Sokan vagyunk, öregek és kövérek

MEDICINE AND HEALTH holds healthy weight CHILD GIRL FOOD kilo problem BODY heavy SPORT infant eat hunger EATING HAMBURGER motion anp thick kid SWALLOW sportive fat nutrition fitness OBESITY ILLUSTRATION problematic unhealthy roos overweight sporty indulge
Minden negyedik magyarországi iskolás túlsúlyos
Vágólapra másolva!
Egyre több embert kell ellátni a Földön tápláló és biztonságos élelmiszerrel. De lehetséges-e ez egyáltalán?
Vágólapra másolva!

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége új hírlevelében megdöbbentő adatok jelentek meg a Föld népességnövekedéséről és a rendelkezésre álló élelmiszerforrásokról.

Riasztó trendek

Az előrejelzések alapján a bolygó népessége 2020-ra eléri a 8 milliárd főt, és 2050-re ez a szám várhatóan 9,1 milliárdra emelkedik majd. Ezzel a jelenlegi lélekszámhoz képest 34 százalékkal több fogyasztót kell majd elegendő, tápláló és biztonságos élelmiszerrel ellátni.

Jelenleg a Földön 1,5-2 milliárd ember túlsúlyos vagy elhízott,

a mérleg másik serpenyőjében pedig 1 milliárd éhező és további 1 milliárd „rejtetten alultáplált”, vagyis bőséges táplálkozás mellett is számos létfontosságú tápanyagban hiányt szenvedő egyén áll. Hazánkban csupán a lakosság mintegy 20 százaléka táplálkozik egészségesen és fenntartható módon.

Járvány az elhízás Forrás: ANP/AFP/Roos Koole

Az elmúlt évtizedekben a 60 év feletti lakosság aránya folyamatosan növekedett a világ szinte minden pontján, és a következő években a trend felgyorsulása várható.

2050-re a 60 év felettiek száma megduplázódik

majd a 2015-ös népességhez képest.

Az étel, amit megeszünk, nemcsak az egészségünkre, hanem a környezetre is jelentős hatással van. Az előzőekben említett hatalmas néptömegek elegendő és biztonságos élelmiszerrel való ellátásához a jelenlegi élelmiszer-termelés 70 százalékos növekedése szükséges, mindez csökkenő természeti erőforrások, például az erdő-föld területek zsugorodása, valamint a víz- és energiafelhasználás növekedése mellett. Mindeközben a megtermelt élelmiszer 33 százaléka jut a szemétbe.

A ma asztalunkra kerülő élelmiszer előállítása felelős az erdők területcsökkenésének 80 százalékáért, felemészti a vízfelhasználás 70 százalékát, és az emberi üvegházhatású gázkibocsátás több mint 30 százaléka köthető hozzá, valamint ez a legnagyobb oka a biológiai sokféleség, az ún. biodiverzitás csökkenésének.

Lehetséges eszközök

A sokkoló adatok után logikusan következik a kérdés: mit lehet tenni? Az élelmiszer-ellátás folyamatosságának és biztonságának fenntartása két pilléren nyugszik. Nagyon fontos a mezőgazdaság és élelmiszeripar ökológiai lábnyomának csökkentése, vagyis a fenntartható élelmiszertermelés, de legalább ilyen lényeges az egyéni és lakossági táplálkozási szokások megváltoztatása, vagyis a fenntartható táplálkozás.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete, a FAO definíciója szerint a fenntartható étrendek környezeti lábnyoma kicsi, hozzájárulnak az élelmezés biztonságához, valamint a jelen és a jövő generációinak egészségéhez. Védik és tiszteletben tartják a biodiverzitást és az ökoszisztémát, kulturálisan elfogadhatók, széles rétegek számára elérhetők és megfizethetők, biztonságosak, tápanyagtartalmuk megfelelő, továbbá biztosítják a természeti és emberi erőforrások optimális felhasználását.

A ma táplálkozása sok tekintetben eltér az ajánlásokban lefektetett irányelvektől.

A fejlett országokban jellemző például a telített zsírok, cukor és só túlzott, míg az élelmi rostok elégtelen fogyasztása.

A fejlődő országokban ezzel szemben az energiát szolgáltató tápanyagok gyakran tapasztalható elégtelensége mellett számos mikrotápanyag (pl. A-vitamin, jód és vas) felvételében mutatkozik hiány, bár főként az utóbbi jelenség a gazdagabb országokban is megfigyelhető.

Több zöldség kellene Forrás: Lantos Gábor

Legnagyobb ökológiai lábnyoma az állati eredetű élelmiszerekben, főként húsban gazdag étrendeknek van. Ebből adódóan

a húsfogyasztás mérséklésével biztosan csökkenthető a környezetre nehezedő teher.

Azonban teoretikusan, bár eltérő mértékben, de ez az állítás minden élelmiszercsoportra igaz. A környezeti hatások mellett természetesen elsődleges az étrend kiegyensúlyozott tápanyagtartalma és a szervezet sokrétű tápanyagszükségletének kielégítése. Kutatási eredmények igazolják ugyanakkor, hogy a kettő, vagyis az egészséges és fenntartható táplálkozás egymással párhuzamosan is megvalósítható.

