Úgy nézik a sonkát, mintha pornó lenne

2015.09.25. 15:54

„Te a médiából dolgozol?” – kérdezte a sajtós teremben a kávéslány. „Tudod, rólam sokat írtak régen, nem tudom, elfelejtik-e majd valaha, hogy vévéztem.” Lehet, hogy fel kellett volna ismernem nekem is, talán nem remegett volna olyan szomorúan a kicsit aszimmetrikusan feltöltött szája, de a Való Világ sosem érdekelt, sőt most is az ablak felé kíváncsian kacsingató szürke szarvasmarhákat néztem.

Cipőm orrán megcsillant egy trágyamorzsa. Nahát, ugyanolyan színe van, mint a kávénak, gondoltam, majd „nekem nincs is tévém” habogással odébb menekültem. A szeptember 27-ig tartó OMÉK, azaz az 77. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás szürreális program ugyan, de kifejezetten szórakoztató. 

Ebből készül a mekis hasábburgonyaFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mi van a menüben?

„Anyu, belenyúlhatok a dobozba?” – kérlelte egy kiskölyök a szemmel láthatólag az arcmasszázsos stand felé igyekvő anyukát. Mindenkinek mást jelent a mezőgazdaság, de a kisfiú ragaszkodott a McDonald’s standján levő nagy dobozhoz.

„Belenyúltál, most már jó?” – rángatta el, még arra sem hagyván időt, hogy a nyitható tetőn át megnézze, mit tapogatott. Szerettem volna utána kurjantani, hogy krumpli volt, és egy szeletelő, de úgysem hallotta volna, mert közben óriási gólyalábakon, csinnadrattával megérkeztek a mutatványosok.

Lesz libamáj is a gyorsétterembenFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A gyorsétterem-hálózat érdekes kezdeményezésként elhívta egy csomó hazai beszállítóját, hogy megmutassák, a hazai vidéken is dolgoznak olyan gazdák, akik képesek európai szinten is helytállni. Akkor mégsem porból készül a mekis krumpli? – vicceskedtem, de csak csökkentett mértékben vették a lapot, igaz, cserébe megleshettem a hosszúkás burgonyát. Ennyi nem volt elég – mindent megtudtam arról a tojásfarmról, ahol 4600 tyúk dolgozik a McReggelin. Az izgalmas hír azonban nem ez: az őszi szezonban időszakos jelleggel libacombos és libamájas ételek is lesznek, igaz, egyelőre csak idehaza.

A férfiak elgyöngültekFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hová ez a sok ember?

Ha tüzes vasvillát nyomnak a mellkasomhoz, akkor sem gondoltam volna, hogy ennyi emberrel találkozom. Persze sok a nyugdíjas, rengeteg a diák, de többek arcán látszik, hogy őszinte érdeklődésből látogattak ki Hungexpón levő szakvásárra. Érkezésemkor az Albertirsai út végig be volt állva – azt hittem, van valami társrendezvény is, de nem.

Férfiak álltak párás tekintettel, olyan elvarázsolt izgatottsággal tipródnak, mintha velük szemben Kovi összes pornós lánykája tartana bemutatót, pedig nem: kerítésnyi kolbász csalogat, melyek monoton sorát füstölt sonkák törték meg. A kontrasztot a sajtok adják, úgy tűnik, kezdenek feltámadni a hazai tejgazdaságok is. Nem csak mi drukkolunk nekik, a kóstoló falatkáit mindenki mohón nyeli.

Érdemes sajtot is kóstolniFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A férfi vendégek másik csoportja üveges tekintettel bámult egy pótkocsit, szemükben a felajzott vadászösztön látszott, üres kezük ujjai behajlottak, talán lopva még egy-egy képzeletbeli orsót is megtekertek. A hazai halfogyasztást népszerűsítő standon óriási akvárium parkolt; a csendes álldogálókon látszott, a combos csukához bizony odalógatnák a csalit.

Ha lesben áll egy cápa

Nem cápa, hanem csukaFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Látod, kislányom, az egy cápa!” - magyarázta a kampónás akváriumon szocializált anyuka a mellette álló, 15 centis kézműves nyalókát rezignáltan harapdáló gyereknek. A férfiak körben felszisszentek, hogy „az egy csuka”, de a helyesbítés elmarad. „Nézd, mennyi foga van!” A kis szőkét nem érdekli, a saját fogaival ropogtatja inkább a nyalókát, szívünkben pedig szomorúan döglik meg egymillió guppi.

