Úgy gondolta, hogy Petőfi ivott, mint a kefekötő, és részegen elhitte, hogy a forradalmasdi akár még be is jöhet? Téved: nem nagyon mulatozott, ami nem csoda, hisz sokszor még enni sem volt pénze. 

A magyar kultúrának úgy kellett II. József távozása, mint egy korty hűvös bor: mivel az uralkodó a halálos ágyán nagyjából hatezer rendeletét vonta vissza, alig telt el néhány év, és a magyar nyelv, az öltözködés, a zene és a költészet új erőre kapott. Ha megnézzük a történelemkönyveket, vagy fellapozzuk az irodalmi gyűjteményeket, világosan látszik, mekkora közéleti és politikai személyiségek emelkedtek ki az 1830-tól 1848-ig tartó magyar reformkorban. 

Sok minden megváltozott. Ne csak nagy dolgokra gondoljunk, nem csak az iskolában tanult széchenyis, kossuthos, deákos mondatokra érdemes figyelni. Átalakult a hazai közélet, és ezzel együtt a gasztronómia és vendéglátás is. Aki saját személyét a reformkor felvilágosult úri társaságába pozicionálta, jobb, ha nem ment túl közel a szeszhez. Az értelmiség körében nem volt divat a mértéktelen italozás,  hiszen aki egy kicsit is adott magára, modernségét, korszerű gondolkodását azzal is kifejezte, hogy hátrahagyta az őrült, boros tivornyákat, és az elavult eszméket. 

A koffein hamar meghódította a magyarokatForrás: Zirig Árpád

Persze bor nélkül sem lehetett élni: legtöbben víz helyett is ezt itták, ezzel mérsékelve a kutak és csatornák okozta fertőzésveszélyt. A szőlő erjesztett leve – különböző minőségben – mindenhol megtalálható volt. Ugyan a szaporodó kávéházak a koffeinre koncentráltak, de a kizárólagosságot nem erőltették, bár sört például jellemzően nem mértek, mert nem tartották elegáns italnak. 

Kávé kell a magyarnak 

A legenda szerint az első magyar, aki megkóstolta a kávét, I. Apafi Mihály, Erdély fejedelme volt, őt Ali pasa kínálta meg sátrában, a mai Szlovákia területén található Érsekújváron. Hogy ennyire részévé vált mindennapjainknak, az a törököknek köszönhető: több kávéházat is nyitottak az országban, igaz, ezekben a magyarokat leginkább csak dolgoztatták. 

A feljegyzések szerint az első célzott szállítmányt egy Bechram nevű török kereskedő hozta Magyarországra 1579-ben – innentől datáljuk a hazai kávékultúrát. Azonban ahhoz, hogy ne csak a törökök élvezzék a koffeint, még sok víznek kellett felforrnia a dzsezvákban: az első, magyaroknak szánt helyet Cavesieder Blasius, azaz Kávéfőző Balázs nyitotta 1714-ben. 

Sorra jöttek a követők, az olaszos Belliano, a bécsi mintára berendezett Reschfellner. A diákok körében hamar népszerű lett a kávé: a bor tompít, a finom fekete viszont serkentő. Az egyetem mellett működtek a Philosophushoz és a Két Törökhöz címzett intézmények, míg a jogászok kedvence a Magyar Jurátus volt. A Nagy Kávéház is igazi nevezetesség: ott Csokonai Vitéz Mihály és Virág Benedek pálos szerzetes, a magyar ódaköltészet mestere volt törzsvendég. 

Pilvax, a forradalom bölcsője 

Ami ma Petőfi Sándor utca, az régen Úri utca volt. Ott építtetett házat az 1830-as években a nemesi származású lengyel Libasinszky Károly. Mivel jogot kapott a kávé árusítására, ezt rögtön bérbe is adta: az első, aki a földszinten feketét főzött, Privorszky Ferenc volt. A Café Renaissance 1838-ban nyílt meg, és a város egyik legelegánsabb helyének számított: díszburkolat, négy biliárdasztal, gázlámpák, hírlapok jellemezték. A magyar történelem nagy alakjait ábrázoló festményeit a svéd piktor, Mollie Eduárd készítette. 

Jó társaság volt aznap a PilvaxbanForrás: Origo

Privorszky csak négy évig vitte a boltot, tőle az oberdöblingi iskolamester fia, az osztrák Pilvax Károly vette át 1842-ben. Mivel egyre több kávéház nyílt a városban, tovább modernizálta, csinosítgatta – többek között új képeket rendelt a svédtől. A korabeli ismertetők szerint nemcsak inni, hanem pár édes falatot enni is lehetett. A kalács- és kuglóffélék mellett már a tortajellegű étkek, sőt a cukorgrillázs is elérhető lehetett – az Akadémiai Kiadó Magyar Néprajz című szakkönyve leírta, hogy a cukor és az ezzel együtt belépő édes sütemények már az 1700-as évek végén megjelentek az úri helyeken. 

