Veszélyesek vagy ártalmatlanok az ételszínezékek?

2015.02.20. 07:51

A természetben számos színezőanyag van jelen, ezek egy része visszaköszön ételeinkben és italainkban is. Ezeken túl rengeteg mesterségessel találkozhatunk – nem véletlen, használatuk olcsó és egyszerű.

A legelterjedtebb csoportnak a szintetikus azoszínezékeket tekinthetjük, melyek alkalmasak a különböző fogyasztási cikkek, mint az élelmiszerek, kozmetikumok, szőnyegek, ruhák, bőr és textil megfestésére.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a sok kőolaj az autósoknak kell, de bele sem gondolunk: még az élelmiszerfestékek is ebből készülnek. Az azoszínezékeket kémiai-szintetikus úton állítják elő: eleinte kőszénkátrány voltugyan az alapanyag, de ma már az olaj vált elsődlegessé. A német vegyipar az 1800-as évek végén ezek segítségével nőtt nagyra, hiszen a mesterséges színezőanyagokkal leváltották a sokszor bonyolultan előállítható, így nem gazdaságos természetes festékeket – a dolog egyetlen hátulütője az lett, hogy ezek az élelmiszeriparba is átszivárogtak.

Nem ez a valóságForrás: Thinkstock

Mivel a fogyasztóvédelem, mint olyan, egyáltalán nem létezett, évtizedeknek kellett eltelnie, hogy bárki is foglalkozzon azzal, hogy sok régi azoszínezék kifejezetten rákkeltő. A legismertebb a vajsárga körüli huzavona volt, amiről már a harmincas években tudták, hogy rákot okoz, mégis az ötvenes évekig festették vele a margarint és a vajat.

A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivataltól megtudtuk, az azovegyületek jellegzetessége, hogy egy vagy több nitrogén-nitrogén kettős kötést (ún. azocsoportot) tartalmaznak. A kémiai szerkezetnek szerepe van a szín és a toxikológiai tulajdonságok kialakításában. A mono-azoszínezékek sárga, narancs vagy vörös színűek, a di- és triazovegyületek pedig sötétek, barna vagy fekete színűek. Az azoszínezékek színstabilok, fényesek, és a legkülönfélébb színárnyalatok állíthatók elő belőlük; sok közülük vízben oldódó. Toxikológiai szempontból nem egyenértékűek, így felhasználásuk feltételei sem azok. Jelenleg az Európai Unióban engedélyezett, mesterséges színezékek nagyobb része azoszármazék.

Az engedélyezettek

Összesen kilenc monoazoszínezék használatát hagyták jóvá élelmiszerekben az élelmiszer-adalékanyagokról szóló (1333/2008/EK) rendelet értelmében.  

  • E 102 Tartrazin
  • E 110 Sunset Yellow FCF/Narancssárga S
  • E 122 Azorubin, karmazsin
  • E 123 Amarant
  • E 124 Ponceau 4R, Kosnil vörös A
  • E 129 Alluravörös AC
  • E 180 Litolrubin BK
  • E 151 Brilliant Black PN
  • E 155 Barna HT

Felhasználhatóságuk pontosan szabályozott, az, hogy mely élelmiszerekhez milyen mennyiségben adagolható, rögzített. Az azoszínezékeket többek között szabad az üdítőitalokhoz, pékárukhoz, édességekhez, szószokhoz használni.

Korábban többször felmerült, hogy az élelmiszer azoszínezékek fogyasztása intoleranciát vagy allergiás reakciókat okozhat – a Nébih információi szerint az intolerancia reakciókba beletartozik a csalánkiütés, a szem körüli ödéma, az arcpír, valamint gyermekeknél nagyobb fokú hiperaktivitás.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a 2010-ben megjelent tudományos véleményében arra a következtetésre jutott: nem valószínű, hogy ezen élelmiszer-színezékeknek a szájon át történő elfogyasztása a jelenlegi használati szinteken, akár önállóan vagy együttesen, súlyos káros hatásokat váltanának ki.

Üdítős palackok, furcsa színekkelForrás: Flickr - Mike Mozart

Az aggodalmakat erősítette a Southamptoni Egyetem 2004 és 2007 között végzett kontrolcsoportos, gyermekeken végzett vizsgálata is. A tanulmány szerint az azoszínezékek és a nátrium benzoát tartósítószer együttes fogyasztása több esetben koncentrációzavarhoz és hiperaktivitáshoz vezetett.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) is foglalkozott a szakmunkával – szerintük a kísérlet nem bizonyítja teljes körűen a negatív hatásokat, így nem tiltotta be az azoszínezékek használatát. Ennek ellenére a 1333/2008/EK rendelet V. mellékletében előírták, hogy az E 102, E 104, E 110, E 122, E 124, E 129 színezéket vagy színezéket tartalmazó élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni a következő feliratot: „A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat”.

Sajnos a természetes színezékekkel nem érhető el olyan erős hatás, mint a mesterségesekkel. Mivel a fogyasztók tulajdonképpen rászoktak az élénk színekre, nagyon nehéz lenne kivezetni az azovegyületeket az élelmiszeriparból, pedig sem az ízhez, sem az illathoz nem tesznek hozzá – csak a szemünk kívánja a gyakran búcsús, valóságtól elrugaszkodott árnyalatokat.