Teli hassal senki sem emigrál

2015.07.17. 15:24

A budapesti bulinegyed közepén Afrikáról beszélgetünk. Teljesen más szemszögből rajzolódik ki az a kultúra, amit mi romantikus elbeszélésekből, filmekből vagy a híradók félperces tudósításaiból ismerünk. Domonyai András Kenyában él, és kertészkedik – ő így akarja jobbá tenni a világot.

A gasztrobotanikussal szóban ugrálunk a két ország között, városok, emberek és növénynevek követik egymást. A kávéházi asztal mellett egy izgalmas világ rajzolódik ki, amelyet kiegészít a nem hétköznapi ember élettörténete is: „12 évig színészkedtem, de az, hogy eljussak ide, tulajdonképpen egy természetes folyamat volt, belsőleg biztosan. Mindenképpen szerepe volt benne édesapámnak, aki szőlészeti-kertészeti kutató volt. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy elébe ment a dolgoknak, hiszen már a nyolcvanas években a bor és a gasztronómia metszete érdekelte igazán.” 

A víz nagy kincs, egyre nagyobbForrás: Domonyai András

Naná, hogy mindenkiben felvetődik a kérdés, hogy jut el valaki tucatnyi színpadon töltött év után a gasztrobotanikáig? „Apám szemlélete rám is kihatott. A színház mellett közgazdaságtant tanultam, a kertészeti egyetemen hallgattam előadásokat. Lassan a kistérségi, nonprofit fejlesztések felé mozdultam el, a növénytermesztés egyre közelebb került hozzám, összekapcsolódott velem, majd mára a legfontosabbá vált.”  Következett a bloggerkedés, a Mon Jardin, a különleges vetőmagokkal, tradicionális termesztési eljárásokkal, önellátással és balkonkertészettel foglalkozó projekt, amelyben közös térbe kerülnek az elfeledett növények, a konyhaművészet és a biodiverzitás.

A tökök jól teremtekForrás: Domonyai András

„Volt, aki ezt az irányt nehezen fogadta el, hiszen a szemlélet jelentősen eltér az akadémiai felfogástól. Mi már az elejétől fogva úgy gondoltuk, hogy növényeket termeszteni nem akkora truváj, hogy ne merhetne bárki, képzettség, vonalzók, fénymérő és páraérzékelők nélkül nekiállni. Csinálni kell, próbálgatni, figyelni az eredményekre – sikerült megszólítanunk a nem szakértő közeget, olyanokat is bevonva a balkonkertészetbe, akik addig egy muskátlit sem mertek bevállalni.”

András elárulta, hogy annak ellenére, hogy új, az akadémiai metódusoktól eltérő irányt választottak, a szakma is elfogadta őket. Úgy tűnik, a növények szeretete összekapcsolja a két felet. „Nézd, én nem tudok, és nem is akarok egy professzorral versenyezni, eszünkben sincs megtámadni a tudományt és annak módszereit – egyszerűen csak ki akartam próbálni élesben az elképzeléseimet.

Az volt a fejemben, hogy ezzel még sokkal messzebbre, hasznosabb irányokba is el lehetne indulni. A gazdaságfejlesztésben miért ne kaphatna szerepet a kertészkedés? Arra gondoltam, menjünk oda, ahol van kihívás, ahol problémás a termesztés, de egész évben meleg az idő.”

Teljes színpalettaForrás: Domonyai András

Miért pont Kenya? – merült fel a kérdés. Egy korty a kávéból, majd rövid merengés után jött egy meglepő válasz: „Leültem a Google-térkép elé, elkezdtem ötletszerűen, ábrándozva nézegetni. Tropikus Ázsia, Suriname, Kenya – hogy ez utóbbiban kötöttem ki, csodálatos szerencse. Megtudtam, hogy van egy magyar üzemeltetésű árvaház ott, tőlük kértem tanácsot, hogy lehetne valami művelhető területet szerezni arrafele.

Megörültek az érdeklődésemnek, mert ők éppen kertészt kerestek egyhektáros udvarukba. Abban, hogy elindulhassunk, és kint dolgozhassunk, a Vodafone felelősségvállalási programja segített: hozzájuk fordultam, kiderült, ismerik munkámat, amin meglepődtem, de nagyon megörültem neki. Hamar megtaláltuk a közös hangot, így azóta is azon dolgozom, hogy helyben, Afrikában segítsek. Hidd el, van mit tenni: négyszázféle vetőmaggal utaztam ki.”

