A világon egyedülálló kertészeti megoldás jelenik meg Merker Viktornak és munkatársainak önfenntartó kertrendszerében. Ez egy olyan cserepes konyhakert - tehát ehető növény termesztésére szolgál -, ahol nekünk egyáltalán nem kell hozzányúlni a növényhez, mert gondoskodik magáról, és elvan a konyhapulton.

Az önfenntartó kert gondolata egy hagyományos zöldfal építése közben fogalmazódott meg Merker Viktorban és csapatában. Ezek a zöldfalak úgy működnek, hogy a falon van egy textilréteg, amelyre zsebeket varrnak, és azokba ültetik a növényeket. A vizet fölülről vezetik rá a textilre, így azon keresztül jut el a növényekhez.

A fényt a naptól vagy mesterségesen kapja, és a növények így már megélnek ezekben a zsebekben. Ez viszont olyan növényeknél, amelyeket vágni kell (ilyenek például a fűszernövények), nem alkalmazható. Merkerék ezért a fal helyett hagyományosabb vonalon indultak el az ötletükkel.

Bolondbiztos ládát a konyhába

Ez lett a balkonláda. Egy olyan kiskert, amivel nem kell foglalkozni, a vízadagolást és a fényt is önállóan megoldja, így a kertésznek csak szüretelnie kell. Ahogy a zöldfalaknál általában, a balkonládánál is az öntözés megoldása jelenti a problémát, azt kellett úgy megoldani, hogy ne lehessen vele elrontani - kiszárítani, túllocsolni - a növényeket.

Ezzel a rendszerrel ráadásul a növénytermesztés legkritikusabb szakaszait - palántázás, pikírozás, többszöri átültetés - is el lehet kikerülni, amiket nagyon pontosan kell művelni, a magoncok neveléséhez szükséges precizitásra és szabálykövetésre kevesen képesek. Merkerék a tesztnövényeket (1400 mag) például autistákkal neveltették föl a kívánt érettségig, akik nagyon pontosan betartottak minden szabályt, így a kikelési arány majdnem 100 százalékos volt, de ilyen szintű precizitás egy átlagos hobbistának gondot okozhat.

"Az volt az elképzelésünk, hogy a kész rendszernek bolondbiztosnak kell lenni, mert ezzel egyáltalán nem a hobbikertészeket célozzuk meg" - magyarázza Merker. "Abból indultunk ki, hogy aki kertészkedni akar, az úgyis utánanéz, megveszi a cserepeket, a földet, a magokat, aztán foglalkozik is vele. Akik viszont egyáltalán nem szeretnének ezzel különösebben foglalkozni, nem szeretik, ha koszos lesz a kezük, hogy föld megy a körmük alá, azoknak ez óriási dolog lehet. Hiszen ők is szeretnék, ha otthon olyan növények teremnének, amiket meg tudnak enni, vagy valamilyen módon használni."

Ha nincs balkonládánk, tegyük a konyhafiókba.Forrás: Merker Viktor

Amikor a vásárló megkapja és beüzemeli a cserepeket, már szinte semmi dolga nincs velük, legfeljebb várni egy kicsit, ha nem érett a termés. Mondjuk valaki rendel pár tő paradicsomot, akkor azok olyan érettségi fokon kerülnek ki, hogy már lesznek rajtuk félig érett gyümölcsök, és csak le kell szedni őket, amikor beértek.

Jó, de csap csak kell? Nem kell. Napfény? Az sem kell! Áram? Az kell!

Be kell dugni a LED-es lámpát (ez a napfény), feltölteni a víztartályt (ebből lesz a víz), és működőképes a kert, amely két nagy egységből áll. Van egy komposztálható, moduláris, tehát szabadon cserélhető része, és van egy másik, ami biztosítja, hogy ha a rendszert ellátják vízzel, akkor a belehelyezett növények nem fognak meghalni, mert mindig pontosan annyi vizet kapnak, amennyire szükségük van, így kizárható a túlöntözés és a kiszárítás.

A vízellátást egy itatószelepen keresztül biztosítja a rendszer a tartályból. Amikor a vízszint csökken, a szelep megnyílik, és pont annyi víz folyik a cserép alá, amennyi kell. A tartályban levő vizet vagy nekünk kell pótolni, vagy, ha például van teraszunk, ahova esni tud az eső, akár össze is gyűjthetjük. 

A növényeknek persze kell napfény, pontosabban olyan fény, ami megegyezik a napfénnyel. Ehhez napfényazonos LED-et használnak.

