Ön is találkozott már azzal, amikor két szelet dinnye fölött felnőtt emberek képesek összeveszni, hogy azért görög, mert onnan került hozzánk, vagy azért, mert ha gurítják, tovagörög? Elképzelni is nonszensz, pedig van ilyen!

Meglepő, de sokan már azt sem szeretik hallani, hogy nyári kedvencük igazából zöldség, hiszen a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. Eredete Afrika, aminek bizonyítéka, hogy a Kalahári-sivatag környékén máig vadon terem. 

Ahhoz, hogy ekkora karriert fusson be, nemcsak az íze, hanem sajátos tulajdonságai is kellettek – folyadéktartalma rendkívül magas, 90-95%. Éppen ezért a vízhiányos területeken rendkívül nagyra tartották, így a karavánok, kereskedők és utazók segítségével az egész világon elterjedt – Európában az 1200-as években vált népszerűvé, de arra, hogy idehaza már a honfoglalás korában jelen volt, régészeti bizonyítékok ismertek. 

Dinnyeteszt az Origo szerkesztőségébenForrás: Marton Szilvia - Origo

A tudósok szerint a dinnye az oszmán térség érintésével Nyugat felé terjedt el, csak onnan jutott el Kínába az ezres évek körül – a kínaiak egyébként máig a világ legjelentősebb termelői. Az édes zöldség Indiában is nagyon népszerű volt, szanszkrit elnevezése chaya-pula

Nyelvemlékben is ott a dinnye

Első hazai említése az egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünkben, az 1380–1410 között született Besztercei szószedetben található, ahol pepo a dyne, cucumer a gereg dyene  néven található a 417-es bejegyzésben – ez egy, a szavakat fogalomkörök szerint csoportosító latin–magyar szójegyzék, amely 21 szócsoportot és 1316 magyar kifejezést tartalmaz. 

Részlet a besztercei szószedetbőlForrás: Origo

Másolója Szlavóniai György volt. 1891-ben bukkant rá Breger Albert a Beszterce–Naszód megyei levéltár rendezésekor. A magyar filológia egyik legismertebb alakja, Finály Henrik dolgozta fel 1892-ben; ez volt az egyik utolsó nagy munkája a halála előtt. 

A dátumokból is jól látszik, hogy a hazai elterjedés nem kizárólag a török hódításhoz köthető, de a törökök kétségkívül számos fajtát hoztak Magyarországra. A szakértők szerint a termesztés aranykora a 16. század volt, amikor világhatalomnak számítottunk. 

Az íze a lényeg, nem a szó eredeteForrás: Marton Szilvia - Origo

Az első magyar kertészeti könyvben

Nem meglepő, hogy az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyvben, a Lippay János által írt, 1664-es Posoni kertben is helyet kap a görögdinnye. A szerző 1606. november 1-jén született Pozsonyban, nemesi családban. Apja királyi személynök, egyik bátyja, György esztergomi érsek, míg másik testvére, Gáspár, a Magyar Kamara elnöke volt. 

Lippay János Pozsonyban és Bécsben végezte tanulmányait, majd 1624-ben belépett a jezsuita rendbe. Szerzetes tanárként a grazi és a bécsi egyetemen keleti nyelveket oktatott – nem véletlen, hogy rendkívül jól ismerte nemcsak az európai, hanem a kontinens határain túl íródott mezőgazdasági és kertészeti szakmunkákat is. Ha mai szóhasználattal mondanánk, utolsó évtizedeit a hobbijának szentelte, hiszen bátyja hívására Pozsonyba költözött, ahol az érseki kertet igazgatta. 

Munkások görögdinnyét szednek egy dinnyeföldön Medgyesegyháza határábanForrás: MTI/Rosta Tibor

A jezsuita így írt nyári csemegénkről: „A görög dinnyét arrúl ismérik-meg, amikor a szára, avagy csutkája meg-kezd száradni, és ha könnyű; egyébként, ha idejében le-szakasztyák-is, sokáig el-áll, és meg-érik; főképpen ha búzába, vagy rozsba tészik. A görög dinnye hideg, és nedves természetű; azért igen meg-óltya az szomjúságot;  a forró hideglélésben igen használ, kiváltképpen a kik nem a nedvességnek bévségébűl, hanem azoknak gonoszságátul származnak: mivel a görög dinnye elsőben erőssen, a kik gyönge természettel bírnak karchúk, és vajúttak. A görög dinnye magnak-is, ollyan ereje vagyon, mint más félének.”