Talán túlságosan európai gondolkodásmóddal, de kíváncsi voltam a projekt sikerére. András hamar rávilágít arra, hogy a kérdés viszonylagos, és Afrikában máshogy mérik: „Egyre több hasonló őrült van, fontos a gerillamunka, ha ésszel csináljuk, jóval több ez, mint sima panelhipszterkedés. A sikerek egyik ismérve az lenne, ha grammra pontosan mérnénk, centivel járnánk a veteményest – bevallom, erre nem volt idő.

Mire méricskéltünk volna az első évben, megették a gyerekek.

Igazából ez is egyfajta jele a sikernek.”

Az árvaházi kertészetForrás: Domonyai András

A négyszáz mag afrikai termesztéséből 8-10 százalék tekinthető sikeresnek. Nagyon meglepő eredményeik vannak, sokszor homlokegyenest eltérnek attól, amit eredetileg az adott fajtáról addig tudtak. „Volt olyanunk, amit direkt szárazabb, kevés vízzel bíró talajba javasoltak. Na, az kipusztult. Az üvegházba szánt téli retek viszont imádja a szabadban töltött afrikai nyarat.

A vadászatot gyakorolják a gyerekekForrás: Domonyai András

A gerilla-hozzáállás nélkül ez sosem derült volna ki. A véletlen folytán találtunk a rettegett gombás betegségnek, a fitoftórának ellenálló paradicsomot is – ezek olyan apró sikerek, amelyekkel ha hivatalosan is foglalkozna valaki, kiemelkedő eredményekhez vezethetne. Büszke vagyok a tökféléinkre is, örömmel ették meg a gyerekek mindet, emellett izgalmas látni, hogy az általunk kivitt és a helyi fajták keresztezéséből hogyan jönnek létre újabb és újabb életképes hibridek.”

A gasztrobotanikus elárulta, hogy számos tervük van. Ezek egyike ösztöndíjféle, amolyan kihelyezett szakmai gyakorlat lehetősége Kenyában. Domonyai szerint mindannyiunk érdeke, hogy sokoldalú legyen a szakértőállomány. Szerinte lenne helye az akadémiai metódusnak is kinn, új terepen próbálhatnák ki magukat a szakemberek: „megférne egymás mellett a két módszer: te szikével, én machetével.”

Domonyai András és az árvaházi legényekForrás: Domonyai András

Taveta kormányzóságban, a Taita-hegyekben található Bura missziós falu – a kert 1100 méterrel a tengerszint felett zöldell. Van patak is, amiben csak évi nyolc hónapot van víz. Ez a helyzet rávitte a magyar szakembert arra, hogy ne az öntözést fejlessze, hanem a fajválasztékkal operáljon. „A világ nagy részének hamarosan óriási problémát jelent majd a vízhiány – butaság volna a vízalapú technikán dolgozni. Ehelyett azokat a növényeket kell megtalálni, amelyek képesek alkalmazkodni az új helyzethez.”

András olyan elemeire mutat rá a gazdálkodásnak, amire magunktól kevesen gondolnánk: „a jövő egyik legkomolyabb tudománya lehet a talajerő javítása. Fontos a gyorsabb talajregeneráció, hogy a kevésbé optimális helyeken is állandó lehessen a táplálékellátás. Afrikában nagyon sokáig erőltették az európai módszereket, ami miatt a tájfajták és a régi tudás kikoptak. Már a kintiek sem nagyon tudják, melyek az ehető növények az erdőben, két generáció alatt óriási tudás tűnt el, talán örökre. A modern mezőgazdaság nem okvetlenül az ördögtől való, de kombinálni kell a helyi módszerekkel, a hagyománnyal; muszáj tekintettel lenni a mentalitásra. Afrikában napi négy órában kell annyit tenni, hogy eredménye legyen, minden azonnali, nem adódik lehetőség az időhagyásra.”

Fontos, hogy helyben nyújtsunk reális segítségetForrás: Domonyai András

Az afrikai tapasztalatok sokkal erősebbek és sarkosabbak az itthoni időjárási élményeknél. A problémát Domonyai András személyes tapasztalatai szerint számos egyéb, jellemzően gazdasági tényező is elmélyíti. „Csak a vak nem látja a klímaváltozás jeleit. Nem csak úgy halványan jelennek meg: tavaly a mi kenyai megyénkben már konkrét problémákkal találkoztunk. Magyarországon alig tűnik fel, ha van egy-egy rosszabb év a mezőgazdaságban. Ott lenn bele lehet halni. Nem csak ez az egyetlen baj Afrikában: az új kolonizáció, a régió ásványi készletének fosztogatása ugyanilyen veszélyeket rejt magában – a saját benyomásom az, hogy sokan még mindig zsákmánynak tekintik a kontinenst. Hiteleznek, aztán cserébe vinnének mindent, amit csak lehet, ezzel mélyítve tovább a gondokat.

1100 méterrel a tengerszint felettForrás: Domonyai András

Tudom, sokszor figyelnem kéne arra, amit mondok, de kint élve sokkal sarkosabban látni az afrikai kontinens és Kenya gondjait. Igaz, cserébe a helyiek is egész máshogy látnak minket – az, hogy elindulnak, és megpróbálnak bejutni a fehér kontinensre, nem véletlen, azt hiszik, itt csoda vár rájuk,

öltöny, csempézett fürdőszoba, egy hónap után Mercedes.

Amikor mondjuk nekik, hogy nem így van, meglepődnek.”

Kertet teremt KenyábanForrás: Domonyai András

Ránk nézve kellemetlen a gyakran megfigyelhető európai gőg. András szerint senki nem fogja fel, miért kell segíteni. „Az afrikai miért nem tanul, miért nem dolgozik, kérdik. De hol tanuljon, mit dolgozzon? Annyit köszönhet a fejlett világ a kizsákmányolt kontinenseknek, hogy igenis kötelességünk lenne tenni valamit.

Nem ész nélküli segélyezésre gondolok, hanem igazi, reális, működő dolgokra. Nem a rablásra, tőkefelhalmozásra kéne koncentrálni. Sokszor nagyon kevés pénzből is sokakkal lehet jót tenni, nem csak rövid távon. A gyerekotthonban is egyre többen mondják, tetszik nekik a kertészmunka, de a helyiek is hallják hírét, érdeklődnek. A táplálék kulcsfontosságú. Ha már napi egy dinnyével több jut, lehet, hogy nem válnak migránsokká, megelégednek azzal, hogy teli a hasuk.”

Kérdésünkre, hogyan fogadták megjelenésüket és ténykedésüket Afrikában, Domonyai András az Origo Gasztrónak elmondta, hogy örül, mert vannak olyanok, akik bíznak bennünk, akiket meggyőztek eddigi eredményeik: Nairobi magyar nagykövetsége is rendkívül segítőkész, de az etióp mezőgazdasági minisztériummal is szorosabb kapcsolatuk kezd kialakulni. Igazán csak azt sajnálja, hogy az izgalmas, 80 százalékban keresztény országot idehaza sokkal rosszabbnak hiszik és állítják be a valóságosnál.

Gerillakertészeti módszerek a hegyekbenForrás: Domonyai András

A Kenyában dolgozó gasztrobotanikus rávilágított arra, hogy az első számú alapprobléma a túlnépesedés, amin csak reális, tudatos mezőgazdasággal lehet segíteni. „A fejlett világban szinte bűn kimondani azt, hogy az orvostudomány fejlődésével túl sokan maradunk életben, de ez így van. Afrikában is jelentősen csökkent a csecsemőhalandóság, a járványok száma.

A humánus világ elvitte oda az orvoslást, de nem itt kéne megállni: nagyon gyorsan ki kell találni, hogyan tovább, de nekem nem úgy tűnik, hogy ezzel tényleg foglalkozna bárki is. Csak nyomják Európában az árut, pörgetik a motort, úgy tűnik, a végletekig, míg szét nem száll a rendszer, az igazi válasz azonban sehol.”

Izgalmas trópusokon kertészkedik DomonyaiForrás: Domonyai András

Az egy hektárjukon megpróbálnak tenni valamit Afrikáért: a hagyományt a modernséggel és a kreativitással keresztezik, hisznek benne, hogy lesz látszata. „Nem onnan, a kertünkből akarjuk etetni az egész kontinenst, de kialakulhatnak széles körben alkalmazható módszerek. Úgy vélem, a mezőgazdaságnak lenne esélye, de egyre gyakrabban szembesülök azzal a szomorú ténnyel, hogy a világ megváltozott - már sehol sem akarnak földet túrni. Pedig nem egy olyan hely van a világon, ahol a mostani ökológiai rendszerek megváltoznak, véglegesen.

Ha a jelen állás megmarad, akik ott élnek, eljönnek vagy meghalnak.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK