Milyen pezsgőt vegyünk? Mennyit adjunk érte?

Törley Chardonnay Brut Nature Nyerspezsgő (2012)

Márkus György, a legismertebb hazai pezsgőszakértő szerint valóban változik a piac, de jó lenne, ha végre elfogadnánk: ha jó pezsgőt akarunk, arra költeni is kell. 

2016 a pezsgő éve volt, számos más pozitív hír mellett a legnagyobb durranást a két magyar aranyérem jelentette a Champagne & Sparkling Wine World Championships (Champagne- és Pezsgő-világbajnokság - CSWWC) versenyén. Ám ahogy közeledik az esztendő vége, már nemcsak a buborékok rajongói gondolnak a pezsgővásárlásra, szinte mindenki kötelezőnek érzi, hogy beszerezzen valami ígéretest. A nagy kérdés örökké ugyanaz: mégis melyiket vegyük, és mennyit költsünk rá?

Üvegben az igazi Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Márkus György eredetileg orosz-angol szakos tanárként végzett, pezsgőszakértővé hosszú évek munkájával képezte magát.

Addig-addig beszélt, kóstolt, olvasott és írt a témával kapcsolatban, míg összebarátkozott a legelismertebb nemzetközi szaktekintéllyel,

Tom Stevensonnal, és lassan a legjobbak ligájában találta magát. Ha valaki, hát ő tudja, mit érdemes megvenni a hazai kínálatból.

A magyar pezsgők elkezdtek jól szerepelni nemzetközi versenyeken. Ez azt jelenti, hogy valóban egyre jobbak vagyunk, vagy csak néhány gyártó kiemelkedő eredményéről van szó?

Egyedül a Champagne- és Pezsgő-világbajnokságon szerzett és összegzett tapasztalatokról tudok nyilatkozni, bírálati szempontból csak az ott rajthoz állt hazai pezsgőket ismerem. Emellett persze léteznek más versenyek is, ahol lehet érmeket szerezni, de nincs még egy olyan fórum, ahol kizárólag olyan zsűritagok kóstolják végig a tételeket, akik a pezsgő műfajára szakosodtak.

Előfordul, hogy más teszteken és ilyen-olyan versenyeken, összevetéseken magasan túlértékelnek vagy mélyen lebecsülnek mintákat, így akár sok jó, de rossz eredmény is születhet. Az egyszeri nemzetközi sikeren nem lehet lemérni, hogy mennyire jók a hazai készítők.

Arról a borról, pezsgőről, amely nem ér el érmet, mert rossz vagy hibás, csak a készítője tud,

a fogyasztókat senki sem értesíti - és ezekből azért sokkal több van, mint a jóból. Röviden válaszolva: a dicsőség egyetlen termelőt, annak munkáját dicséri, nem pedig a mezőnyt.

A készítőé a dicsőség Forrás: Origo

Hogy áll jelenleg a magyar pezsgő a nemzetközi piacon, mit gondolnak róla?

A Törley egy történelmi név, amit a külföldi kritikusok ismernek, de ez nem jelenti azt, hogy a fogyasztók is hallottak már róla. A Kreinbacher Birtok pezsgőiről két-három évvel ezelőtt még a zsűri sem hallott, mivel nem is létezett, így egyértelmű, hogy a két arany a minőség jutalma. A többi magyar pezsgő csupán a határokon belül, viszonylag szűk körben bukkan fel. De illő tudni, hogy olyan mennyiségekkel, amelyekkel nálunk a cégek dolgoznak, borászatonként mondjuk 326 vagy 1473 palack, esetleg négy-öt ezer, nem lehet ismertséget szerezni vagy történelmet írni.

A pezsgő egy olyan bor, amihez technológia kell.

Sajnos kézműves módszerekkel rengeteg hibát lehet elkövetni. A készítés rendkívüli tudást és anyagi ráfordítást igényel.

A magyar pezsgőfogyasztással kapcsolatban sokáig az volt a jellemző, hogy csak év végén ittunk, de az utóbbi időben olyan kutatási eredmények és piaci számok is előkerültek, melyek szerint kezd egész éves itallá válni. Látja ennek jeleit?

Igen, én is ezt látom. A baráti és ismerősi körben egyre többen fogyasztanak pezsgőt. Olyanok is, akik korábban nem voltak hajlandók megkóstolni buborékos bort. Ez divat, de bizonyos felismerés is; rájöttek, hogy a szénsav mögött egy bor van, ami sok örömmel töltheti el a fogyasztót.

Az aranyérmessel nem lehet tévedni Forrás: Kreinbacher

Ön mennyi pezsgőt iszik, és milyet?

Sokat kóstolok, de nem iszom sokat. Ha kinyitok egy palackot, mert szeretnék inni belőle egy pohárral, máris elemzem. Ez rossz szokás. Ha valami nem tetszik benne, legyen az bármi, nem iszom meg. Sok kedvencem van, de nem mindig olyat szeretnék a pohárban látni. Vezet a kíváncsiság, de legtöbbször csalódom, így

sokszor visszatérek a kedvencekhez.

