Aki nem született gazdagnak, aki csóró diák vagy szimpla alkoholista, bizony ivott már rossz piát. Van, aki lejött ezekről, van, aki örökre rajta marad. Nekik szerettük volna kedveskedni a tesztünkkel, mert tényleg nem mindegy, mit veszünk le a sarki italdiszkont polcáról.
Egykor ezeket a rumnak látszó tárgyakat is rumnak hívták, de a törvény megváltozott. Ma, ami cukornád nélkül készült, nem nevezhető így. Helyette a gyártók kreatív módon próbálják megoldani: találtunk Runt, Matrózt, rum-verschnittet, és Rumbát is – a lényeg a ráutalás.
Ezek a fajta féldecis, kétdecis kiszerelések sajnos hozzátartoznak a magyar utcaképhez. Igen, ezeknek a silány minőségű italoknak is megvan a maga célcsoportja – azt, hogy nem úri szalonok bőrfoteljeiben szopogatják őket, bizonyítják a parkokban, aluljárókban, zugboltok közelében szétdobált üvegek.
Mindannyian kerülhetünk nagyon mélyre, így nem árt, ha tudjuk, melyik az ihatóbb. Nagy csodára nem számítottunk, de meg tudtunk lepődni, pedig a tesztre összejött férfiak között volt öreg rokker, borszakíró, sokat látott újságíró is – azt azonban mi sem gondoltuk, milyen mélyen is van az alja ennek a kategóriának.
Vodka+aroma+színezék
Az italok egy része ízesített vodka. Miért? Mert annak előállítása iparilag nem nehéz, víztiszta, semleges ízű, jól oldódnak benne a színek és az aromák. Segítségül hívva a Magyar Élelmiszerkönyvet kiderül, hogy a vodka olyan szeszesital, amelyet mezőgazdasági eredetű etil-alkohol rektifikálásával nyernek úgy, hogy aktív szénen szűrik át, esetleg ez után ismételt lepárlásnak vetik alá, hogy a felhasznált nyersanyagokra jellemző érzékszervi tulajdonságokat szelektíven csökkentsék.
Szóval adott a színtelen-szagtalan, se íze, se bűze ipari vodka, amelyet csak fel kell löttyinteni aromával és festékkel, hogy kialakuljon a megszokott barnásvörös szín. Úgy tűnik, ezt az egyszerű feladatot sem képesek egyesek ellátni, hiszen találtunk narancssárgásan rózsaszín és szilvaszínű verziót is.
Aroma és színezék mindben van, a kicsivel jobb italokat esetében karamellel teszik elviselhetőbbé. Ennek ellenére sok mindent meg kell élni, hogy elviselhetőnek tekintsük ezeket – magunk részéről nem is kívánjuk senkinek, hogy ilyenekben találjon vigaszt.
Drágák, nem is kicsit
Ami meglepő, hogy mennyire drágák. Az eldobható féldecisek literenkénti ára bőven 3000 forint fölé jön ki, pedig ennyiért már gond nélkül kaphatunk mondjuk jamaikai fehérrumot. Értem én, 160 forint apró könnyebben akad a zsebben, mint 3000, de akkor is rosszul esik a matematika. A Portorico esetében a helyzet még durvább– 7000 forint literenkénti árért már minőségi, karibi rumot adnak.
A legrosszabb a Kunság Matróz és a Rumba nevű féldecis volt. Belenézve a boltok melletti kukába, mindkettő üres palackjaiból jócskán találtunk kidobva. Úgy tűnik, isszák. A legfinomabbnak a győriek Rundját találtuk; az évtizedek során a Likőrgyárban már megtanultak ihatót készíteni, komolyan mondom, termékük már-már hasonlít az igaz rumra. Meglepő befutó a második helyen végzett Spar Budget Run.
Lapozzanak, kiderül miért.