Az orrom előtt tizenketten tértek be Szakolca bájos főterének egyetlen nyitva tartó éttermébe vasárnap kora délután. Persze a tucatnyi ember mindegyikének sztrapacskára fájt a foga, így mire a kizárólag szlovákul beszélő pincérnő hozzám keveredett, már elfogyott a haluska. Sebaj, gondoltam, akkor kérek valami más tájjellegűt: a felszolgáló ötven perccel később elém tette a rántott csirkemellet sült krumplival, majonézzel. 

Nesze neked Erdőhát, nesze neked szlovák specialitás. Szerencsére nem ezért kerestem fel a tényleg csodaszép kisvárost, hanem a kürtőskalács miatt. Amit a szakolcaiak oltalom alá helyeztek az Európai Unió illetékes szerveinél. 

A legérdekesebb témák mindig az utcán, jelen esetben pedig a vasútállomáson hevernek. A szakolcai történetet a verőcei vonatra várva hallottam, és az első pillanatban tudtam, hogy el kell mennem a cseh határ mellett fekvő településre. Mert ugyebár abban nem lehet vita, hogy a kürtőskalács eredendően magyar étel, amelyet nemcsak hazánkban, hanem Erdélyben is nagyszerűen készítenek. 

Ebédre szlovák specialitást kértem, ezt kaptamForrás: Lantos Gábor

Egy kolostorban sütik a szakolcai kalácsot

Hogyan került akkor a szlovák csizma, akarom mondani, a kürtőskalács az unió asztalára? Ez a kérdés foglalkoztatott a vonatúton is, amikor pedig vasárnap délidőben leszálltam a motorvonatról, azonnal nekiindultam kalácsot keresni.  Alaposan felkészültem, tudtam, hogy a város közepén lévő Szent Ferenc-rendi kolostorban sütik és árulják. Mivel azonban vasárnap csak délután egykor nyitnak ki, volt időm csámborogni Szakolcán (Skalica), amelynek középkori városmagja, kockaköves utcái, színes házai nagyszerűen megmaradtak az utókornak.

Ebben a kolostorban sütik a szakolcai kürtőskalácsotForrás: Lantos Gábor

Arról nem is beszélve, hogy Európában igen ritka, háromszög alakú tér is található errefelé. Ezek után következett a bevezetőben már említett ebéd, ami majdnem másfél órát vett el az életemből. A várakozás közepette jólesett két korsó kofola, amellyel néhány nappal ezelőtt Érsekújváron már közelebbi barátságot kötöttem. Az ebédért összesen 8 eurót fizettem, ez egyáltalán nem mondható drágának. És mire az utolsó falat is lecsúszott, kinyitott a kolostor, mehettem, amiért jöttem. A kürtőskalácsért. 

A kürtőskalács szépen becsomagolva...Forrás: Lantos Gábor

Gvadányi őrgrófnak erdélyi szakácsa volt

A történet amúgy egyáltalán nem nevezhető mindennaposnak. Tizenkét évvel ezelőtt, 2004-ben alakult meg a városban a Szakolcai Kürtőskalács Egyesület, amelynek egyetlen célja az volt, hogy életben tartsa a városkában a hagyományt, amely a 18. század végéről, 19. század elejéről ered. (Miközben Erdélyben már 1679-ben írásban megemlékeztek a kalács isteni ízéről és illatáról.) Ez az egyesület addig mesterkedett, míg a szakolcai kürtőskalács lett az első olyan szlovák termék, amely védettséget, pontosabban uniós oltalmat kapott. 

...és odahaza már a tálcánForrás: Lantos Gábor

Egyben azt is eldöntötték és leírták, hogy hol vannak annak a területnek a határai, ahol ez a kalács előállítható és így nevezhető. Ugyanakkor joggal feltehető a kérdés, hogy miként került erre a vidékre a hagyományosan Erdélyben és Magyarországon készített étel? Az egészet Gvadányi József őrgrófnak köszönhették, aki életének utolsó éveit töltötte Szakolcán. S mit ad Isten, a derék őrgrófnak Erdélyből elszármazott szakácsnője volt.  Innen pedig már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a kürtőskalács meghonosodjék. 

S miközben a szlovákok roppant élelmesek voltak, hazánk és Románia között hosszú ideig tartó torzsalkodás kezdődött a kürtőskalács fölött. Különben egykoron Juhász Gyula 1911–13 között tanított Szakolcán, az első írásos emlékek éppen az ő nevéhez fűződnek, erre azonban mégsem figyelt fel senki. 

Dió, mandula, barackmag és cukor a süteményenForrás: Lantos Gábor

A turisták Szakolca főterén tépik a kalácsot

A kolostorba simán bejutottam, de lelkesedésem nem sokkal később alábbhagyott, amikor kiderült, hogy ezen a vasárnapon itt nem lesz sütögetés, pedig nyílt parázson, archaikus körülmények között dolgoznak a műemlék épületben.  Az már megvolt két nappal korábban, úgyhogy be kellett érnem a szépen becsomagolt kaláccsal, amelyért 4,90 eurót fizettem. A terméken ott volt az EU védjegye, itt kérem nem viccelnek, ez tényleg oltalom alatt áll. A kóstolásra azért kellett kicsit várnom, mert nem akartam úgy nekiesni, ahogy a legtöbb turista teszi a kisváros főterén. Ne szépítsük: tépik, szaggatják, zabálják. 