Aki kóstolta, dicsérteFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Van ám vurstlihangulat. A minden kiállításon kötelező masszázsfotelárusok mellett eljöttek a bőrövesek is, a csarnokok között pedig Möbius-szalagként tekeredik a büfések sora. Az emberek meglepődve néznek az ország első cigányvendéglőjére: kucapörkölt ezerkilencért, mulatós zene, nevetős személyzet, a padokon elégedetten kosztoló vendégek sora. Nagyjából elcsíptük az utolsó napsütést, ingujjban lófrál mindenki.

Pihenő óriások

Megjáratnám a körútonFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A traktorokban van valami. A tudományos tekintettel bóklászó gazdákról lerí, hogy beindult a fantáziájuk, látják magukat a légkondicionált fülkében, érzik, ahogy a dízel erőből meghúzza mögöttük a hatos ekét a száz aranykoronás feketeföldben. Amíg ők ábrándoznak, a feleségek kedvesen terelgetik a műanyag munkagépekkel apjukat utánzó fiúkat. A szemük egyforma, a fényük megegyezik, ragyognak.

Mindenkinek jutott munkagépFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Apjuk, most mutasd meg!” – böki oldalba a középkorú urat maga mellett a kosztümkébe belekerekedett asszony. Nem kellett kétszer mondani, már be is állt a sorba, melynek végén minden rendes vurstli kötelező kelléke tornyosodott. Csak egy kalapács kell, és egy izmos lendítés. Aki igazi férfi, az fel tudja ütni a harangig.

Minden korosztály megpróbálkozott veleFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A középiskolás suhancok reménytelenül próbálnak imponálni a lánykáknak, de szégyenszemre egynél sincs csilingelés. „Apjuk, te jössz”, biztatja a felesége, miközben valaki fejhangon ismételgeti, csak három próbálkozás, csak három próbálkozás.

Bumm, és lesújt, majd rögtön hangos csilingelés. Aztán újra és újra. „Leiskoláztam az inasokat” – kuncog észak-magyarországi tájszólással, majd összekarolva elballagnak a szőlőkombájn felé. Utánuk ismét csapkodás, immár csilingelés nélkül.

Nem is hittem volna, hogy ennyi embert érdekelFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Egy ránézésre is házinak tűnő törpetargonca mellett lefékezek, próbálom lefotózni, mikor egy közepesen felhergelt nyugdíjas nekem támad. „Maga kinek dolgozik?” Mondom neki, az Origónak. „Le ne fotózza, nem szabad, tilos!” - hadarja, de nem igazán értem, próbálom kifejteni, hogy ez mégis csak egy kiállítás. Ne tegye be az újságba, ellopják az ötletet! Be ne tegye, meglátják!” - pöröl velem. Nem tudok rá hatni azzal, hogy akiben felmerül a minden dizájnt nélkülöző, ergonómiai zsákutcának is jóindulattal nevezhető gép ötletének az ellopása, az úgyis kijött az OMÉK-ra. Elveiben határozott, már rég messze járok, még mindig kiabál utánam: „Be ne tegye, nem teheti be az újságba!”

Hetyke lovak, unott tehenek

Lóbolondoknak kötelezőFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A következő pavilon előtt békésen bambulnak a szürkemarhák, mellettük fekete bivalyok és rackák. Gyerekek, ilyet csak könyvben láttatok volna, ha olvasnátok könyveket” – terelgeti csoportját egy szkeptikus pedagógus. A legtöbben elismerően néznek az óriási szarvakra, csak a leghátsó, jól fejlett kamasz csap erősen a mellette csoszogó dekoltált lány fenekére: „leszek a bikád neked!” Válasz nincs, csak egy rágógumis tekintet, mely egyértelmű beleegyezést mutat.

Boci, nézd boci, mondogattákFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Odabenn az ideiglenes karámokban gyönyörű lovak várják a bemutatót, a vendégek a lócitromok darabkáit kerülgetik, a pavilon közepén lusta teheneket vonszolnak körbe-körbe. A gazdák kezében sör, van, aki még jegyzetel is. Kisdiákok csoportjai a borjúkat dögönyözik húspogácsává, a bátrak a ránézésre is kézhez szoktatott tehenet simogatják. A placcon túl a magyar kutyafajtákat mutatják be: két akkora komondor fekszik a szék mellett, mint a kinti borjak. „Bácsi, nekem is van kutyám, megsimogathatom?”

Gyönyörű komondorok a kutyás szekcióbanFotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ha úgy dönt az eső, hogy abbahagyja, az OMÉK remek családi program. Kiváló füstölt áru, pálinka és bor kapható, a pár botorkálón úgy tűnt, ez utóbbiak nekik is ízlettek. A változatos büfésoron ebédelni is lehet, a traktorokért és az állatokért lelkesedni fognak a gyerekek és az apukák is. Menjenek ki önök is, nézzék meg azt a szép csukát, ami tényleg nem cápa, ha van foga, ha nincs.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK