A szaftos húsételek egyik legjobb kísérője a tarhonya, ha pedig igazán házias ízekre vágyunk, és nem szeretnénk megvenni a boltban kapható nagyüzemi „házi” tarhonyát, akkor gyürkőzzünk neki, és készítsük el magunknak. Én gluténmentes lisztet használtam hozzá.

A tarhonyakészítés nem a legrövidebb folyamat, viszont az idő tetemes része nem munkával, hanem passzív várakozással telik. Először tésztagyúrás, aztán pihentetés, majd jön a formázás és a szárítás. Ha a mai vacsorához szeretnénk elkészíteni, akkor gondoljuk át újra, és inkább legyen ez a holnaputáni köretünk. Tervezzünk előre, és fogjunk hozzá minél hamarabb. 

A házi tarhonya hozzávalóiForrás: Antal Viktória

Én a nyolctojásos változat mellett döntöttem, ami azt jelenti, hogy 1 kg liszthez 8 tojásra lesz szükségem. Természetesen, ha fele- vagy negyedekkora mennyiséggel szeretnék dolgozni, akkor arányosan csökkenteni kell a tojás mennyiségét is. Sót is lehet beletenni egy csipettel, de mivel főzés közben is sózzuk a vizet,nem feltétlenül szükséges.

Gluténmentesen is lehet?
A liszt a búzás verziónál nem jelent problémát, használhatunk finom- és réteslisztet – vagy ezek keverékét –, azonban gluténmentesen nem ilyen egyszerű a helyzet. Az egyik és legjobban működő változat, ha egy kifejezetten erre a célra összeállított lisztkeveréket választunk. Több márka létezik, leginkább bio- és egészségboltokban beszerezhetőek, tésztalisztként keressük őket a polcokon.

Készíthetjük továbbá rizsliszt és gluténmentes kenyérliszt keverékével, fele-fele arányban. Kizárólag kukorica- vagy rizslisztből – illetve a kettő keverékéből – sem lehetetlen küldetés száraztésztát készíteni, de kissé nehezebb dolgunk lesz, mintha a fent említettek valamelyikét használnánk.

Ha még biztosabbra akarunk menni, plusz ruganyosságot adhatunk a tésztának úgy, hogy fél kiló liszthez adunk egy evőkanál útifűmaghéjat vagy egy csapott kávéskanál guarlisztet. Ez természetesen a hagyományos, búzás verzióhoz nem szükséges, hiszen ott éppen a lisztben található glutén adja meg a tészta rugalmasságát.

Ne sajnáljuk a tojást!Forrás: Antal Viktória

A tésztakészítés egyszerűbb változata, ha amikor megvan a kiválasztott lisztünk, hozzáadjuk a villával kissé felvert tojásokat. Miután alaposan elkevergettük, lassan, fokozatosan gyúrjunk bele kézzel annyi vizet, amennyi egy kifejezetten kemény, de még éppen gyúrható tésztához szükséges.

Sűrűbbnek kell lennie, mint amikor más száraztésztát készítünk. Ha kellőképpen összeállt, akkor tegyük a hűtőbe legalább egy órára – de az se baj, ha többre –, hogy a tésztánk jól kipihenhesse magát. Pont, ahogy mi is.

Jól gyúrjuk beForrás: Antal Viktória

Amikor úgy döntöttünk, hogy készen állunk a folyatásra, akkor ismét több út áll előttünk, mutatok két alternatívát a számos lehetőség közül, hogyan lehet tarhonya a tésztagombócunkból.

Először – a talán legnépszerűbb – reszeléses módszert választottam, a legtöbben ezt ajánlották nekem. Fogjuk a tésztát, és a nagy lyukú reszelőn, akárcsak egy sajtot, lereszeljük. Meglehetősen változatos nagyságúra esik szét így a tésztánk, amit persze a lisztes tenyerünkkel való hengergetéssel tovább kell formázni addig, amíg kis, golyószerű formákat nem kapunk.

Reszelni is lehetForrás: Antal Viktória

Turkáljuk át alaposan a kupacot, dörgöljük őket a két tenyerünk között vagy a deszkához, és egyszer csak összeállnak a kis tésztadarabkák.

A vagdosós módszer egyáltalán nem olyan hosszadalmas, mint ahogy elsőre gondolnánk, és így nagyjából azonos méretű tarhonyákat fogunk kapni, ami a reszelős módszerről nem igazán mondható el.

Házi tarhonyaForrás: Antal Viktória

Ennél a változatnál a tésztát körülbelül 3 mm-re nyújtottam, majd először hosszába vágtam fel vékony csíkokra, utána pedig keresztbe. Ezeket is át kell görgetni a tenyerünkkel, de itt már jóval kevesebb idő és energia kell hozzá, mint a reszelős változatnál.

