Kirándulni mentünk Krakkóba, de nagyon jóllaktunk

Nehéz eldönteni, a szépsége vagy az ételei miatt jobb Krakkóba utazni, pont azért, mert a kettő felerősíti egymást. Két nap alatt igyekeztünk végigkóstolni a várost, csak jókat ettünk.

Lengyelország már régen levetette magáról a szocializmus nyomait, és Krakkó egy nyugati, élő, kényelmes, szuper hely lett. Nemcsak azért, mert minden sarkon van egy szép templom, ezt pedig éppen ellensúlyozza a köztük kanyargó nagyon jópofa keskeny kék villamos, hanem mert oltári jókat lehet enni. Távolról sem igazak a köztudatban élő rosszindulatú pletykák, amelyek szerint a lengyel gasztronómia érdektelen.

Minden sarkon kapható Forrás: Ács Bori

Csak két napot töltöttünk a városban, de ez idő alatt nem futottunk hibába, a maga műfajában minden tökéletes volt, amit próbáltunk, mindemellett pedig olcsó, sok és nagyon, nagyon laktató. Ilyet pedig még nem nagyon tapasztaltunk sehol a világon.

Az utcakaja

Krakkóban akkor is jókat lehet enni, ha éppen nincs kedvünk beülni sehova.

Az utcai ételeket azonban nem úgy kell elképzelni, mint Budapesten: nem hamburger, girosz és burrito van minden sarkon, hanem csupa helyi étel.

Obwarzanek - nem perec, de nem is bagel Forrás: Ács Bori

A legolcsóbb és legjobb reggeli, tízórai vagy csak úgy, rágcsálnivaló a perec, amit kis kék kocsikban árulnak lényegében minden sarkon. Az ára mintegy másfél zlotyi, tehát száz forint. Íze és állaga sem hasonlítható semmi itthoni pékáruhoz.

Sokan szeretnék a német perecek vagy az amerikai bagel kategóriájához erőltetni – utóbbinak még akár történeti igazsága is lehetne, mivel a lukas zsömle lengyel zsidó szerzemény –, mégsem hasonlít igazán egyikhez sem.

Ropogós kívül, foszlós belül Forrás: Ács Bori

A kerek alakú, sodort, mákkal vagy szezámmaggal szórt obwarzanek héja ropogós, vastag, mint a klasszikus fehér kenyéré, belül pedig foszlós, de sűrű, rágós a bele. Az íze valahol az édes és a sós közé lőhető be. Egyszerűen imádtuk, legszívesebben egy egész kocsinyit hazahoztunk volna belőle.

Nem briós, sajt

Ha egy sarkon épp nem pereces áll, akkor

nagy zsákokból kicsi, briós vagy nagyobb, orsó formájú sajtokat árulnak.

A füstölt, keményebb kérget népművészeti minták díszítik, tehát szépek is, nem csak finomak. Az oszcypek juhtejből készül a Tátrában, kemény, sós, erősen füstölt illatú és ízű.

A sajtokat áfonyás-tormás szósszal adják Forrás: Ács Bori

A legdurvább dolog, hogy sok helyen dzsemmel tálalják, méghozzá olyannal, amibe egy kevés tormát kevertek. A sós sajt az édes-csípős kiegészítővel egészen tökéletes dolog.

A melegszendvics a köbön

A zapiekanki egy gigantikus melegszendvics, de nem, egyáltalán nem hasonlít gyerekkorunk sulibüfés, húskonzerves rémálmaihoz, amiket csak hat kiló kecsappal lehetett fogyaszthatóvá tenni. Itt a bagett jellegű kenyér csak ropogós keret, belül csupa töltelék az egész.

Zapiekanki füstölt sajttal és áfonyaszósszal Forrás: Ács Bori

Van egy alap, ami gombából, sajtból és sonkából áll, erre lehet további feltéteket választani. Mivel szeretik a füstölt kecskesajtjukat áfonyaszósszal párosítani, ezt a feltétet próbáltuk ki: úgy látszik, egy szimpla melegszendvics is lehet gasztronómiai élvezet. A bulinegyed talponállóiban hajnalban ezzel józanodnak a fiatalok, de piacokon és kávézókban is készítik.

Kedvenceink, a levesek

Mivel személy szerint levesfüggők vagyunk, és a magyar konyhának is rettentő fontos szereplői, ezeket különösen szerettük.

