Jó lenne tudatos fogyasztóvá válni, de ha az élelmiszerek címkéire néz, elkapja a reménytelenség érzése, és
inkább a márkahűség diktál, mint az egészsége?
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal segít eligazodni az apró betűs részeken: mostantól sorozat jelenik meg Jelölési kisokos címen, amit mi is leközlünk majd.
Az első és legfontosabb lépés, hogy különválasztjuk a nem csomagolt és előrecsomagolt élelmiszereket, ezek jelölései ugyanis nagyon sok mindenben különbözhetnek.
Ebbe a csoportba tartoznak azok a termékek, amiket
Az ilyen termékeknél a legfontosabb, hogy az allergénekről tájékoztassák a felhasználót. A konkrét allergén összetevőt többféleképp is meg lehet adni. Például a pultban lévő termékek mellett táblákon kiírva, vagy az étlapon feltüntetve.
Ha nincs kiírás, szóban is kérhetünk tájékoztatást,
de ebben az esetben is kell lennie egy kiírásnak arról, hogy bátran kérdezzünk. Az allergénekre vonatkozó tájékoztatás akkor nem kötelező, ha az élelmiszer neve egyértelműen utal az allergénre – például úgy, hogy a neve Búzakeksz.
Az édesítőszer használatára, illetve esetlegesen felhasznált azoszínezékekre esetén is utalni kell.Továbbá szintén fontos előírás, hogy a nem csomagolt termékek esetén a vásárlók a kereskedelmi egységekben, cukrászdákban a termék egyéb fontos adatairól is kérdezhetnek, mint például annak összetevői.
Az előrecsomagolt élelmiszereken jóval több dolgot kereshetünk a címkén.
Először is fontos az élelmiszer neve. Ez talán egyértelműnek tűnik, pedig nagyon fontos, hiszen
a nem megfelelő név könnyen becsaphatja a vásárlót.
A névnek mindig utalnia kell az élelmiszer fizikai állapotára vagy kezelésére (például sűrített, gyorsfagyasztott). A gyártók használhatnak fantázianeveket is, de ezek nem helyettesíthetik az élelmiszer előírt megnevezését.
Ezen kívül a nettó tömeget is meg kell találnunk a csomagoláson, amibe a csomagolóanyag nem számít bele. Ez nagyon fontos információ lehet mind a tudatos étkezés, mind az otthoni főzés esetén.
A termék összetevőire szintén érdemes vetni egy pillantást, és természetesen itt is meg kell találnunk az allergiát okozó anyagokat, mindezt úgy, hogy
a vásárló számára könnyen észrevehető és olvasható legyen.
Gyakori megoldás például, mikor a termék összetevői közül vastagon szedett betűvel írják az allergéneket.
A lejárat idejét is vegyük figyelembe. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszer meddig őrzi meg a minőségét (a címkén Minőségét megőrzi felirat van), viszont a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló élelmiszerek már nem is fogyaszthatók a lejárati dátum után (a címkén Fogyasztható felirat van).
A gyártó/forgalmazó nevét és elérhetőségét is meg kell találnunk a címkén. Ez segíti az azonosíthatóságot, és probléma esetén is segítségünkre lehet.
Egyes termékeknél – olívaolaj, méz, tojás – a származást vagy eredetet is jelölni kell. Ezeken kívül abban az esetben kötelező a jelölés, ha egyébként ennek elhagyása jelentős mértékben félrevezethetné a vásárlót az élelmiszer valódi származásáról.
Ezen kívül
2016. december 13-tól már kötelező lesz – néhány kivételtől eltekintve – minden csomagolt élelmiszeren feltüntetni a tápérték jelölését is.
A kötelezően feltüntetendő adatok a zsír (pontosabban a telített zsírsavak), a szénhidrát (pontosabban a cukrok), a fehérje és a só.
A legújabb szabályozás már előírja a csomagoláson használható betűméretet is. Olyan termékeket keressünk tehát, aminél nincs szükség nagyítóra a jelölések elolvasásához.
Szintén jelölni kell az imitátumokat. Tehát ha a gyártó helyettesít egy megszokott összetevőt, a megnevezés közvetlen közelében meg kell adni a helyettesítő elemet, például: pizzafeltét – növényi zsírral. Ha a húskészítmény burkolata nem ehető, azt is fel kell tüntetni, például: kolbász nem ehető bélben.
A vásárló védelmére tehát számos szabályozás létezik a jelölésekkel kapcsolatban. A legjobb, ha mindig olyan termékeket keresünk, amiken megfelelő a címkén lévő információ, így semmi akadály nem áll a megfelelő tájékozódás és tudatos döntés előtt.