Sokan vagyunk, öregek és kövérek

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége új hírlevelében megdöbbentő adatok jelentek meg a Föld népességnövekedéséről és a rendelkezésre álló élelmiszerforrásokról.

Riasztó trendek

Az előrejelzések alapján a bolygó népessége 2020-ra eléri a 8 milliárd főt, és 2050-re ez a szám várhatóan 9,1 milliárdra emelkedik majd. Ezzel a jelenlegi lélekszámhoz képest 34 százalékkal több fogyasztót kell majd elegendő, tápláló és biztonságos élelmiszerrel ellátni.

Jelenleg a Földön 1,5-2 milliárd ember túlsúlyos vagy elhízott, a mérleg másik serpenyőjében pedig 1 milliárd éhező és további 1 milliárd „rejtetten alultáplált”, vagyis bőséges táplálkozás mellett is számos létfontosságú tápanyagban hiányt szenvedő egyén áll. Hazánkban csupán a lakosság mintegy 20 százaléka táplálkozik egészségesen és fenntartható módon.

Az elmúlt évtizedekben a 60 év feletti lakosság aránya folyamatosan növekedett a világ szinte minden pontján, és a következő években a trend felgyorsulása várható. 2050-re a 60 év felettiek száma megduplázódik majd a 2015-ös népességhez képest.

Az étel, amit megeszünk, nemcsak az egészségünkre, hanem a környezetre is jelentős hatással van. Az előzőekben említett hatalmas néptömegek elegendő és biztonságos élelmiszerrel való ellátásához a jelenlegi élelmiszer-termelés 70 százalékos növekedése szükséges, mindez csökkenő természeti erőforrások, például az erdő-föld területek zsugorodása, valamint a víz- és energiafelhasználás növekedése mellett. Mindeközben a megtermelt élelmiszer 33 százaléka jut a szemétbe.

A ma asztalunkra kerülő élelmiszer előállítása felelős az erdők területcsökkenésének 80 százalékáért, felemészti a vízfelhasználás 70 százalékát, és az emberi üvegházhatású gázkibocsátás több mint 30 százaléka köthető hozzá, valamint ez a legnagyobb oka a biológiai sokféleség, az ún. biodiverzitás csökkenésének.

Lehetséges eszközök

A sokkoló adatok után logikusan következik a kérdés: mit lehet tenni? Az élelmiszer-ellátás folyamatosságának és biztonságának fenntartása két pilléren nyugszik. Nagyon fontos a mezőgazdaság és élelmiszeripar ökológiai lábnyomának csökkentése, vagyis a fenntartható élelmiszertermelés, de legalább ilyen lényeges az egyéni és lakossági táplálkozási szokások megváltoztatása, vagyis a fenntartható táplálkozás.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete, a FAO definíciója szerint a fenntartható étrendek környezeti lábnyoma kicsi, hozzájárulnak az élelmezés biztonságához, valamint a jelen és a jövő generációinak egészségéhez. Védik és tiszteletben tartják a biodiverzitást és az ökoszisztémát, kulturálisan elfogadhatók, széles rétegek számára elérhetők és megfizethetők, biztonságosak, tápanyagtartalmuk megfelelő, továbbá biztosítják a természeti és emberi erőforrások optimális felhasználását.

A ma táplálkozása sok tekintetben eltér az ajánlásokban lefektetett irányelvektől. A fejlett országokban jellemző például a telített zsírok, cukor és só túlzott, míg az élelmi rostok elégtelen fogyasztása. A fejlődő országokban ezzel szemben az energiát szolgáltató tápanyagok gyakran tapasztalható elégtelensége mellett számos mikrotápanyag (pl. A-vitamin, jód és vas) felvételében mutatkozik hiány, bár főként az utóbbi jelenség a gazdagabb országokban is megfigyelhető.

Legnagyobb ökológiai lábnyoma az állati eredetű élelmiszerekben, főként húsban gazdag étrendeknek van. Ebből adódóan a húsfogyasztás mérséklésével biztosan csökkenthető a környezetre nehezedő teher. Azonban teoretikusan, bár eltérő mértékben, de ez az állítás minden élelmiszercsoportra igaz. A környezeti hatások mellett természetesen elsődleges az étrend kiegyensúlyozott tápanyagtartalma és a szervezet sokrétű tápanyagszükségletének kielégítése. Kutatási eredmények igazolják ugyanakkor, hogy a kettő, vagyis az egészséges és fenntartható táplálkozás egymással párhuzamosan is megvalósítható.

