Nem kéne görögöt játszania a magyarnak

Magyarországon a legtöbben azt hiszik, a feta az, ami fehér, és belenyomhatják az ujjukat. Az éttermekben, ahol fetát kínálnak, legtöbbször szintén nem az eredeti kerül a salátába, igaz, a különbség senkinek sem tűnik fel.

Sokan, akik magukat fetakedvelőnek vallják, megkóstolva egy igazit, visszasírják a sós és fehér krémsajtokat, amiket évek óta pótszerként vesznek. Mi a különbség?

A hazai termékek, amiket borzasztóan erőltetett és nyelvtanilag sem korrekt krémfehérsajt névvel illetnek, kizárólag tehéntejből készülnek. Ezzel szemben

a már tíz éve eredetvédett feta juhtejből vagy juh- és kecsketej keverékéből készül

– ez utóbbi maximum harminc százalékot tehet ki.

Kék és fehér, mint Görögország álmainkban Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ha a legendák igazak, a görög sajt neve olasz eredetű, több középkori szakácskönyvben is felbukkan szeletelt krétai sajtként – a fette szó jelenti a darabolást. A feta különlegessége, hogy

sós vízben vagy sós tejsavóban tárolják, így nem csoda, hogy 3-5 százalék a sótartalma.

Idehaza a reformkonyhával indult be a karrierje: a mindenhol megtalálható görögsaláta kultusza tette népszerűvé, igaz, a jobb helyeket leszámítva Magyarországon a tehéntejes lágysajtok váltak dominánssá.

A lágyabb tehéntejes verziókat kedvelték inkább Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Erőszakos kékítés

A gyártók szándékosan is megpróbálják ráerőltetni a görögséget, kék-fehér az összes, görög falvak és salátástálak fotói váltogatják egymást.

A vevőkbe szinte sulykolják a mediterrán életérzést, kár, hogy ez nagy kamu.

Már többször hallottuk, hogy az eredeti görög verziót nem igazán kedvelik a magyarok, így tesztünkbe a hazai boltokban elterjedt lágysajtók mellé kontrollként betettünk egy közepes árkategóriájú, eredetvédett görög változatot is, amely kecske- és juhsajtból készült. Versenyen kívül kíváncsiak voltunk, képes-e labdába rúgni a megszokott ízek, a kamufeták mellett.

Azt is fetának hiszik, ami nem az Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hófehérkék sorrendje

Az utolsó helyen a Hajdú Fitt végzett, senki nem kedvelte, hiszen ízetlen volt, radíros állagú. A görög fetáért sem volt oda senki, egyesek az állagát, mások a szokatlanul gazdag ízét kifogásolták – a tanulság tényleg az, hogy idehaza teljesen mást szeretünk fetaként, mint ami valójában az. A Hajdú Krémfehér a szavazatok alapján bronzérmes, a második a Mizo Zorba, míg

az arany a Pilosé lett.

A részletekért lapozzanak!