Ennek a tökéletesített verziója az, amikor a hosszába felvágott csíkokat előtte egyenként henger alakúra sodortam, és úgy vágtam fel. Az így kapott tészta határozottan hasonlított a boltokban kapható gépihez, de kétségtelenül ez a legidőigényesebb változat. Az elkészült tarhonyánkat szárítás előtt vagy után szitáljuk át, ami azért fontos, mert ha sok liszttel együtt kezdjük el főzni, könnyen kulimásszá válhat az ételünk.

Megéri dolgozni vele?Forrás: Antal Viktória

A tarhonyakészítésnek van egy hagyományosabb változata is, ami igazi csapatmunka volt, és amelyet ma már valószínűleg kevesen űznek; fő oka talán a hely- és az eszközhiány. Az asszonyok összegyűltek, felverték a tojásokat, adtak hozzá vizet, majd egy sűrű szűrőn átszűrték, hogy teljesen sima legyen.

Ezt a folyadékot csepegtették lassan bele egy nagy fateknőben található lisztbe, miközben kézzel intenzíven kavargatták. A kis tojáscseppeket a liszt felszívta, és apró tésztadarabkákká álltak össze. Ezt követte egy speciális méretű rostán való átszitálás, ami a nagy szemeket felfogta – ezeket vitték kiteríteni és szárítani –, a kicsik pedig visszakerültek a fateknőbe, és tovább tojásozták addig, amíg végül az összes lisztből tarhonya nem lett.

Finoman lepirítjukForrás: Antal Viktória

Bármelyik módszert is választottuk tehát, legalább egy-két napos szárítással zárul a tarhonyakészítés folyamata. Amennyiben úgy érezzük, hogy eljött az idő, a tésztánk kellemesen kopogós állagú, máris felhasználhatjuk, de ha azonnal nem szeretnénk megfőzni, akkor – ahogy a többi száraztészta – a tarhonya is hosszú hónapokig megőrzi a minőségét és szavatosságát.

Mi azonban most megfőzzük, ezért keressünk egy tapadásmentes bevonatú edényt, tegyünk bele némi olajat, és sűrű kevergetés közben pirítsuk meg a tarhonyát. Amikor már kellemesen aranybarna, öntsük fel körülbelül másfélszeres mennyiségű forró vízzel, sózzuk meg, és fedő alatt, alacsony hőmérsékleten pároljuk.

A főzési idő és a vízmennyiség sok mindentől függ, ezért az a biztos, ha időnként megkeverjük, megkóstoljuk. Ha a víz elfőtt, de a tészta még kemény, akkor öntsünk hozzá még folyadékot, ha viszont elkövettük azt a hibát, hogy a tarhonya már kész, de még sok víz áll rajta, akkor a legjobb mentő ötlet a szétfőzés elkerülése érdekében, ha leszűrjük egy sűrű szűrőn, akárcsak egy hagyományos főtt tésztát.

A hozzávalókForrás: Antal Viktória

Ha pedig megvan a tarhonyánk, akkor már csak a kellemesen szaftos marharagu hiányzik hozzá.

Hozzávalók:

  • 0,5 kg marhahús
  • 10 dkg füstölt szalonna
  • 1 nagy fej hagyma
  • 15 dkg paradicsompüré
  • 1 sárgarépa
  • 4 szem fokhagyma
  • 2 babérlevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • bors

Én marhalábszárat választottam hozzá, szeljük nagy kockákra, a szalonnát és a hámozott vöröshagymát kicsire, a répát és a fokhagymát pedig karikára. Először kisütjük a szalonnát, majd hozzátesszük a húst. Kérgesen halványbarnára sütjük, utána egy tányérba szedjük, a fennmaradó zsiradékon pedig megsütjük egy kissé a sárgarépa-karikákat. Szintén kiszedjük őket a zsiradékból, és most áttetszően csillogóan üvegesre pirítjuk a hagymát is.

Érdemes nyáron eltenni saját paradicsomotForrás: Antal Viktória

Visszatesszük a lábasba a húst és szalonnát – valahogy nekem ez a „pakolászós” módszer vált be a legjobban, így lesz minden pont olyan ízű és állagú, ahogy szeretem –, hozzáadjuk a fokhagymát, és azzal is rövid ideig sütögetjük. Ezután megy bele a paradicsompüré, a babérlevél, a só és a bors, majd felöntjük egy jó adag vízzel.

Lepje el bőven, mert most többórás puhulási folyamat vár a húsra. Időnként nézzünk rá, keverjük meg, ha nem elég rajta a víz, akkor pótoljuk, és ha már úgy érezzük, hogy félig kész, öntsük rá a bort is, de azt akár ki is hagyhatjuk, anélkül is jóízű lesz. A sárgarépa viszont már csak akkor menjen bele, amikor szinte teljesen puha a hús, azzal együtt főzzük teljesen készre.

Ebédre ideális, ha előre gondolkodunkForrás: Antal Viktória

Bár sem a házi tarhonya, sem a marharagu nem tartozik a gyors ételek közé, ha időt szánunk rá, garantáltan meglesz a jutalmunk, az ízek kárpótolni fognak minket minden egyes ráfordított percért.