A rendszerben a növények cserélhetőek, tehát bármikor ki lehet venni a paradicsomot, és a helyére tenni valami mást. Ezzel kapcsolatban az sem jelent problémát, hogy különböző növényeknek különböző a víz- és fényigényük, mert olyan nagy különbségek nincsenek. Ha valaki nagyon szofisztikáltan szeretné csinálni, akkor rendelhet különböző klimatikus beállítású egységeket, egy mediterrán típusút, egy mérsékelt égövit és egy trópusit, de mérsékelt égöv alatt a legtöbb általunk fogyasztott növény vígan elvan. Ráadásul ez már egy másik liga lenne, az otthoni konyhakerteknél fölösleges ebbe az irányba elmenni, ott pont a könnyű kezelhetőség és az egyszerűség a lényeg. 

Ezt a munkafázist megúszhatjuk.Forrás: Merker Viktor

És ilyen még nincs sehol a világon

A már említett célközönség mellett van még egy komoly potenciális piac is, az éttermeké.

A Merkerék által megkérdezett séfek mind azt mondták, hogy nagyon jó lenne valami ehhez hasonló megoldás, mert ezzel sok pazarlást el lehetne kerülni. Egy étteremben a zöldfűszerek és más zöldségek fogyása nem mindig kiszámítható, a beszerzéseknél mindig túl sokat szoktak rendelni, nehogy idő előtt elfogyjon, ennek egy részét aztán ki kell dobni. De még ha nem is kell kidobni, vannak olyan növények, amik 2-3 naposan már nem ugyanolyanok, mint teljesen frissen szedve..

"A hagyományos szakemberek sok mindenre azt mondták volna, hogy ezt így nem lehet megcsinálni. Ott van például a fűszernövény, arra egy szakember azt mondaná, hogy csilit ilyen módon két hónapnál tovább nem lehet életben tartani. El lehet menni a Lumenbe, és megnézni az ilyen módon életben tartott, lassan egyéves növényeinket" - mondja Merker.

A jelenleg tervezett kertek egyes elemei alig valamivel nagyobbak, mint egy hagyományos virágcserép. Persze a szabad variálhatóság miatt a méretnek csak a rendelkezésre álló hely szab határt, ha akarunk, akár 10-20 ilyen egységet is egymás mellé tehetünk, más-más növényekkel.

Ezek kerülnek a cserepekbe.Forrás: Merker Viktor

Nincs gép, nincs sírás

Az efféle megoldásokban a gépesítés általában a vízadagolás terén szokott megjelenni – mondja Merker. Tehát van egy komputer, és azt be lehet programozni, hogy mennyi időközönként mennyi vizet adagoljon. Ez viszont régóta létező dolog, mi nem errefele mentünk, főleg azért nem, mert szerettük volna a hibalehetőségeket minimálisra csökkenteni.

Végül olyan nedvszívó és adagoló, vízmegtartó ásványi anyagból készült betét mellett döntöttek, ami pont annyi vizet ad le a palántának, illetve növénynek, amennyire szüksége van, ráadásul vannak benne olyan anyagok, amik szükségtelenné teszik a műtrágyázást. Ahogy veszi föl a vizet a tartályból, és adja le a növénynek, úgy táplálja folyamatosan a földet is. Emellett egy olyan mikroorganizmust használnak táplálékként, ami csak addig szaporodik, amíg szükség van rá. Ezt egy ampullával kell a földbe juttatni, és néha pótolni. Jól látható, amikor kifogyott az ampulla.

A fényforrás kapcsolgatását egyszerű időkapcsolóval oldották meg, a LED-es megvilágítás miatt a konyhakert alig növeli a villanyszámlát, de nem is ad meleget, ezért az egyelőre nem megoldható, hogy télen két ablaktábla közé betegyük, mert el fognak fagyni a növények. A szobahőmérsékletet nekünk kell biztosítani.

Merker Viktor, a Gourmet Garden egyik vezetője.Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Mennyibe kerül?

Otthoni használatra a számottevőbb anyagi tételt a hardver fogja jelenteni, de úgy számolták, hogyha valaki egy évig használja, már jobban fog kijönni például bazsalikommal, mint ha mindig elmegy venni. Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy ezzel a szisztémával olyan fajtagazdagságot tudunk otthonra biztosítani, ami a hazai piacokon csak elvétve van, akkor pláne megéri. Semmi akadálya nincs annak, hogy egymás mellett párhuzamosan többfajta paradicsomot, bazsalikomot tartsunk otthon.

Az önfenntartó kiskertet az idei szezonban - nyáron - tervezik bevezetni.