A Titanic utolsó vacsorája

2017.09.30. 10:39

1912. április 14-én este, a vacsorához készülődve még egyik utas sem sejtette, hogy ez lesz az utolsó étkezése a világ addigi legnagyobb tengerjáró hajóján. A harmadosztályú utasok egyszerűen elkészített, de bőséges és ízletes estebédre számíthattak puritán étkezőjükben. A másodosztály utasai szerényebb ruhatárukból a legszebbet vették elő, és így indultak a többfogásos étkezésre. Az első osztályon utazó hölgyek díszes estélyi ruhába és mutatós cipőbe bújtak, feltették legszebb és legdrágább ékszereiket, karjukra akasztották ezüstszálból szőtt elegáns, apró táskájukat, míg férjeik szmokingot húztak, és cipőjüket fényesíttették az inasokkal. A híres, nagy, félköríves lépcsősoron királyi eleganciával lépdeltek le az első osztályú, és a még ennél is exkluzívabb Á la carte étterembe. Elkezdődött a Titanic utolsó vacsorája.

Mindhárom osztálynak saját étkezőt alakítottak ki; a harmadosztály éttermének puritán berendezése ellenére az utasok sokkal kifinomultabb és gazdagabb ételeket ehettek, mint bármilyen más hajó harmadosztályán – vagy esetleg, amit otthon megengedhettek volna maguknak. A reggeli választék a hagyományos angol zabkása, szalonnás tojás, füstölt hering, burgonya, friss kenyér és lekvárok voltak.

Harmadosztályon használt edények a White Star Line hajótársaság logójávalForrás: Titanic Kiállítás

Az itt használt egyszerű, fehér étkészletekre a hajótársaság logója került, állítólag azért, hogy azokat ne lovasítsák meg a harmadosztály, általában alsóbb társadalmi rétegeiből kikerült, illetve Amerikába migráló utasai. A Titanic feliratot semmilyen edényre nem nyomtatták rá, hogy azokat később más hajókon is lehessen használni.

A Titanic harmadosztályának éttermeForrás: Encyclopedia Titanica

A 1912. április 14-i, harmadosztályú vacsoramenü a követező fogásokat tartalmazta:

  • Zöldségleves
  • Sült sertés zsályával és hagymával
  • Zöldborsó
  • Főtt burgonya
  • Keksz
  • Friss kenyér
  • Szilvapuding édes öntettel
  • Narancs
  • Tea
A harmadosztály menüsora a végzetes éj estéjénForrás: Encyclopedia Titanica

A szalonfedélzeten helyezkedett el a másodosztályú étterem, amely más hajókon akár első osztálynak is beillett volna. A tölgyfa burkolatú falak, a 17. századi hangulatú bútorokkal berendezett terem, a közepén álló zongora és a gazdag ételkínálat miatt sok másodosztályú utas hitte azt az első étkezés alkalmával, hogy véletlenül az első osztály étteremébe keveredett. A Titanicon az első- és másodosztálynak ugyanabban a konyhában főztek, így a két osztály közel ugyanazokat az ételeket fogyasztotta. Vacsorára egy leves, négy főétel, négy köret és három desszert közül választhattak a vendégek, az étkezést diófélék, friss gyümölcs és a hagyományos angol sajt-keksz-kávé hármasa zárta. A másodosztály porcelánjait kék színű virágok és levelek díszítették.

Másodosztályon használt tányérFotó: Csudai Sándor - Origo

A végzetes baleset előtt a másodosztály utasai ízletes és gazdagon összeállított menüsort ehettek:

  • Francia consommé leves tápiókával
  • Sült foltos tőkehal csípős szósszal tálalva
  • Currys csirke rizzsel
  • Mentaszósszal tálalt bárány
  • Vörösáfonya szósszal sült pulyka
  • Zöldborsó fehérrépapürével
  • Főtt rizs
  • Főtt és sült burgonya
  • Szilvapuding
  • Borzselé kókuszos szendviccsel
  • Amerikai fagylalt
  • Válogatott diófélék
  • Friss gyümölcs
  • Sajt
  • Keksz
  • Kávé
A másodosztály éttermeForrás: Encyclopedia Titanica

