Nem kell küzdeni a szálkával, ha jól irdalunk

Sül

Számomra teljesen érthetetlen módon tömegek imádják a horgászatot; szótlannak maradni, figyelni, egy helyben mozdulatlanul ülni rekordideig. – Dehogyis! – kiáltanak fel a hobbi- és profi horgászok egyszerre – ez maga a nyugalom, egyben a hét fénypontja. Egyszer voltam horgászni, akkor jöttem rá, kommunikáció nélkül nekem az élet unalmas, viszont a hazafelé cipelt, kissé szagos, nedves batyu tartalma a konyhaasztalon arannyá válik.

Talán szó szerint, hiszen kap egy aranyszínű bundát, és a végén mindenki összeveszik majd az utolsó darabon. Friss keszegből, kárászból az igazi! Irdaljuk, lisztbe, paprikába forgatjuk, hirtelen sütjük, és egy meleg nyári estén kenyérrel és sörrel, sok zöldséggel majszoljuk a kertben. Na, ez a ropogós sült hal!

Ha ügyesek vagyunk, ehető a szálka:

aprólékos irdalás szükséges hozzá, szépen sorjában, csíkozva – ha így sütjük a közepesen forró olajban, ropogós csontokká válnak az undok szálkák, és nyugodtan haraphatjuk azokat is, törnek majd a fogunk alatt.

Ehető a szálka, ha jól irdaljuk Forrás: Szarka Zsófia

Négy személyre fogjunk ki vagy vegyünk 6 közepes (20-30 dkg-os) keszeget vagy kárászt. Készítsünk elő 1 evőkanál őrölt pirospaprikát, 20 dkg lisztet, 1 mokkáskanál őrölt borsot, sót és 3 dl olajat a sütéshez.

A halakat megszabadítjuk a pikkelyeitől. Két művelet van erre: az egyik, hogy a pikkelyeket ellenkező irányban, teljes erővel elkezdjük egy kés nem éles felével vakarni, a másik pedig, hogy

forralt vízbe mártjuk hirtelen egy másodpercre a halat, majd egy vágást ejtünk a farka részénél és lenyúzzuk,

húzzuk a bőrét. A módszert minden halnál alkalmazni lehet.

Sül Forrás: Origo

Beirdaljuk éles, nagy késsel apró közöket hagyva, majd besózzuk mindkét oldalát, és 30 percig állni hagyjuk. A liszthez hozzákeverjük a borsot, paprikát, és beleforgatjuk alaposan. Mély serpenyőben olajat hevítünk közepes lángon, majd mindkét oldalát rozsdabarnára, ropogósra sütjük. Frissen, azonnal tálaljuk.

Ez is azok közé az ételek közé tartozik, ahol a vendég vár türelmetlenül a fogásra, nem pedig fordítva!