Egyébként a rozé pezsgőket kedvelem jobban. Hiszik vagy sem, készítés szempontjából az egy nehezebb műfaj.

Miért az a kedvence, egyszerűen az élmény miatt, vagy van rá racionális magyarázat is?

Nekem a rozé champagne nyújtja a legszebb élményt. Olyan illat- és ízvilága van, ami csak erre jellemző. Elkészítése is nehéz, mivel speciális vörösbor szükséges hozzá. De amikor rozét iszunk, fehérre vágyunk egy idő után. Ez fordítva is érvényes.

Van olyan pezsgő, amit nem szeret?

Nekem tényleg az a legfontosabb, hogy meglegyen a tétel egyensúlya, nem válogatok íz alapján. Egy édes pezsgő is lehet jó, az arányok a fontosak. De az tény, hogy a "brut nature", alacsony cukortartalmú pezsgőket nem kedvelem túlságosan, pont azért, mert az egyensúlya jellemzően nem tökéletes. Ráadásul elég gyorsan oxidálódik is, úgyhogy valóban problémás ital.

Jöhet az édes is Forrás: Origo

Egy átlagos vásárlónak, aki most az ünnepi időszakra vásárolna, milyen pezsgőket ajánlana?

Az igazi pezsgő évekig érlelt, tradicionális, klasszikus vagy champagne-i módszerrel készül. Mind a három elnevezés ugyanazt az eljárást takarja. Ha nem csupán buborékot, de tartalmat is szeretnénk érezni a szánkban, akkor ilyet válasszunk. De legyünk óvatosak, ne fussunk bele olyan zsákutcába, amit például tegnap láttam egy palack címkéjén: 2015-ös, klasszikus módszerrel készült tétel, 13,5 százalékos alkohollal. Ez több sebből is vérzik. Egy ilyen pezsgő nem csupán nevetséges, de felháborító is. De egyszerűsítsem a választ:

a pezsgő-világbajnokságon több magyar tétel is érmet szerzett, ha azt választjuk, nem érhet csalódás,

és még a pénztárcánk sem lapul össze.

Magyar sikerek

"Harmadik alkalommal rendezték meg a nemzetközi Champagne- és Pezsgő-világbajnokságot (CSWWC), amelyen ezüstérmet szerzett a Törley Fortuna, és két aranyérmet a Kreinbacher Birtok somlói furmint pezsgői, a Prestige Brut és a Brut Classic 2011 Magnum".

A teljes hírt ide kattintva olvashatják el.

Az nagyon jó, hogy megmondta, milyen pezsgőt ne válasszunk, de ha valaki nem engedheti meg magának az aranyérmes tételt, de mégis legalább elfogadhatót szeretne inni, mire figyeljen? Mik azok az információk egy palackon, amiket ha meglátunk, nyugodtan vehetjük le a polcról?

A címke általában megfelelő infót ad, de a "minőségi" szó nekem nem mond sokat. Minden pezsgő minőségi a dokumentum szerint, de szájban ezt nem mindig adja vissza.

A tradicionális, klasszikus vagy champagne-i módszerrel készült pezsgő nyújtja a legtöbbet,

a legjobb minőséget, de mindig nézzük meg, ki készítette. Ha rosszak a tapasztalataink a termelővel kapcsolatosan, nem szükséges újabb kísérletet bevállalnunk. A klasszikus módszer után a palackban érlelt transzfer (transvasage, transvase) eljárás adja a legjobb minőséget. Keressük ezt a kifejezést a palackon, ez is sokkal jobb, mint egy tartályos pezsgő. Édesség szempontjából pedig mindenki döntse el, mit kedvel. A legnépszerűbb kategória a "brut", ez érthető is, hiszen az egyensúly itt a legjobb.

Seprő a palack alján - jó, hogy ott van Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Amikor nemrég egy jóhírű francia pezsgőház képviselőjét kérdeztük, ő azt mondta, az olcsó pezsgő gyanús, mert az eljárás eleve magasabb árra kényszeríti a termelőt. A hazai választékban ön szerint mi számít jó árnak, mi drágának?

Ha champagne-t szeretne vásárolni valaki, ott azért bele lehet futni nagyon magas árakba is, de ez nem feltétlenül indokolatlan.

Érzésem szerint a hazai pezsgők frontján 3000 forint normális árnak mondható,

4-5 ezer forint még rendben lehet egy palackért, de több nem. Ami fontos: mindenképpen szűrjük meg, hogy ki volt a pezsgő készítője.

Az ünnep miatt év végén mindenki issza a pezsgőt, a gyártók pedig szeretnék, ha nem csak ilyenkor tennénk. De ha étkezéshez fogyasztjuk, milyen ételhez javasolja?

Jellemzően a fehér húsokhoz, halhoz, tengeri herkentyűkhöz illik a legjobban, de desszerttel is lehet párosítani. De persze enni nem muszáj, anélkül is jó.