Az igazán jól sikerült salátáknak a tálban visszamaradt leve a legnagyobb kincs. Ebbe a lémaradványba, ami a zöldségek és az öntet levének keverékéből áll,
a legjobb dolog kenyeret mártogatni.
Valószínüleg ez az elv vezérelhette a kenyérsaláták kialakulását is. Ezekben az ételekben a saláta levét a belekevert kenyérdarabok magukba szívják, így ízesek és kissé szottyosak lesznek. Különösen másnapos kenyérből finomak, azok még több folyadékot képesek felvenni.
Az olasz változatról, a panzanelláról itt írtam korábban, most az izraeli-arab verziót, a fattousht készítettem el, már sokadszorra. Egyetlen nehezebben beszerezhető alapanyag kell hozzá, a szumák nevű fűszer, ezt keleti fűszereseknél, ázsiai boltokban, bioboltokban keressék.
Alapanyagok:
Ha nem tudnak beszerezni írót, keverjenek el ugyanannyi tejet és joghurtot, majd hagyják egy éjszaka alatt összeérni a hűtőben. A saláta összeállításakor a kenyereket falatnyi darabokra tépkedem, az uborkát és a paradicsomot felkockázom, a hagymát felszeletelem, mindet tálba teszem.
A citromlevet az íróhoz keverem, sózom, borsozom és ezzel a keverékkel öntöm nyakon a salátát. A tetejét aprított petrezselyemmel és szumákkal szórom meg. Fogyasztás előtt minimum fél órát állni hagyom.