Aki csak egyszer életében megpróbált receptből megsütni valamit az otthoni gázsütőjében, szinte biztos, hogy sokkal több akadályt kellett leküzdenie, mint villanysütős társainak. Ez nem azért van, mert béna, hanem mert a gázsütő nem egy jó konstrukció.

 

 

 

 

 

A gázsütővel sütés egyik legnagyobb problémáját az egyezményes jelölés hiánya okozza. Pontosabban nem a jelölés nem egyezményes – egytől nyolcig beszámolni egy skálát viszonylag nehéz nem egyezményesen megoldani – hanem a jelöléshez tartozó hőmérséklettartományok. A gázsütőket nem a villanysütőknél megszokott, és jól használható fokbeosztással látták el, hanem egy nyolc számból álló számsorral.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Ez még önmagában nem lenne tragédia, mindenki aki elvégezte az általános iskola második osztályát, és tanult osztást matematikából meg tudja oldani: venni kell a sütő legalacsonyabb és legmagasabb hőfokát, a két szám különbségét elosztani a fokozatok számával (ez általában nyolc), és megkapjuk, melyik fokozaton hány fokos lesz a sütőnk.

Példa: a Karancs gáztűzhely sütője 160-300 Celsius fok közötti hőmérsékletet tud. Az egyes fokozat tehát 160 fokos meleget jelent, a kettes 180-asat, a hatos 260-asat, és a nyolcas, a legmelegebb, 300 fokosat. Ez eddig rendben is volna, az első probléma akkor adódik, amikor kiderül, hogy nem minden gázsütő tudja ugyanazt a hőmérsékletet. Van például, amelyik 155-285 fok között melegít, van olyan, amelyik 140 és 240 között. Az előbbinél a hatos fokozat 248 fok környékén lesz (azért környékén, mert itt már hosszú tizedesekkel kellene dolgozni a pontos eredményhez), viszont az utóbbinál csak 215 fok. Ezt általában a használati utasításból kell kinézni, hogy utána elvégezhessük az imént vázolt matekolást.

De ezzel még nem vagyunk kisegítve.

A modernebb kiadású gázsütők gombjain már hőfokot tüntettek föl a gyártók. Halleluja, mondhatnánk, akkor ez már van olyan jó, mint a villanysütő, nem? Nem, sajnos nincs.

Még ha sikerül is pontosan belőni az adott hőmérsékleteket, és el tudunk kezdeni azon a hőfokon sütni, amelyiken írja a recept, adódik a következő probléma, mégpedig a gázsütő hőszabályozásának nehézkessége. Ha a recept azt mondja, hogy 180 fokra előmelegített sütőben süssük az ételt tíz percig, majd 215 fokon 30 percig, végül 145 fokon 25 percig, az villanysütővel könnyedén teljesíthető, viszont a gázsütő reakcióideje jóval lassabb, főleg, amikor csökkenteni kell a hőt. 

Márpedig az ételek, főleg a különféle tészták igen kényes és hisztis jószágok tudnak lenni. És most ne gondoljunk feltétlenül a macaronra, vegyük nyugodtan a piskótát, vagy akármelyik égetett tésztát: ezek sem szeretik, ha a hőmérséklet nem úgy alakul, ahogy kellene. A kenyérről már ne is beszéljünk: az a hőleadás, amit a kenyér megkíván, gázsütőben csak hekkeléssel érhető el.

A helyzet nem reménytelen

Ha mégis gáztűzhelyet kell használnunk, a következő dolgokat tehetjük annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabb legyen a benne való sütés.

Szerezzünk be egy hőmérőt, amivel ellenőrizni tudjuk a sütő aktuális és pontos hőmérsékletét.

A sütőajtó legyen kifogástalan. Ez trivialitásnak hangzik, de régebbi, sokat használt sütők ajtói általában a sok nyitogatástól meglazultak, és tovább rontják az amúgy sem ideális fűtési- illetve hőhelyzetet.

Béleljük ki a sütőt. Biztosan mindenki látott-hallott már olyat, hogy a sütő aljába tetőcserepet fektetnek. Ez elsőre talán furcsának hangzik, viszont jelentősen javítja a sütő hőleadását. Persze az igazán hatékony megoldás az lenne, ha nemcsak a sütőtér alját, hanem minden falát ki tudjuk bélelni. Ez lényegesen nehezebb, és nem is megoldhatatlan, bár azzal számoljunk, hogy a pont méretre készített gáztepsik használatának búcsút mondhatunk. A legjobb egyébként, ha tetőcserép helyett samott téglát vagy takarólapot használunk. A samott a legjobb erre a célra, nem véletlen, hogy minden profi kemencéhez ezt szokták használni – hátránya, hogy a cserépnél vastagabb, tehát tovább csökkenti az egyébként sem túl nagy sütőteret.

A rutin: minden

„De az anyukám/nagymamám/tetszőleges idős rokonom évtizedek óta gázsütőt használ, és nagyon finomak a süteményei”. Ez azért van, mert az anyuka, nagymama, tetszőleges rokon az évtizedek során kitapasztalta, hogy a sütő, amit használ, hogyan működik. (Egyébként rögtönzött, szűk rokoni körben lefolytatott közvélemény kutatásunk azt mutatta, hogy ezeket a nagyon finom sütiket sütő rokonokat is hatökrös szekérrel kellene visszavontatni a gázsütőhöz, miután kipróbálták a villanyt. Legyen szó nyolcvanegy éves nagymamáról, fiatalabb, vidéki nagynéniről, vagy anyáról, akiknek a gázsütő használati éveik száma összeadva bőven száz fölött van).

A gázsütő nem használhatatlan, csak korántsem olyan praktikus. Rá kell szánni némi időt, és pár tepsi elrontott süteményt (kényes tésztákat sokkal könnyebb elrontani gázsütőben), levonni a tapasztalatokat, és kísérletezni. A kitartás előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét – egészen addig, amíg nem vagyunk kénytelenek lecserélni a megszokott gázsütőnket egy másikra. Viszont amikor cserélünk, gondoljuk meg kétszer is, nem akarunk-e villanyra váltani.