonszensz, amikor a filteres tea csinos dobozára rárajzolják a minőséget kifejező, három levélből álló tearügyet. 

Kínai teaszedőkForrás: AFP/Imaginechina/Yang Tao

A teázás kreatívvá tesz

„Ezzel szemben a valódi tea olyan, mint egy jó regény” – mondja Wágner Anna, és ebben tíz év intenzív minőségi teázás után csak megerősíteni tudom. A minőségi tea sokféle és sokszínű. Illata, íze, aromavilága kimeríthetetlen esztétikai forrás, újabb és újabb gondolatokat generál. A tealevelek szépsége, illata, a tea elkészítésének szertartása során az ember fizikuma és szelleme tökéletes harmóniába kerül. Ez most ugyan lila ködnek hangzik, pedig, aki egyszer megtapasztalta a teázás nyugalmát, az tudomást szerez egy „másik” dimenzióról.

„Ázsiában a teázás nem arról szól, hogy felszolgálják nekünk az elkészített teát, amit aztán mi szép komótosan megiszogatunk. A teázás sokkal komplexebb, kreatív tevékenység. A teázásnak a kínaiaknál kifinomult eszköztára van. Kis kannák, ivócsészék, kiöntők, teatálca bambuszból, és hasonlók. Már a tea kiválasztása is örömforrás. A teakészítés olyasmi, ami felszabadítja a kreativitást. Koncentrálttá és oldottá tesz. Minden érzékszervet igénybe vesz. A tea élvezete a maga komplexitásában a boréhoz lehet hasonló. Annyi információ van a teában, ami leköti az ember figyelmét. A hatásáról nem is beszélve. A tea oldottá tesz, beállítja a megfelelő szintet, és nagyon sokáig ott tart.”

A teázásnak kifinomult eszköztára vanForrás: Kling József

Manapság az egészséges életmód divatja felfedezte a teát. A zöld, illetve oolong teák valóban rendelkeznek zsírégető hatással, de persze nem csodaszerek, nem olvasztják le a zsírt, mint sokan gondolják. De aki csak azért issza, mert egészséges, az olyan, mintha valaki csak azért inna minőségi bort, hogy berúgjon tőle. Mindkét esetben lemondunk az esztétikai élményről. Márpedig a tea elsősorban élvezeti cikk.

A víz a lelke

Bár csak két összetevőből áll, vízből és tealevélből, mégis a legmagasabb minőségű teát is nagyon könnyű elrontani. Például rossz minőségű vízzel. A kínaiak évszázadokkal ezelőtt már minősítették a különböző vizeket. Első helyen szerepelt a hegyekben sziklákon futó forrásvíz. Kezdő teásként képes voltam a bioboltból két kilométeren keresztül gyalog hazacipelni két ötliteres PET palackban a Pilisből származó forrásvizet.

A Flying Bird teaházban pilisszentkereszti forrásvízből készíthetjük el a teánkat. Ez azért is fontos információ, mert ha ott ezzel a vízzel ittunk egy finom oolongot, és otthon ugyanúgy elkészítve tompa ízűnek érezzük, akkor nem arról van szó, hogy becsaptak bennünket. A csapvíz a ludas, ugyanis szinte alkalmatlan tea készítésére, mivel túl kemény. A vízkeménységet általában keménységi fokban adjuk meg. Magyarországon jellemzően a német keménységi fokot használjuk (jele nk°).

A csapvíz általában 14 nk°, a teához azonban maximum 8 nk°-s vizet ajánlott használni. A vizet 2-3 perces forralással ugyan lehet valamennyire lágyítani, de ha meg túlforraljuk, lapos lesz. Vannak fanatikusok, akik olvasztott hólével próbálkoznak. Wágner Anna szerint az nagyon gáz, ugyanis a legtisztább hó is tele van a légkörben keringő korommal és a kipufogógázok szennyeződéseivel. Függetlenül attól, hogy fekete, zöld, oolong vagy éppen kínai vörös teát iszunk, próbálkozzunk jobbfajta ásványvízzel, aminek alacsony az ásványianyag-tartalma.

A következő részben a különböző – nem filteres – teák fogyasztási szokásaival foglalkozunk.