Masszívan tartja magát a közhiedelem, hogy a szódát Jedlik Ányos találta fel. Ez nagyon jól hangzik, de sajnos nem igaz. Nézzük, mi az igazság szikvízügyben!

A kellemesen csípős, hideg, szénsavas víz a világ egyik legjobb itala. Frissít, felpezsdíti a szájat, sőt pompásan semlegesíti az ízeket, így egyes fogások között nagyon jól jöhet, pláne, ha bor is kerül mellé. Mi, magyarok, ha kezünkbe fogjuk, gyakran elmerengünk – „ezt is mi találtuk föl.” A tévhitet tovább erősíti, hogy az ital a hungarikumok közé tartozik. Azonban az, hogy kategorikusan kijelentsük az elsőségünket,

több mint bátorság.

Meet Joe Black

A szén-dioxid létezése az 1700-as években kezdett feltűnni a tudósoknak. Joseph Black skót polihisztor írta le 1754-ben a levegőnél sűrűbb gázt, amely nem táplálja az égést. Vele párhuzamosan Joseph Priestly prédikátor is hasonló következtetésre jutott – ő a megfigyeléseit a szomszédos sörfőzdében tette.

Hungarikum a szikvízFotó: Origo

Az erjedés folyamán a cukor alkoholra és szén-dioxidra bomlik – ezt a folyamatot vizsgálva izolálta a gázt, sőt ő volt az első, aki vízzel tudta elegyíteni. Az élelmiszertörténet ezért őt tartja a szóda atyjának. Italát a tengerészeknek ajánlotta, szerinte megvédte őket a betegségektől. Ez a szál egyébként sokáig tartotta magát, hiszen az ital gyógyszerként vált igazán népszerűvé. Ahhoz, hogy a szódavíz elterjedjen, csak megfelelő berendezésre volt szükség, amellyel ügyesen, gyorsan és gazdaságosan lehetett gyártani.

Kettedsavas szikéleg

Nagy Krisztina: A szikvizes című könyve kitér arra, miért hívják tévesen szódának vagy szikvíznek. „A szénsavat (régi vegyésznyelven kettedsavas szikéleget) a 19. század első felében tévesen azonosították a sziksóval vagy szódával (nátrium-karbonáttal). Ezért nevezték el szikvíznek vagy szódának a széndioxidot tartalmazó szénsavas vizet.”

Az első ember, akinek sikerült korrekt technikai hátteret teremteni a gyártáshoz, a genfi órás, Jacob Schweppe volt. Neki olyannyira bejött, hogy emléke máig fennmaradt – gondoljunk csak a Schweppes márkanévre. A korszakban gyógyászati termékek gyártásával könnyen lehetett sikert csinálni. Svájcból ő is Londonba tette át székhelyét, és azzal, hogy vesebajosok számára kínált megváltást, meg is gazdagodott.

Kivés Gábor mamájával, Réz Máriával kóstoltatja meg a maga gyártotta szódavizet ParádonForrás: MTI/H. Szabó Sándor

A korai verziókat ledugózva árulták, a szifont csak 1813-ban szabadalmaztatta Charles Plinth. Innen már csak egy ugrás volt a szóda világsikere – ezt a hagyományos formáját mind a mai napig megőrizte. Nagy Krisztina: A szikvizes című szakmunkája említést tesz arról az izgalmas tényről is, hogy Jedlik Ányos ismerte a szakmai elődöket, hisz a Mesterséges savanyúvizek című értekezésében név szerint ír külföldi kollégáiról.

A győri bencés és a szénsav

Hogy fonódott össze az elismert tudós és tanár neve a szódavízzel? Erről egy 1826-os kísérlete tehet, ami a víz szénsavval való telítésével függött össze; Magyarországon ő volt az első, aki ezzel foglalkozott. Mivel a bencés rendházban szívesen fogyasztották a balatonfüredi vizet, ennek CO2-tartalmának növelése volt a cél. Folyamatosan kísérletezett, hogy mind jobb és jobb gépet szerkesszen – eredményeit 1829-ben publikálta a bécsi Zeitschrift für Physik und Mathematik szaklapban. (1830. 47-58. oldal, Bereitung künstlicher Sauerlinge; von P. A. Jedlik in Raab).

Nem adta fel a fejlesztést: tökéletesített berendezését 1841-ben még a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók második pesti nagygyűlésén is bemutatta, ahol kifejezetten jól fogadták a modern, újító munkát.

Szakmai jelentősége a szódavízgyártásban két dolog miatt megkérdőjelezhetetlen.

Jedlik Ányos, a tudós szódásForrás: Origo

A szén-dioxid sűrítésére nem mechanikus megoldást használt, nem nyomással, dugattyúk segítségével, hanem pusztán a szén-dioxid fejlesztésével sűrítette, így lényegesen egyszerűbb és olcsóbb lett az eljárás. Nem mellékes logikus újítása: hogy a szénsav-veszteség elkerülje, az edény aljáig érő csövön keresztül fejtette le a telített vizet.

1842-ben kis szikvizes műhelyt nyitott Pesten, amit később unokaöccse vitt tovább. Az első magyar szódásüzem feljegyzéseiből is világosan látszik, hogy az ital már akkor is idényjellegű volt, azaz nyáron jobban fogyott. Jedlik Ányos háztartási könyve is kitér arra, hogy jó időben három ember dolgozott, míg télen csak egy. A fogyasztás szezonális változása máig fennáll.

Csak nyáron keresik

Rajos István szikvizes korábban a Táfelspiccnek kifejtette: „a szódaszezon általában május közepén kezdődik. Néha kicsit korábban, de ehhez igen nagy meleg kell. A meleg viszont ősszel már nem elegendő, augusztus huszadika után, lehet akármilyen jó az idő, a fogyasztás rohamosan csökkenni kezd, és szeptember végére át kell állniuk a téli üzemmódra. A tél gyakorlatilag a vegetálás, a napról napra élés időszaka, olyankor éljük föl a megtermelt hasznot. Nyáron viszont annyi a munkánk, hogy nem érjük utol magunkat."

Igyunk szódát, ha nyár van!Fotó: Origo

Milyen a jó szóda?

A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a szikvíz vagy szódavíz jellemzője a tipikus palack vagy szódásszifon: "szén-dioxiddal dúsított ivóvíz, amelyet zárt rendszerű technológiában nagy nyomással palackoznak szifonfejjel ellátott szikvizes palackokba vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonokba."

A vízre nem vonatkozik szabályozás. Annyi a kikötés, hogy ivóvíz minőségűnek kell lennie, és ezt a minőséget a szódakészítők rendszeresen kötelesek bevizsgáltatni. A jó szóda legalább 7-8 gramm szén-dioxidot tartalmaz literenként. A szaturálás után a szénsavas vizet szódásszifonokba vagy a vendéglátóhelyeken használt tartályokba engedik. Mivel a palackokban helyet kell hagyni a gáznak, az egyliteres üvegekbe legfeljebb 8,5 dl szódavíz jut.

A régi gépek máig működnek

Magyarországon a szikvíz számos családnak adott munkát, minden térségnek megvolt a maga szakembere. Manhertz Ferenc ürömi mester családja több mint 80 éve kezdte Pilisvörösváron a szakmát, míg jelenlegi helyükön már 1975 óta gyártják a szódát. A szakember a Táfelspiccnek elárulta, hogy „voltak rosszabb idők, de az utóbbi öt évben erősödött a piac. Magyarországon mindig is népszerű volt, megvolt a maga fogyasztói köre – gyógyitalnak tartották, és ebben van is valami.”