Táplálkozásunkat, illetve az élelmiszer-választást azonban a környezeti aspektusok és az egészségünkre gyakorolt hatás mellett számos egyéb tényező, például az élelmiszerek fizikai elérhetősége, ára, a személyes preferenciák és ízlés, családi szokások, társadalmi kultúra is befolyásolja. Sokszor ezen tényezők is közrejátszanak abban, hogy a táplálkozási ajánlásokban megfogalmazott tanácsok csak részben valósulnak meg.

A hús az egyik legnagyobb szennyező

A fenntartható táplálkozás egyik sarkalatos pontja a húsfogyasztás kérdése. A hús számos okból étrendünk fontos építőelemei közé sorolható:teljes értékű fehérjeforrás, magas biológiai értékű vasat, B12-vitamint tartalmaz. Ugyanakkor jelentősen hozzájárulhat a telítettzsír-bevitelhez (a választott húsrésztől, illetve az elkészítés módjától függő mértékben). Továbbá az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a feldolgozott (pl. pácolt, sózott, füstölt) és vörös húsok rendszeres, napi 50-100 g mennyiséget meghaladó fogyasztását összefüggésbe hozza a vastag- és végbélrák, hasnyálmirigy-, illetve prosztatarák kialakulásának magasabb kockázatával, bár ennek igazolására még további vizsgálatok szükségesek.

Mindemellett a hús a világ számos pontján (köztük Magyarországon is) a táplálkozási kultúra központi része, mely nagyban hozzájárul az étkezés élményéhez.

A fenntarthatóság kérdésének fontosságát mi sem mutatja jobban annál, hogy egyre több nemzet (pl. Brazília, Egyesült Államok) táplálkozási ajánlásában megjelenik. A FAO a mediterrán étrendet tartja a fenntartható táplálkozási modellek egyik jó példájának. Az Európai Unióban a WWF (World Wildlife Fund), a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezetének brit munkacsoportja pedig 2010-ben útjára indította a „2020 Livewell” programot.

A kísérleti program pillanatnyilag három európai országban (Spanyolország, Svédország és Franciaország) zajlik. Célja az étrend módosítása által az üvegházhatású gázok kibocsátásának 25 százalékos csökkentése a teljes élelmiszer-láncban 2020-ig. A 2020 Livewell program hat alapelve:

• Kerüljön több növényi eredetű táplálék (pl. zöldség, teljes értékű gabona) a tányérra!
• Változatos, színes étrend.
• Élelmiszer-pazarlás csökkentése.
• Húsfogyasztás csökkentése.
• Nagyobb hangsúly a megbízható, környezetbarát módon előállított (pl. FairTrade) élelmiszereken.
• Zsír-, só- és cukorfogyasztás mérséklése.

Itthon nem nagyon megy

Magyarországon az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok keretében mérték fel a fogyasztók élelmiszer-fogyasztásának ökológiai lábnyomát. Itthon az ökológiai lábnyom nagy részét a húsok (29%), a tej és a tejtermékek fogyasztása adja (24%). A cereáliák (16%), a zöldségek és gyümölcsök kisebb részt képviselnek (8%). Az élelmiszer-fogyasztásból származó ökológiai lábnyom 17%-át a zsiradékok, 1%-át a cukor fogyasztása teszi ki. Magyarországon az egy főre eső ökológiai lábnyom értéke a nyugat-európai értékeknél kisebb, ez a kisebb mennyiségű élelmiszer-fogyasztással magyarázható. A kutatás eredménye szerint a jövedelem jelentősen befolyásolja az élelmiszer-fogyasztás szerkezetét és mennyiségét. Csak a lakosság legfelső ötöde tud fenntarthatóbb módon táplálkozni (vagyis esetükben nem növekszik a húsfélék, tojás, cukor és zsiradék fogyasztása, míg a zöldség- és gyümölcsfogyasztás nagyobb).

A közepes jövedelműek nem élnek a viszonylag magasabb jövedelem lehetőségével a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztás megvalósítására, a magasabb jövedelmet többletfogyasztásra használják fel. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás csak kiegészítésként jelenik meg, és nem más élelmiszercsoport fogyasztása helyett. Ugyanakkor a vizsgálat megerősítette azt is, hogy a magyar fogyasztóknak is tevékeny szerepe lehet az élelmiszer-fogyasztásból származó környezeti terhek mérséklésében.

Például a táplálkozási felmérések eredményei szerint is a túlzott átlagos energiabevitel csökkentésével nemcsak az egészségünknek tehetünk jót, de a természeti erőforrások mérsékeltebb használatához is hozzájárulhatunk.

A megoldás tehát adott, csak az a kérdés, ki és hogyan veszi rá a közepes jövedelmű fogyasztókat, hogy a tárgyak helyett inkább jobb ennivalót válasszanak.