Egye meg a görögdinnye magját is!

Dinnye teszt az Origo szerkesztőségében.

Aki olvasott már Gerard Durrell- vagy Laura Ingalls-könyvet, az meglepődve tapasztalhatta, hogy a korfui parasztok és az amerikai telepesek is csemegeként fogyasztották a görögdinnye magját. Egyébként a héját sem dobták ki, és még a disznónak sem adták, mivel remek savanyúságot lehetett belőle készíteni, de most maradjunk a magoknál.

A magfogyasztás régi szokását most kutatók is támogatják. A görögdinnye magja ugyanis

az agyonsztárolt és nagyon drága chiamaghoz és a lenmaghoz hasonlóan rendkívül gazdag B-vitaminban, magnéziumban, cinkben és káliumban.

Ezenkívül tartalmaz még egészséges zsírokat és fehérjét is, szóval kár kiköpködni.

Le szabad nyelni Forrás: Marton Szilvia - Origo

A Huffington Post cikke szerint a görögdinnye magjában több a fehérje, mint ugyanakkora mennyiségű mandulában, ezen a területen a tojáshoz és a görög joghurthoz közelít. A problémát csak az jelenti, hogy mindezen csodálatos dolgok főleg akkor igazak, ha a magot kicsíráztatjuk, és a fekete héjat eltávolítjuk. Ez pedig legalább két napba telik.

Nem baj, ha magos Forrás: Marton Szilvia

A magokat először egy éjszakán át vízben kell áztatni, majd meg kell várni, amíg már láthatóan csírázni kezdtek. Akkor kell őket megszárítani a sütőben, aszalóban vagy a napon. Amikor ezzel megvagyunk, máris kész az egészséges rágcsa.

A természeti népek persze eddig is tudták, hogy kár lenne kidobni, Nyugat-Afrikában például olajat ütnek a görögdinnye magjából, amit ootangának vagy kalahári olajnak neveznek. Főzni is lehet vele, vagy külsőleg, bőrápolóként használni.

Más helyeken pirítani szokták, emlékeink szerint ez történt velük a Durrell- és Ingalls-könyvekben is.

A leírások szerint 15 percig kell barnítani a 160 fokos sütőben, amíg ropogósak nem lesznek.

Olívaolajjal és sóval még finomabb. Nyugodtan megehetjük a görögdinnye fogyasztása közben is. Nem lesz olyan finom, de nem kell vele dolgozni.