A vörösboros kóla miért nem lehet hungarikum?

Igényes ember deresre hűtött karafban készíti a vébékát, elvégre nem vagyunk állatok.

VBK, vadász, boxos, leó, cibere – ahány tájegység, annyi néven ismeretes a berúgást vágyó, de az alkohol ízét nem szerető tinik megmentője, a vörösboros kóla. Amerikában még csak két éve fedezték föl, viszont aki rohanna a hungarikum bizottsághoz, hogy levédesse a vébékát, annak komolyabb harcra kell készülnie. 

Kalimotxo, nem vébéká

A vébékát a világ nagy része ugyanis jellegzetes baszk italként ismeri, a neve kalimotxo. Eredetileg nem így hívták, hanem úgy, hogy a szegény ember cuba libréje, ami sokkal szebb.

A kalimotxo a hetvenes években terjedt el, eredettörténete pedig pontosan olyan, mint ahogy az ember elképzeli ezeknek a koktéloknak a születését. 1972-ben az algortai Puerto Viejo ünnepségek alkalmával kiderült, hogy az egyik büfé által berendelt nagy mennyiségű vörösbor kicsit megromlott, úgyhogy keresni kellett valami olyasmit, amivel el lehet nyomni a savanykás ízt. Ez lett a kóla, amit aztán két cimbora Calimero és Motxo nevének kombójával kereszteltek meg.

Igényes ember deresre hűtött karafban készíti a vébékát, elvégre nem vagyunk állatok. Forrás: Flickr

Az eredettörténet nemcsak nagyon szép, hanem megmutatja, hogy milyen esetekben szokás általában vébékát készíteni – amikor a bor annyira rossz, hogy már fröccsnek sem iható. (Persze-persze, a borszakértői mainstream minden évben ír legalább egy cikket arról, hogy jó fröccs is csak jó borból lesz, és ez igaz is, de ha a realitások talaján maradunk, akkor azért szembe kell néznünk azzal, hogy az ország fröccsfogyasztásának jelentős része a tisztán ihatatlan bor miatt zajlik.)

Itthon ciki, New Yorkban menő

Talán emiatt, talán a vidéki diszkók előtt vöröset hányó tinihordák miatt az italnak nincs túl nagy presztízse itthon, viszont a gasztronómiai kérdésekben általában rendkívül relevánsnak gondolt New York Times tavaly májusban hitet tett a vébéká mellett. Ebben a cikkben a vébéká nem valami kínos butaság, a borkultúra felszámolója, hanem egy érdekes koktél

"aminek ugyanúgy van létjogosultsága, mint mondjuk a vodkanarancsnak vagy a gintonicnak"

(Persze a New York Times újságírója nem tudta meghazudtolni magát, és beindult az okoskodás arról, hogy a nádcukorral készülő kólából jobb a vébéká, mint a kukoricasziruposból – hát ember, ez egy vébéká, nehogy már organikus, dűlőszelektált kokaint tartalmazó kólával akarjad inni!)

A gasztronómiai ügyekben szintén rendkívül mérvadó Huffington Post pedig még a New York Timest is beelőzte egy évvel - nyilván Arianna Huffington újságjában kevesebb erőforrás volt arra, hogy egy ember egy évig utazgasson a világban, és kiderítse, hogy a nádcukros kólával az igazi a kalimotxo.

Így néz ki, amikor nem a Panoráma diszkó előtt, pillepalackban mixeli az ember ezt a finomságot Forrás: Flickr

A New York Times szerint az ital egy kis citromlével határozottan olyan, mintha sangriát innánk – márpedig a sangriát sokan nem szeretik ugyan, de korántsem vált ki olyan szélsőséges reakciókat a borbarátokból, mint ha megemlítjük nekik, hogy azt a palack Gere Kopárt, amit tőlük kaptunk ajándékba, fölütöttük egy kis kólával, mert túlságosan száraz volt, a tanninok kicsit kilógtak a struktúrából.

A Balkánon mindenhol megy

A források szerint egyébként a vébéká Baszkföldről terjedt el a Balkánon, így nálunk is. Csehországban a neve houba (gomba), Romániában motorină (dízel), Jugoszlávia utód államaiban pedig bambus (nem fogják kitalálni, ez hogy van magyarul).

A magyar gasztronómiai szakirodalom sajnálatos filológiai állapota miatt a baszk eredetet egyelőre nehéz lesz megcáfolni, ami egy újabb érv amellett, hogy végre komoly pénzeket fordítson a kulturális adminisztráció a magyar gasztrotörténet kutatására.

Nehogy már a baszkoké legyen az AoC vébéká!

Az ital rendkívül bonyolult receptjét itt találják, ha esetleg valahol megakadnak, és nem tudják, hogyan tovább. Ez persze csak amolyan ötletadó, ne féljünk a kísérletezéstől: próbáljunk ki más arányokat is!

Még szerencse! Forrás: Origo