A klasszikus lengyel levesek viszont nem is hasonlítanak a mieinkre sem ízben, sem formában.

Már az gyanús volt, hogy a piaci talponállókban ilyet kanalaznak reggelire a közteresek. Valószínűleg azért, mert annyira laktató étel, hogy akár egy egész napot el lehet gereblyézgetni vele különösebb éhségérzet nélkül.

Az ütős zurek Forrás: Ács Bori

A zurek egy rozsliszttel erjesztett, savanykás leves, amit krumplival sűrítenek, és van benne egy jókora fehér kolbász, sőt, néha még egy tojás meg némi füstölt csülök is. Azt hittem, soha többet nem tudok már enni. Ha valaki rászánná magát, hogy végigkóstolja a krakkói romkocsmák végeláthatatlan vodkakínálatát, előtte mindenképp dobjon be egy zureket, és nem lesz nagy baj.

Barszcz, ami nem borscs

Igen, ez egy céklaleves, de egészen más, mint az orosz borscs, bár nyilvánvalóan még a lengyel céklalevesek között is sok különbség van, és minden konyhában másként készül. Ez egy könnyebb étel: tiszta, rózsaszín, áttetsző leve van, de nincsenek benne zöldségek, csak néhány kis szem pierogi, azaz töltött tésztatáska.

A krakkói barszcz, kicsi pierogikkal Forrás: Ács Bori

Sőt néha még az sem, csak egy kanál tejföl. Olyan, mint egy koncentrátum, hihetetlenül erős cékla- és marhahúsleves íze van.

Hazaérve rögtön muszáj volt főzni egyet

– voltaképpen olyasmi, mint egy marhahúsleves, csak sok cékla van benne. Akinek éppen van készleten egy-két liter kész erős húslevese, készítheti azzal, hús nélkül. A fokhagyma és a bors mennyisége ízlés kérdése – amit mi kóstoltunk, kifejezetten csípős borsos, de nem túl fokhagymás volt, de az arányok megfordíthatók.

Lengyel céklaleves

A mi barszczunk Forrás: Ács Bori

Alapanyagok:

• 5 kis fej cékla
• 1 közepes sárgarépa
• egy közepes fehér répa
• egy fél zellergumó vagy egy nagy zellerszár
• egy póréhagyma
• fél kg húsos csont – marhából
• 5-10 szem egész bors
• 2 szem szegfűbors
• 2 babérlevél
• fokhagyma (1-2-6 gerezd)
• 1 citrom leve (vagy 2 evőkanál borecet)

A céklákat és a répákat megmosom, megpucolom, félbe vágom. A póréhagymát hosszában félbevágom, megmosom.

Olyan, mint egy húsleves, csak sok cékla van benne Forrás: Ács Bori

A fokhagymát és a citromot leszámítva mindent egy lábosba teszek, és felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralom, majd alacsonyra veszem a lángot, és halkan főzöm, míg minden meg nem puhul. Ez hústól és zöldségtől függően körülbelül 2 óra. Ekkor adom hozzá a felaprított fokhagymát és a citrom levét. Leszűrve, egy kanál tejföllel tálalom. Ha leszűrve behűtik, másnapra még jobb lesz.

Pierogi

Pierogit tényleg

mindenhol, az éttermeken túl kis bárokban, tejbárokban, sőt azt utcán is lehet kapni.

Ez az étel legalább olyan becsapós, mint a sűrű, kolbászos leves volt. Ránézésre könnyű, egyszerű kis semmiségnek tűnik, valójában azonban valódi, két vállra fektető zsír- és szénhidrátbomba, amiből már három darab elfogyasztása után is csak kúszva folytathatjuk a városnézést.

A lengyel pierogi Forrás: Flickr/Eugene Wei

A darált hússal vagy krumplis túróval (és persze sok minden mással) töltött kis tésztatáskák ragacsos, puha állagúak, és a biztonság kedvéért még egy kis olvasztott zsírral is meglocsolják őket,

néha pedig ropogósra sütött hagymát szórnak rá.

Mivel nálunk sajnos nem kapni ilyet minden sarkon, biztos, hogy neki fogunk állni itthon pierogit előállítani, ahogy obwarzaneket is, mert azt sem tudjuk feledni – és akkor a sörökről még nem is beszéltünk, pedig azok külön fejezetet érdemelnének. Egyszóval Krakkóba mindenkinek el kell egyszer mennie, nemcsak a látvány, de az ízek miatt is.