Ropog a lángos, gólyalábon jön a kolbász

Anton, ich hab' schon Palinka! – kurjantott óriásit reggel tízkor egy német vendég a tömegben bóklászó komájának. Arcán őszinte öröm tükröződött, látszott, erre készültek reggel óta. Úgy tűnik, ízlett nekik a magyar portéka, mert akárhányszor visszatértem a magyar pavilonba, mindig volt náluk egy kupicával.

Tegnap, január 20-án kezdődött Berlinben az Internationale Grüne Woche, vagyis a Nemzetközi Zöld Hét – ez Európa legnagyobb élelmiszeripari, mezőgazdasági és kertészeti szakvására. Magyarország 1972 óta állandó kiállító, sőt idén kiemelt partnerország is.

Nem volt olcsó, de jól fogyott a magyar lángos Forrás: Zirig Árpád

Az épület körül magyar zászlók, benn saját csarnok – január 29-ig tartó rendezvényen 1700 négyzetméteren mutatkozunk be a németeknek. Ungarnhalle, mondják, és úgy tűnik, többen már előre tudják, hogy érdemes megállni nálunk. Bár hazai szemmel

retrónak tűnik a csárdadizájn, de ennek ellenére már reggel kezd megtelni,

és már a pénteki, közel sem telt házas napon foglaltak a padok.

Már reggel jönnek a vendégek: elhúztuk a nótájukat Forrás: Zirig Árpád

Oké, tudjuk, hogy a giccs német találmány,

érzik is, élvezik is,

így jobban megnézve nem tűnik mellékvágánynak a paprikafüzéres, pántlikás csarnokkezdet. A magyar borok, pálinkák és kolbászok ugye kötelezőek egy ilyen helyen, de örömmel fedeztem fel, hogy olyan, dinamikusan fejlődő piaci szegmensek is képviseltették magukat, mint a fűszerolajgyártók vagy a savanyúságosok.

Isteniek a magyar Grapiola hidegen sajtolt olajai Forrás: Zirig Árpád

Vicces látvány volt, ahogy valaki a kürtőskalácsot csalamádéval ette. Bár az édes-savanyú remek párosítás, de lássuk be, szokatlan egy kicsit.

A rúdra tekert édességet egyébként nemcsak a magyar pavilonban kínáltak

– a street food soron is belefutottunk, sőt a csehek is sütögették.

Igény van a magyar prémium árukra Forrás: Zirig Árpád

Meglepő módon nem Trdelník néven árulták, hanem szépen magyarul írták ki, ami érdekesen hatott a mézeskalácsház jellegű standjukon, egy méterre a csapolt Budweisertől. Mondjuk az egykori drága Monarchia keveredését remekül jellemzi, hogy a csehek prémium húspástétomosának is Čongrády volt a neve, amit ugye 'csongrádi'-nak ejtünk.

Áldomást kóstoló németek Forrás: Zirig Árpád

Nagyon sok kiállítóra jellemző volt országuk kreatív, regionális alapú tálalása, ami nemcsak az információátadásra remek, hanem az egysíkúságot is megtöri.

Ismerve Magyarország változatosságát, megyénként eltérő értékeit,

talán nekünk sem ártott volna a tipikus, megszokott dolgok mellett ezekből is megvillantani valamit.

Népszerű a magyar kolbász Forrás: Zirig Árpád

A hazai ernyőmárkának szánt Áldomás ugyancsak bemutatkozott – London után most Berlinben is megnéztük, hogyan reagálnak a magyar prémium termékekre. A hibátlan

szilvalekvárjukat szinte egymás kezéből szedték ki a vendégek,

de a csicsókás ketchup vagy a homoktövislé is fénysebességgel fogyott. A mangalicakolbász karikáira ütemesen jártak rá a németek – a pálinkát lendületesen kortyoló bácsik, ha nem a Szicsek főzde standjánál álltak, akkor a kolbászért léptek át öt métert.

Csak nekünk voltak gólyalábasaink Forrás: Zirig Árpád

Számos ország készült zenekarral, a magyaroknak is volt. A csárda két cigányzenésszel szórakoztatta az étkezőket – ugye nem kell részleteznem a komikumát, amikor

spicces német nyugdíjasok próbáltak gyógytornán elsajátított mozdulatokkal felhígítva csárdást járni?

Önmagukra és az étkészletre is veszélyes tipródás született. Náluk csak mi szórakoztunk jobban.

Sokan megörültek a savanyúságnak Forrás: Zirig Árpád

Néha-néha áttrappolt a pavilonon egy rezesbanda vagy sörkórus: számos kiállító ország küldte „külszolgálatba" fiait, így előfordult, hogy a

hazai, kicsit rác beütésű brigádunkat erőből széttrollkodták a hollandok fúvósai.

Gólyalábas egységünk azonban csak nekünk volt, a fiúk hihetetlen magabiztossággal egyensúlyoztak a helyenként durván besűrűsödő tömegben.

A Stelázsinál is szíves volt a kínálás Forrás: Zirig Árpád

A Messe Berlin kiállítási terület akkora, mint mondjuk nyolc BNV, egy nap alatt mindent végignézni lehetetlen. Sétálva, figyelve kitűnik, hogy egyre nagyobb érdeklődést keltenek a bio- és GMO-mentes áruk -

akár főzőbemutatót is lehetne alapozni rájuk,

mert ahol van ilyesmi, azt nagyon nagy érdeklődés övezi.

GMO-mentes magyar cukorszirup, erre van igény külföldön Forrás: Zirig Árpád

A bioholmik és a génkezelt összetvőket nélkülöző élelmiszerek egyébként még külön épületszárnyat is kaptak, ahol igyekeznek kihangsúlyozni portékáik „tisztaságát". Mivel

az összes magyar áru GMO-mentes,

kicsit kihagyott ziccernek tűnt, hogy nálunk ennek a kommunikációja csak minimális hangsúlyt kapott.

Imádták, de jól is néztek ki Forrás: Zirig Árpád

Hozzuk helyzetbe a mezőgazdaságunkat: a nemzetközi trendeket követve érdemes volna megmutatni a tudatos vásárlóknak is, mire vagyunk képesek. Ugyan látszik, hogy

a csárdás-paprikás vonal az idősebb német közönségnél még mindig bestseller, de nyomukban már jön az új, zöld generáció

– ideje gondolni rájuk.