A Posoni kert nyitólapjaForrás: Origo

Már a honfoglalók is 

Szamosi Csaba a Budapesti Corvinus Egyetemen íródott doktori értekézésben kifejtette, hogy a „feltárt tárgyi bizonyítékok alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyarság vándorlása idején már ismerte a dinnyét. A török megszállás alatt (16. század) jelentősen gazdagodott a termesztett fajták száma, elsősorban Drinápolyból és Szmirnából (Izmir) származókkal. A török kertészektől több termesztési fogást is elsajátítottak a magyarok. Egyes szerzők szerint a görögdinnye csak a törökök közvetítésével került Magyarországra. A középkori (13–14. századi) régészeti ásatások során, Budán, a Dísz tér 8. és 10. szám alatt levő lakóház kútjából előkerült sárga- és görögdinnyemagvak azonban egyértelműen cáfolják az előbbi állítást.” 

A szakember kifejtette, hogy szintén Budán, a Hunyadi utca 22. szám alatti ásatási területről előkerült dinnyemagok az előbbi kútleleteknél 300-400 évvel korábbiak, vagyis honfoglalás koriak, jelezve és sejtetve, hogy már az ezredfordulón is folyhatott dinnyetermesztés a Kárpát-medencében.  Izgalmas mellékszál, hogy a görögdinnye részleges török származásának felvetése mégsem lehet teljesen alaptalan, ugyanis egyes szakértők szerint Magyarországon a 16. század közepéig csak a sárga bélű fajták voltak elterjedve, a vörös húsúak megjelenése a megszállás idejére tehető. 

Görögdinnyét eszik egy munkás egy dinnyeföldön Medgyesegyháza határábanForrás: MTI/Rosta Tibor

Honnan ered a dinnye szó? 

A kifejezés szláv eredetű, fejtette ki Wenszky Nóra a Nyelv és Tudomány szaklapban. Véleménye szerint „a déli szláv nyelvből került a magyarba, először dinya alakváltozatban. Ebből vált a szó magas hangrendűvé (dinye) majd megnyúlt a két magánhangzó közötti mássalhangzó. Az ősszláv dynja szó leszármazottja szinte mindegyik szláv nyelvben megtalálható.” 

Azért görög, mert gurítják? 

Gyakori vélemény családon belüli okoskodáskor, esetleg internetes kvaterkák közben, hogy a kedvelt görögdinnyénknek semmi köze Görögországhoz. A tudálékos embertársaink lelkesen csapnak le azokra, akik a földrajzban keresik az elnevezés eredetét. Tény, hogy csak a magyar nyelv köti össze ezt a zöldségfélét a mediterrán nemzettel, de ennek ellenére Wenszky Nóra nyelvész cikkében cáfolja az elméletet, miszerint ha beérik, elszakad a szárról és elgurul: „A görögdinnye elnevezés arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről, a görögöktől érkezett hazánkba ez a gyümölcs. Tehát semmi köze a szónak a görgetéshez.” 

Falyuna Nóra a Magyar Tudományos Akadémiánál kicsit megengedőbb, egyik igazság mellett sem tör lándzsát. „A görögdinnye megnevezés eredetére vonatkozóan két népszerű magyarázat terjedt el. Az egyik szerint a kifejezés előtagja a görög hangutánzó eredetű szó, melynek hangalakja azt a hangot idézi föl, melyet a guruló tárgyak mozgása okoz. Ennek alapján a görögdinnye megnevezést a dinnye formája, és így görgethetősége motiválta.

Dinnyeárus CecénFotó: Marton Szilvia

A másik nézet szerint a görögdinnyében a görög népnév ismerhető föl, amely arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről került hozzánk. Motiváltság szempontjából mind a két elképzelés helytállónak és logikusnak tűnik. A két szóalak nyelvészeti szakkifejezéssel egymás homonimái. Homonimák az olyan többjelentésű szavak, melyek alakjukban megegyeznek, a jelentések között azonban nem áll fenn különösebb kapcsolat.” 

Igazság? Az nincs 

Csak annyi bizonyos, hogy ne hagyják magukat letorkolni, ha egy dinnyés partnerüknek más a véleménye. Úgy tűnik, a szakértők sem biztosak, mitől görög, mitől nem. A lényeg egy: egyék addig, amíg tart a szezonja!