Táplálkozásunkat, illetve az élelmiszer-választást azonban a környezeti aspektusok és az egészségünkre gyakorolt hatás mellett számos egyéb tényező, például az élelmiszerek fizikai elérhetősége, ára, a személyes preferenciák és ízlés, családi szokások, társadalmi kultúra is befolyásolja. Sokszor ezen tényezők is közrejátszanak abban, hogy a táplálkozási ajánlásokban megfogalmazott tanácsok csak részben valósulnak meg.

A hús az egyik legnagyobb szennyező

A fenntartható táplálkozás egyik sarkalatos pontja a húsfogyasztás kérdése.

A hús számos okból étrendünk fontos építőelemei közé sorolható:

teljes értékű fehérjeforrás, magas biológiai értékű vasat, B12-vitamint tartalmaz. Ugyanakkor jelentősen hozzájárulhat a telítettzsír-bevitelhez (a választott húsrésztől, illetve az elkészítés módjától függő mértékben). Továbbá az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a feldolgozott (pl. pácolt, sózott, füstölt) és vörös húsok rendszeres, napi 50-100 g mennyiséget meghaladó fogyasztását összefüggésbe hozza a vastag- és végbélrák, hasnyálmirigy-, illetve prosztatarák kialakulásának magasabb kockázatával, bár ennek igazolására még további vizsgálatok szükségesek.

A marhahús a legproblémásabb Forrás: Flickr

Mindemellett a hús a világ számos pontján (köztük Magyarországon is) a táplálkozási kultúra központi része, mely nagyban hozzájárul az étkezés élményéhez.

A fenntarthatóság kérdésének fontosságát mi sem mutatja jobban annál, hogy egyre több nemzet (pl. Brazília, Egyesült Államok) táplálkozási ajánlásában megjelenik.

A FAO a mediterrán étrendet tartja a fenntartható táplálkozási modellek egyik jó példájának.

Az Európai Unióban a WWF (World Wildlife Fund), a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezetének brit munkacsoportja pedig 2010-ben útjára indította a „2020 Livewell” programot.

A kísérleti program pillanatnyilag három európai országban (Spanyolország, Svédország és Franciaország) zajlik. Célja az étrend módosítása által az üvegházhatású gázok kibocsátásának 25 százalékos csökkentése a teljes élelmiszer-láncban 2020-ig. A 2020 Livewell program hat alapelve:

  • Kerüljön több növényi eredetű táplálék (pl. zöldség, teljes értékű gabona) a tányérra!
  • Változatos, színes étrend.
  • Élelmiszer-pazarlás csökkentése.
  • Húsfogyasztás csökkentése.
  • Nagyobb hangsúly a megbízható, környezetbarát módon előállított (pl. FairTrade) élelmiszereken.
  • Zsír-, só- és cukorfogyasztás mérséklése.

Itthon nem nagyon megy

Magyarországon az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok keretében mérték fel a fogyasztók élelmiszer-fogyasztásának ökológiai lábnyomát. Itthon az ökológiai lábnyom nagy részét a húsok (29%), a tej és a tejtermékek fogyasztása adja (24%). A cereáliák (16%), a zöldségek és gyümölcsök kisebb részt képviselnek (8%). Az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom 17%-át a zsiradékok, 1%-át a cukor fogyasztása teszi ki.

Magyarországon az egy főre eső ökológiai lábnyom értéke a nyugat-európai értékeknél kisebb,

ez a kisebb mennyiségű élelmiszer-fogyasztással magyarázható. A kutatás eredménye szerint a jövedelem jelentősen befolyásolja az élelmiszer-fogyasztás szerkezetét és mennyiségét. Csak a lakosság legfelső ötöde tud fenntarthatóbb módon táplálkozni (vagyis esetükben nem növekszik a húsfélék, tojás, cukor és zsiradék fogyasztása, míg a zöldség- és gyümölcsfogyasztás nagyobb).

Itthon sokaknak nincs pénzük gyümölcsre Forrás: MTI/Balázs Attila

A közepes jövedelműek nem élnek a viszonylag magasabb jövedelem lehetőségével a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztás megvalósítására, a magasabb jövedelmet többletfogyasztásra használják fel.

A zöldség- és gyümölcsfogyasztás csak kiegészítésként jelenik meg,

és nem más élelmiszercsoport fogyasztása helyett. Ugyanakkor a vizsgálat megerősítette azt is, hogy a magyar fogyasztóknak is tevékeny szerepe lehet az élelmiszer-fogyasztásból származó környezeti terhek mérséklésében.

Például a táplálkozási felmérések eredményei szerint is a túlzott átlagos energiabevitel csökkentésével nemcsak az egészségünknek tehetünk jót, de a természeti erőforrások mérsékeltebb használatához is hozzájárulhatunk.

A megoldás tehát adott, csak az a kérdés, ki és hogyan veszi rá a közepes jövedelmű fogyasztókat, hogy a tárgyak helyett inkább jobb ennivalót válasszanak.