Most együnk bogyós gyümölcsöket, ne télen!

Most van a bogyós gyümölcsök szezonja, de nem kell kapkodni, a pirosas-lilás-kékes vitaminbombák fokozatosan érnek, végigkísérik a nyarat. Amellett, hogy finomak, meglepően egészségesek is: ínyencek és vitaminvadászok, előre! 

Olyan bogyókról lesz szó, amelyek kivétel nélkül finomak, a piacon borsos árat kérnek értük, pedig ha van egy kis kertünk, a termesztésünk nem nagy dolog: hálás kis bokrokon nőnek vágyaink gyümölcsei.

Nem hagyjuk ki a vad fajtákat sem, amelyek körülvesznek minket, és nem okvetlen tudjuk róluk, milyen finomak és egészségesek. A legfontosabb tudnivalókat és a méltatlanul mellőzött gyümölcsök listáját Domonyai András gasztrobotanikus ismertette velünk.

A málna felhasználásának egy módja Forrás: Lázár Chef

Legismertebb bogyósunk, a málna

A szeder- és málnafélék a legismertebb bogyósaink, melyek egyébként közeli rokonai egymásnak. A kiskerti termesztésben százával válogathatunk nemesített fajtáikból. Vad változataik is kivétel nélkül fogyaszthatóak – szerencsére hasonló kinézetű, de mérgező faj nem ismert, nem jellemző Európában.

Levelüket és virágukat is használhatjuk

gyógyteák készítésére – tudtuk meg a gasztrobotanikustól.

A piacokon illatozó piros málnát valószínűleg mindenki szereti, és nem csak azért fogyasztja, mert tudatában van jótékony hatásainak. Azért jó, ha tudjuk, mekkora vitaminbomba ez az apró gyümölcs: flavonoidokban és antioxidánsokban egyaránt gazdag.

Íme, a piros ribizli Forrás: Thinkstock

Igénytelen, finom és egészséges: ribizli

A ribizli régen minden kertben ott volt, valójában az enyhén hideg európai éghajlat növénye. Vad fajtái nálunk nehezen fellelhetőek, de

nemesített fajtáinak számtalan változata kapható: például a szuperegészséges feketeribizli,

de az egres is. Ezen kívül fehér és arany változatokat is vehetünk a nemesítőktől. Sőt, egy ideje a ribizli egyik különleges testvére, az igénytelen josta is elérhető.

Vigyázni kell: tapaszatalatlanok számára

a súlyosan mérgező gyalogbodzával, azaz a földibodzával keverhető össze.

Ami segíthet felismerni, hogy annak termései ernyős fürtökön helyezkednek el.

A ribizlikben található vitaminok serkentik a bél és a belső elválasztású mirigyek működését – a fogyasztásuk különösen idős korban ajánlott.

Apró vitaminbombák Forrás: Thinkstock

Az áfonya reneszánsza

Az áfonya elfeledett növény volt. Gyűjtése, fogyasztása Erdélyben és a Felvidéken maradt meg, majd az élelmiszeripar újra felfedezte a kilencvenes évek közepén, mint pikáns ízesítő gyümölcsöt. Domonyai szerint azóta reneszánszát éli, jellegzetes íze a pástétomtól a túrókrémig csomó dologban visszaköszön. Vadon már ritka, de még fellelhető.

Ami az élettani hatásokat illeti, az áfonya jótékony hatással van az agyműködésre, stabilizálja a vércukorszintet, védi a szemet. A nálunk ismert áfonya távoli rokonát, az amerikai tőzegáfonyát szintén szupertáplálékként tartják számon.

Ez lenne a naspolya Forrás: Táfelspicc

A naspolya újrafelfedezésre vár

A naspolya manapság leginkább kertjeinket díszíti, pedig igazi kuriózum. Különleges termésének fanyar, egzotikus íze mindenképpen gazdagabbá tenné konyhánkat – például kiváló lekvár és chutney főzhető belőle.

