A földimogyoró része az életünknek, ropogtatjuk, ahol csak lehet, miközben valószínűleg nem sokat tudunk róla. Például, hogy már az inkák is szerették, bár leginkább a sírokba helyezték ahelyett, hogy megették volna.
A magok fele arányban zsiradékot és hozzávetőleg harminc százalékban tartalmaznak fehérjét. Zsírsavai közül fontos kiemelni a palmitinsavat, olajsavat és linolsavat, amelyek nagy hasonlóságot mutatna az olívaolajéval. Ugyan nálunk kevéssé elterjedt, de hidegen sajtolva kifejezetten kellemes ízű étolajat ad.
1. A halottaknak is jár
A földimogyoró eredetileg Dél-Amerikából származik. Az antropológusok szerint időszámításunk előtt 1500 tájékán az inkák a halottak mellé is helyeztek néhány darabot, hogy segítség őket a túlvilágon.
2. A nagyjából olaj lesz
A világ földimogyoró-termésének kétharmadából olaj készül, a többiből édesség, sós ropogtatnivaló és mogyoróvaj.
3. Nem az termeli, aki a legtöbbet eszi
A legnagyobb feldolgozó országok India és Kína. Bár az amerikaiak köztudottan imádják a mogyoróvajat – 317 millió kilót esznek meg belőle évente – az Egyesült Államok a világ készleteinek mindössze hat százalékát hasznosítja.
4. Mogyorótermesztő volt, mielőtt elnök lett volna
Jimmy Carter is mogyorótermesztéssel foglalkozott, még mielőtt megválasztották volna az Egyesült Államok 39. elnökének és Nobel-békedíjat kapott volna.
5. Inkább lencse, mint dió
A földimogyoró valójában a hüvelyesek rendjébe tartozik, ezért bár gyakran úgy hivatkozunk rá, mégsem dióféle.
Egyéves, lágy szárú növény, sűrű oldalgyökér-szövedékeinek segítségével a szárazabb időszakot is kibírja. Érdekessége, hogy virágkocsánya a megtermékenyülés után elnyúlik, így a termés a földbe fúródik, ahol fejlődik, majd beérik – innen a neve is.