Munkában Führer Antal szikvizesFotó: Origo

Kérdésünkre, hogy mi kell a finom szikvízhez, Manhertz Ferenc elárulta, hogy elsősorban jó szaturáló gép. „Több helyen még ma is üzemben vannak a százéves masinák, nálam is van egy fekvőhengeres Korona. Ezeknél a tartályba szivattyúzott vízhez a nyomás alatt levő tartályból kerül a szén-dioxid, amelyeket lapátos keverővel elegyítenek. A modernebb állóhengeres megoldásnál lehűtik a vizet, tartályba kerül, majd porlasztva keverik be gázzal.”

Kíváncsiak voltunk arra, hogy szerepet játszik-e a víz az ital minőségében. „Persze, nem mindegy, miből csinálják. Régebben néha került hozzánk olyan üveg, amelyen komoly vasas lerakódások voltak, feltehetőleg olyan helyen dolgoztak vele, ahol nagyon vasas volt a víz. Ezeket már nem lehetett tovább használni, pedig örökéletű dolgok, a műanyag változatok mellett a mai napig töltünk ilyenekbe. Sokáig bírják – szerintem már legalább tizenöt éve nem is gyártják ezeket. Az utolsó lédig változatokat az orosházi üveggyárból hoztam. Csak az első töltésre kell figyelni. először csak egyharmadig, majd félig engedjük föl, az üveg belső feszültsége miatt” – tette hozzá Manhertz Ferenc szikvizes.

Léteznek jó fröccsborokForrás: Táfelspicc / Kling József
Bor és szóda, két jó barát
Bármilyen frissítő is a szóda, egy kis bor csak még jobbá teszi a nyári melegben. Íme, itt a klasszikus fröccsreceptek, ha ön is keverne egyet!
 
Kisfröccs: szemre is elkészíthetjük, hisz fele-fele, vagyis egy deci bor, egy deci szóda. Itt még kiválóan érvényesülnek a bor aromái. Literes korsóban keverve ugyanezt hívják maflának.
 
Nagyfröccs: két deci bor, egy deci szóda. Ha sokat iszunk belőle, ugyanúgy megérezzük, igaz, a folyamatos vízutánpótlás miatt kisebb a másnaposság rizikója.
 
Hosszúlépés: nyári délutánokon, kerti munka mellé ideális, hisz két deci szódához adunk egy deci bort – talán a legüdítőbb kombináció.
 
Házmester: aki szereti a korsót fogni, ilyet igyon, de vigyázni kell, ha sokat bambulunk fölötte, kihűl. A keverési arány három deci bor, két deci szóda.
 
Viceházmester: a sima házmester fordítottja, gyengébb arány, hiszen itt két deci borhoz öntünk három szódát.
 
Portásfröccs, avagy nagyházmester, esetleg háziúr: négy a bor, egy a szóda. Igazán masszív, ebben a szénsavas víz tényleg csak ízfokozóként jelenik meg.
 
Kisházmester, sóherfröccs: az egy deci bort bökjük meg négy szódával. Ezt már a gyerekek elől sem kell elzárni. Gyenge, de igazából kellemes üdítőital, amely nyomokban alkoholt is tartalmaz.
 
Polgármester-, régebben párttitkárfröccs: hat deci bor, négy deci szóda, literes kancsóban az asztalra csapva.
 
Alpolgármester: a polgármester fordítottja, vagyis négy bor fellazítva hat deci szódavízzel.
 
Kőművesfröccs: ezt már kaniszterben (bandaszkában) érdemes keverni, hisz a 2,5 liter bor az alap, amit fél liter szódával megzavarnak. Gyakorlatlanok nyáron kerüljék, az állásról leszédülés veszélye áll fenn.
 
Krúdy-fröccs: állítólag a híres írónk megesküdött arra, hogy azért kell egy deci szóda a kilenc bor mellé, hogy a szénsav megdobja az ízeket, érvényesüljenek a rejtőzködő aromák.
 
Lámpásfröccs: másfél liter fehérbor fél liter szódával vadítva. Négy embernek egy nyári estén ideális indítás vacsora előtt.
 
Puskás-fröccs: a legendás angol–magyar mérkőzés emlékére az arányok hat deci bor és három szóda.