A homoktövis tüskéitől ne féljenek

A homoktövis sokáig élt a köztudatban, mint csodanövény. Elsősorban ipari termesztése honosodott meg, mivel a tüskés bokornak hála nehéz az otthoni termesztés-szüretelés. Egy német, tüske nélküli

nemesített változat talán megoldja majd ezt a problémát.

Kiváló pikáns szószok, mártások, lekvár, likőr készíthető belőle – tette hozzá a gasztrobotanikus.

A homoktövis termése nagyszerű immunrendszer-erősítő, gyulladáscsökkentő, gyomorfekély kezelésekor is kiváló étrendkiegészítő. Legnagyobb érdeme, hogy regenerálja a májat.

Ne riadjunk vissza a homoktövis tüskéitől Forrás: Thinkstock

Az eperfa kalandos útja

Az ázsiai származású eperfa a selyemhernyó-tenyésztés miatt került Európába. Három változata ismert: a gyakoribb fekete és fehér, valamint a ritkább rózsaszín. Mindegyik mézédes, jellegzetesen zamatos eper ízű termést ad. Magyarországon főleg régebbi telepítésű parkokban, belső udvarokon találhatunk ősöreg példányokat. Manapság ritkán telepítik, pedig igénytelen, bőtermő gyümölcsfa.

Az eper mint szupertáplálék

Bár azt hinnénk, a szezonja már rég lejárt, van olyan eper, ami ilyenkor is terem – sőt, akár egész nyáron. Domonyai szerint a földieper kicsit vesztett népszerűségéből a tömegesen termést hozó, de vízízű fajták megjelenése miatt:

ezek olyan hibridek voltak, amelyeket a biztos termés miatt hoztak létre a kutatók.

Szerencsére, felismerve a piac igényeit, ma már újra az ízminőség felé fordult a fejlesztési irány.

Kiváló édesség, az eper Forrás: Ács Bori

A földieper Európában vadon is előfordul, több fajtával is találkozhatunk erdei séták során. A gasztrobotanikus azonban figyelmeztet: vigyázni kell, az ázsiai eredetű indiai szamóca kivadulva is megjelent hazánkban, levelei és termése kísértetiesen emlékeztetnek az ehető változatokra, pedig utóbbi

enyhén mérgező gyümölcsöt terem.

Kicsit gyakorlottabb szem a durvább, érdesebb terméseiről ismeri fel ezt a fajt, valamint a bogyók semleges, vagy keserű ízéről.

Domonyai szerint az eper élettani hatásait nézve már-már szupertápláléknak nevezhető. Rengeteg benne a C-vitamin – meglepő, de még a citromban és a narancsban sincs annyi, mint az eperben. Ezenkívül még kiemelkedően magas a K-vitamin-, mangán- és káliumtartalma.

A nagy eper-vita

Korábban már foglalkoztunk az eper megnevezése körüli nyilvános okoskodással. Dr. Benedek Lajos, a Corvinus Egyetem növénytani tanszékének adjunktusa viszont tiszta vizet öntött a pohárba, és elárulta a különbségeket.

Az eperfa (Morus alba) Kelet-Ázsiából, pontosabban Kínából származik, és nagyméretű fává nő meg. Egyes vidékeken nem véletlenül hívják szederfának, ugyanis termése küllemre a szederhez hasonló, ezen kívül kellemes édeskés ízű, emberi fogyasztásra is alkalmas, de a baromfik kedvelt csemegéje is. Emiatt vidéki kertekben, tanyákon gyakran találkozunk vele. Ennek a fának a levelével etették valamikor a selyemhernyókat, manapság faanyagából hordókat készítenek.

Az eper vagy más néven szamóca a rózsafélék közé tartozó nemzetség, ami évelő lágy szárú növényekből áll. Gyakran használjuk rájuk a földieper elnevezést is, ami a már említett eperfától való megkülönböztetésre vezethető vissza.

A magyar nyelvben a szamóca és az eper elnevezések egyaránt használatosak, bár megfigyelhető némi különbségtétel. A szamóca név a köznyelvben inkább a kisebb termésű (de nagyon zamatos) vadon is előforduló fajokra, míg az eper inkább a termesztett nagyobb termésű, hibrid eredetű fajra utal.