A tökéletes forralt bor, már amennyire létezik ilyen

2014.12.08. 09:04

Ez is csak egy bólészerűség, vagy pancs, mint a VBK, de népszerűsége miatt muszáj szólnunk róla.

Az ős

Két éve írtunk a forralt bor kedves rokonairól, mint például a puncs, vagy a grog.

A forralt bor is már a rómaiak típusú történet. Mások szerint már a görögök is típusú történet. Angol nevét (muddled - mulled wine) a 14. században kapta. A termék úgy született, hogy forralással megmentettek pimpósodásnak induló tételeket. Pontosabban megmentettek. Tehát a forralt bor múltja kevéssé dicső, és ez sajnos jelenjében is tetten érthető. Legalábbis kevéssé jellemző, hogy csúcsborokat pancsoljon szét valaki a fazékban, a rossz minőségű borok felhasználása viszont nem ritka, a forralt bor kiváló segítője a szaggató másnapoknak.

Mégis népszerű lett, amit Charles Dickensnek is köszönhet, aki több helyütt megemlékezik róla. 

Forrás: Thinkstock

Milyen borból? És még miből? 

Az ősi forralt bor, a hypocrace úgy készült, hogy a cukrozott bort mozsárban durván megtört fűszerekre - szegfűszeg, gyömbér fahéj, hosszú bors, kardamom - öntötték és ázni hagyták egy éjszakát-napot. Nem forralták, és egyesek illóolajos ízesítéssel csaltak. 

Szerkesztőségi borszakírónk illatos, könnyű, reduktív fehérbort ajánl hozzá, a grape.com pedig kifejezetten száraz vörösbort, azon belül is zinfandelt (nem cirfandli) és syrahot, és ők a töménnyel erősítés iskoláját képviselik. Ilyen is van, mivel szerintünk a forralt bornak már teljesen mindegy mit raknak bele, nem tudunk sem bólogatni, sem elhatárolódni. Receptjük így szól: 

  • egy üveg száraz vörösbor
  • 170 g brandy (mondjuk szűk 2 dl)
  • 1 egész narancs felszeletelve
  • 2 egész citrom felszeletelve
  • 1 dl méz
  • 3 egész fahéjrúd
  • 6 db szegfűszeg
  • 1 teáskanál frissen őrölt szerecsendió

A forralásról annyit, hogy nem forralják. Elkeverik az alapanyagokat és felmelegítik, de NEM forralják, majd bögrékben tálalják. 

A Harvard iskolaújságjának -kár, hogy a BME forralt bor receptjét nem találtuk sehol- receptje az alapanyag tekintetében kissé megengedőbb. (" Vegyél valami vöröset, ihatót, ne túl édeset 10 dollár alatt. ") Ők nem vadulnak brandyvel, cserébe raknak bele gyömbért is. Vizezésről, forralásról itt sincs szó. 

Jamie ezt mondja (jól agyonbonyolítja).:

  • 2 mandarin
  • 1 citrom
  • 1 lime
  • 200 g cukor
  • 6 db szegfűszeg
  • 1 egész fahéjrúd
  • 3 babérlevél
  • 10 reszelés egy szerecsendióból (ő írja így!)
  • 1 egész vanília hosszában felvágva
  • 2 csillagánizs
  • 2 üveg Chianti, vagy más olasz bor

A citrusokat meghámozza, és a cukorral, a mandarin levével, a fűszerekkel - a csillagánizs kivételével- együtt egy lábosba rakja, amelyet annyi borral önt fel, hogy az ellepje. Felforralja, majd addig -4-5- perc- főzi, hogy szirup legyen belőle. Ekkor önti hozzá a többi bort és a csillagánizst, majd összemelegíti és tálalja. 

Ha már brit sztárséfek, hogyan igazít el minket a jó Gordon Ramsay?

Felmelegít egy üveg vörösbort. 14 darab zöldkardamomot, egy csipet szegfűszeget, két egész csillagánizst, egy egész fahéjrudat, egy egész szétlapított és feldarabolt citromfüvet, egy egész narancs héját, a felszeletelt narancsot, egy evőkanál cukrot, kb hüvelykujjnyi gyömbért darabokban dob bele, és elkeveri. 4-5 percig melegíti, de nem forralja, sőt, kifejezetten tiltja. 

A lényeg: fél-fél marék paradiót, mandulát, diót és mogyorót, pisztáciát szór egy serpenyőbe, sózza, fél-fél teáskanál fűszerpaprikával és cayenne borssal fűszerezi, és szárazon megpirítja őket. A végén egy ág rozmaring leveleit is hozzákeveri.

A forralt bort a magokkal tálalja (mármint nem összekeverve, hanem egymás mellett). 

Ha már forralt bor, ez a magos párosítás elég meggyőzően hangzik, de egy dolog biztos: Ne forralják, mert elpárolog az alkohol.