A turisták leülnek az étterem teraszára, ott eszik a kürtőskalácsotForrás: Lantos Gábor

Pillanatok alatt eltüntetik. Bár a hazafelé tartó vonatúton többször is viszketett a tenyerem, végül mégis kibírtam az esti hazaérkezésig. A kóstoló jól sikerült, a kalács mandulás, finom és puha, engem leginkább a karácsonyra emlékeztetett. Ugyanakkor leszögezhetem, hogy állagában és ízében a magyarok által ismert és szeretett kürtőskalácstól ez nagyon messze van. A szakolcain mandula, dió, barackmag és cukor keveréke díszeleg,  a sütemény átmérője pedig kicsivel nagyobb, mint amit idehaza megszoktunk. Igazából nem tudom kijelenteni, hogy a miénk a jobb és a szakolcai a rosszabb, vagy fordítva, mert olyan ez, mintha két almafajtáról kellene összehasonlító tanulmányt írnom. 

Masaryk úr bora jól csúszik

De ugorjunk most vissza Szakolcára, már csak azért is, mert a kulináris élvezetek mellett van itt még olyan dolog, amiről érdemes megemlékezni. Ez a Masaryk-féle bor, amelyből szintén sikerült egy üveg tavaly készített rizlinget vásárolnom. Ez sem volt egyszerű, mert a pince melletti házban tébláboló idős asszonnyal szintén támadt némi kommunikációs nehézségem. Angollal és magyarral próbálkoztam, ez nem vezetett eredményre,  majd néhány német szó (magam nem beszélek németül) elhangzása után csak rájött a lelkem, hogy mit szeretnék. 

Masaryk úr bora Szakolca másik nevezetességeForrás: Lantos Gábor

A Masaryk név persze a történelemben járatosaknak ismerősen csenghet, de a bortermelő Alojz Masaryknak a névrokonságon kívül vélhetően semmi köze nincsen Tomáš Masarykhoz, Csehszlovákia egyik alapítójához és első elnökéhez. A jóember viszont a borokhoz nagyon is ért, mert a rizlingjét megkóstolva csak azt mondhatom, hibátlan és finom. 

A Szent György rotunda egész Szlovákia egyik legszebb műemlékeForrás: Lantos Gábor

Vártemplomnak épült a mai rotunda

Akik Szakolcán járnak, rövid idő alatt beleszeretnek a városkába. A dombon magasodó Szent György-rotundát egykoron vártemplomnak építették, mára viszont egész Szlovákia egyik legszebb és legtöbbet fotózott műemlék jellegű épülete lett. A mögötte lévő kálváriadombról csodálatos kilátás nyílik a középkori városra, de csak akkor, ha egyenesen nézünk. 

Ha jobbra, vagy balra fordítjuk a fejünket, akkor a látómezőnkbe kerülnek a Szlovákiában ész nélkül felhúzott panelrengetegek, amelyeknek – szerintem – semmi keresnivalójuk nincsen egy ilyen bájos kisvárosban. Nem véletlen az sem, hogy a határ túlsó oldalán lévő településeken már nem találkozunk ezzel az építészeti megoldással. 

A Kálváriadombról remek kilátás nyílik a középkori városrészreForrás: Lantos Gábor

Pizza, hamburger és egy 55 kilométer hosszú hajócsatorna

Akinek pedig ez sem elég, az ehet pizzát vagy hamburgert (ezekből szinte minden sarkon találunk kedvünkre), májustól pedig hajókázhat a város központjától 4 kilométerre fekvő Bata-csatornán. Ennek „alsó”, vagyis déli végállomása Szakolcán van, a „felső” pedig 55 kilométerrel odébb, a csehországi Otrokovicében. Ezen a környéken elég ritka, hogy ilyen hosszúságban lehessen evezni vagy hajózni  egy nagyszerűen kiépített, mesterséges vízen. 

Mire mindennek a végére jártam, elment a Jókútig (Kuty) zötyögő motorvonat, úgyhogy maradt időm arra, hogy a város főterére kiülve csodálhassam a belváros építészeti szépségeit, és persze jót nevettem magamban, amikor minden arra tévedő idegen tőlem tudakolta, hogy találja meg a szakolcai kürtőskalácsot. Mintha az arcomra lett volna írva, hogy elégedett vagyok, hiszen az enyém már ott lapult a zsákomban a Masaryk-féle borral egyetemben. 

Csak üldögéltem a fák alatt, és bámultam a kisváros szépségeitForrás: Lantos Gábor

(A kisváros közúton 286 kilométerre fekszik Budapesttől, így egy nap alatt meglehetősen fárasztó az oda-vissza vezetés. Vonattal egyszerűbb a helyzet, mert a Keleti pályaudvarról kétóránként induló nemzetközi szerelvények megállnak Jókúton (Kuty), innen pedig egy átszállást követően fél órán belül Szakolcán vagyunk. A Budapest–Pozsony–Budapest vonatjegy 17,50 euró, míg a szlovák fővárostól a szakolcai retúrjegy 9 euró.)