Mindenkinek kell egy törzsasztal 

Petőfi Sándor 1844-ben választotta törzshelyéül a Pilvaxot – ekkor már kicsit jobban ment neki. Rövid élete volt, és gyors karrierje: választott neve először 1842. november 2-án jelent meg a magyar irodalmi sajtóban, két évvel később Bajza József közbenjárására Nagy Ignác már műfordítói munkákkal bízta meg. Anyagi helyzete stabilizálódott valamelyest, lakást bérelt, amelynek két ablaka a Nemzeti Múzeumra nyílt. Ha tehette, reggelizni a Pilvaxba járt. Nem csoda, hogy kedvelte a helyet, a fiatal kulturális elit egyik hírhedt gyülekezőhelye volt,  többek között boltívei alatt alakult meg 1846-ban a Tízek Társasága

Ugyanebben az évben már Fillinger János bérelte a kávézót, de a korábbi név megmaradt. Az új főnök maga is radikális, harcias nézeteket vallott: a falakon feltűntek a francia forradalom hősei is – nem véletlen, hogy nem törte el a dákót annak a hírnöknek a derekán, aki 1848. március 14-én a biliárdasztalra felugorva újságolta el, hogy Bécsben kitört a forradalom. 

Az egykori Pilvax kávéház Budapesten: Háry Gyula grafikájaForrás: Origo

Sorozóiroda a pult mellett 

Fillinger nem zárkózott el a politikai szerepvállalástól: Petőfi javaslatára a vendéglátóhely neve augusztusig a Szabadság Csarnoka volt, sőt, még toborzóiroda is működött a falak között – a forradalom leverése után viszont az Úri utca német neve kerül a portálra, Café Herrengasse formában. A nemzeti érzelmű üzemeltető 1851-ig maradt a helyén, utána máshol nyitott kávézót – törzsközönsége követte. 

Mivel Pilvax Károly tulajdonost 1849-ben elvitte a kolera, a tulajdonjog a feleségére szállt, aki egy Mots nevű bérlőnek adta át a kulcsokat. Utána egy hosszabb, nyugodtabb időszak következett: 1867-től Schőja Antal vitte a boltot Schőja kávézó néven. A korabeli fricskák szerint a város legunalmasabb helyévé vált az egykori darázsfészek  – ezen már az sem változtatott, hogy Schowanetz Antal 1881-ben bekeretezve rakta ki a Nemzeti dalt és a 12 pontot. 

Sajnos az a Pilvax ma már nem létezik. Szellemisége biztosan halott, de az épületét is elbontották 1911-ben. A városrendezési terv miatt megújult a negyed – a közelben megnyitott új Pilvax inkább csak nevében utalt az egykori múltra. 

Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt – ez valójában nem történt itt megForrás: Wikimedia Commons

Ivott, vagy sem? 

Ugyan Petőfi Sándorról sokaknak a bordalok ugranak be, ezeket nem az alkohol íratta vele. Egyszerűen csak divat volt a műfaj, követte vele ideálját, Pierre-Jean de Béranger-t. A frappáns bordal amúgy is elsőrangú eszköz arra, hogy egy költő nevét tovább vigye – Petőfi sorai, rímei is gyakran szájról szájra, énekelve terjedtek. 

Páran egyenesen absztinensnek írják le, de ez sem igaz: mértékkel, de ivott, számos kortársánál, kávéházi cimborájánál viszont jóval kevesebbet. Fekete Sándor életrajzíró felemlegeti Orlay Petrics Soma festőművész szavait, aki másod-unokatestvére és jó barátja volt Petőfinek. Egy alkalommal az éppen színészettel próbálkozó költőnek pénzdíj állt a házhoz: „Ily tömérdek pénz birtokában” Petőfi, a szintén díjnyertes Orlayval és barátaival, „estélyt” rendezett egy kocsmában, mely olyan jól sikerült, hogy „legsolidabb” barátjukat „karonfogva ketten” vezették szállására, ámbár ők sem álltak „valami erős lábon”. 

A másik érdemleges forrás a szabadságharc hősének italozási szokásaival kapcsolatban Juhász Gyulához köthető, aki Alkohol és irodalom című esszéjében járta körül a témát. Ami pedig Petőfit illeti, róla csak a hazai legenda terjesztette, hogy szerette az italt.” 

Dagerrotípia Petőfi Sándorról – így nézett ki a költő valójában. A képet feltehetőleg Egressy Gábor színész készítetteForrás: Wikipedia

A késői kolléga két meggyőző példával is szolgált. Az egyik Petőfi saját nyilatkozata, „amelyben igen erélyesen visszautasítja egyik pesti lapnak híresztelését, mintha ő az éjjel a Pilvax kávéházban mulatott volna”. A másik egy meglepő elbeszélés, miszerint „az ifjú költő nagyon különösnek találta, hogy Vörösmarty előtt boros üveg állott, amikor valamelyik délután irodalmi ügyben fölkereste a magyar költők akkori királyát.” 

Nehéz igazságot tenni

Most, közel kétszáz évvel a reformkor után nagyon nehéz pontosan meghatározni, mit ettek, mit ittak – egy biztos, Petőfi szerette a csigát fehérborral, és szívesen ivott meg pár feketét a Pilvaxban. Kövessük a példáját, tegyünk fel egy kávét a tűzhelyre, vagy nyomjunk be egy kapszulát a gépbe. Hogy akad bor is? Az sem baj: 

„Szabadságunk, aki hozzád nyúl,
Elbucsúzhatik a világtul,
Szivében vér s élet nem marad,
Kiürítjük, mint e poharat!” 

Petőfi Sándor – Bordal, Pest, 1848. március