A hurka a magyar konyha elfektetett, ropogósra sütött alappillére. Azt gondolhatnánk, hogy őrületes hungarikum, de ennek ellenére számos nemzet konyhájában ott van. Nem csoda, hogy a mustáron, fehér kenyéren és krumplin túl is nagyon illemtudóan viselkedik más alapanyagok társaságában.

Nem tudom, ki hogy van vele, én a májas hurkát ropogósra sütve szeretem, imádom, ahogy a bél megroppan a fogaim között. A vérest viszont kásaként is kedvelem, ha nem háztájit szerzek betöltés előtt, van, hogy kifordítom a bélből, és úgy sütöm meg serpenyőben,  pluszfűszerekkel, zöldségekkel. 

Két véres a hentestőlForrás: Zirig Árpád

A polcon már napok óta szemeztem egy doboz olasz cannelloni tésztával. Addig bámultam, míg beugrott, hogy mi lesz a sorsa – megtöltöm hurkával, megpróbálom a magyaros hangulatot és az olaszos stílust keverni. Ne higgyék, hogy a két konyhában nincs közös: mindkét nemzet csak a visítást nem dolgozza fel a disznóból.

Kis sör, hogy kásás legyenForrás: Zirig Árpád

A nyers, nem fagyasztott vérest éles késsel felhasítottam, majd kihámoztam a bélből, és karikákra vágtam. Mivel hentesem ízlése és az enyém nem pont egyforma, három gerezd fokhagymát tettem hozzá, majd egy kevés zsíron elkezdtem melegíteni  – hogy jó krémes legyen, egy deci sört öntöttem alá, hogy masszív, de nedvességet még bőven tartalmazó kásává süljön össze.

Betöltésre várvaForrás: Zirig Árpád

Minap Lantos Gábor kollégám az ország legszebb településeit keresve Császártöltésen járt – övék lett az ezüstérem. A csodás faluból egy remek ízű, diszkréten sós mangalicaszalonnával tért haza. Felül ujjnyi hús, alatta csodálatos, selyemfényű zsír  – naná, hogy beleszerettem, így a mostani recepthez is elővettem.

Mehet bele a hurkaForrás: Zirig Árpád

Felkockáztam, zsírjára sütöttem. Az illatos, olvadt lét egy kerámiaedény aljába öntöttem – előkészítettem a cannellonik fekhelyét. Ez a tészta  mintegy két és fél centi vastag cső, amelynek hossza úgy tíz centi.  Nyersen töltik meg, majd a sütőben, a nedvességet felszívva puhul meg.

Császártöltés csodájaForrás: Zirig Árpád

Várjuk meg, míg a hurkás massza ellangyosul: habzsákba vagy tiszta zacskóba töltve nyomjuk tele vele a cannellonikat, majd fektessük a zsírra. A tetejére jöhetnek a szalonnapörcök  – ha lenne karjuk, kitárnák, úgy várnák a besamelmártást.

Várják a mártástForrás: Zirig Árpád

Sokan idegenkednek tőle, pedig nem kell, ne féljük a csomósodástól. Négy deka vajat olvasszunk fel, keverjünk szét benne egy evőkanál lisztet. Elsőre tuti összeáll, de ha lassan, kortyonként adjuk hozzá a langyos tejet – 2,5 decit összesen -, akkor keverés közben szépen kisimul.  Ilyenkor dolgozzunk el benne még egy pici sót és szerecsendiót. Akárcsak a lasagnéhez, a cannellonihoz sem kell nagyon besűríteni, hiszen nedvességtartalma fogja felpuhítani a tésztát.

Rajta a besamel és a sajtForrás: Zirig Árpád

Miután ráöntöttem a csövecskékre, megpróbáltam annyira szétterelni, hogy mindenhová jusson – ahol kikandikál a tészta, ott kemény marad. A mindenség tetejére sajtot is kerestem – tépelődtem, hogy miféle illene hozzá leginkább, végül 12 hónapos érlelésű, igazán illatos olasz tehénsajtot választottam. Ha mondjuk gouda van otthon, szerintem azzal is ütős lesz.

35 percet volt a sütőbenForrás: Zirig Árpád

Alufólia alatt 30 percet sütöttem 180 fokon, majd a takarást eltávolítva még öt percet légkeverésen. Az íze magyaros, de a vajas mártás miatt mégis déliesen krémes. Tudom, hogy elsőre meglepő a véres hurka az olasz tésztával, de mégis jól megvannak együtt.  Ha nem kívánják kenyérrel, és már unalmas a krumpli, próbálják ki bátran.

Finom!Forrás: Zirig Árpád