Csak a felső tízezer

Az első osztályon a társadalmi elit utazott, a nekik szóló luxuskörülményeket még inkább kiemelte az étkezőszalon tágas, extravagáns berendezése, és az ott felszolgált menüsor. A kifinomult porcelán étkészlet kék, aranyozott mintáját kifejezetten a Titanicnak tervezték. Az első osztályú utasok dönthettek, hogy a hajó pazar lakomáit kínáló éttermét választják, vagy a hídfedélzeten elhelyezkedő, fényűző Á la carte éttermet. A teljes ellátás, így az étkezések természetesen benne foglaltattak a borsos első osztályú viteldíjban, kivéve az Á la carte éttermet, ahol külön kellett fizetni a fenséges fogásokért. Kizárólag első osztályon utazó vendég léphetett be az Á la carte étterembe, és csak a legelőkelőbbek. 

Akkoriban a közös étkezés még nem volt társadalmilag elfogadott a felsőbb társadalmi osztályokban, különösen a nemesek és a régi arisztokraták körében, ezért a hajótársaság úgy érezte szükségesnek, hogy továbbosztják az első osztályú éttermet. A Titanic Á la carte étterme a legpompásabb dekorációt, eleganciát, felszolgálást és szolgáltatást nyújtotta – hajón azelőtt soha ilyet nem élvezhettek még az előkelő utasok sem. Gaspare Antonio "Luigi" Gatti olasz származású üzletember üzemeltette és felügyelte az Á la carte éttermet. Gatti előzőleg az Olympic óceánjáró éttermét vezette, annyira jól, hogy őt kérték fel a Titanic legfényűzőbb éttermének üzemeltetésére is. A Titanic első útján Gatti és az Olympic főszakácsa is részt vett, hogy biztosítsák az étterem sikerét. Mindketten odavesztek.

À la carte étteremForrás: Encyclopedia Titanica

A végzetes éjjelen, 1912. április 14-én a legkiválóbb esti menü egy levest, 12 főételt és 4 desszertet kínált. Minden ételhez minőségi borokat és pezsgőket szervíroztak:

  • Árpakrémleves
  • Mousseline mártásban érlelt lazac uborkával
  • Bélszínsteak
  • Hirtelen sült csirke lyoni módra
  • Töltött cukkini zöldségekkel
  • Mentaszósszal tálalt bárány
  • Almaszósszal tálalt sült kacsa
  • Marhabélszín chateau burgonyával
  • Római puncs
  • Sült galambfióka zsázsával
  • Hideg spárga vinaigrette-szósszal
  • Libamájpástétom
  • Zellerkrém
  • Waldorf-puding
  • Őszibarack Chartreuse-zselében
  • Csokoládés és vaníliás eklerfánk
  • Francia fagylalt
Café ParisienForrás: Titanic Kiállítás

Kedvelt hely volt az első osztályon a párizsi kávézók hangulatát idéző Café Parisien. Még arra is ügyeltek, hogy francia pincérek szolgáljanak fel a kétverandás kávézóban, ahonnan az óriási ablakokon keresztül a káprázatos kilátást csodálhatták forró italukat kortyolva a tehetősebbek. Jó időben az ablakokat le lehetett engedni, és a friss óceáni levegőt élvezve üldögélni az ötórai mellett. A bőséges és kitűnő étkezést nagyra értékelték az utasok, ez a Titanicról küldött levelekből, táviratokból derült ki, amelyeket a vendégek családjuknak, barátaiknak küldtek.

A kiállításon az első osztály kínálataForrás: Titanic Kiállítás

2234 ember tartózkodott a fedélzeten, amelyből körülbelül 908 volt a személyzet. Pontos adatokat nem lehet tudni, hiszen a fedélzeten lévő dokumentáció megsemmisült. Akadt, aki lekéste az indulást, de olyan is – például egy fűtő –, aki megérezte a hajó vesztét, és az egyik megállónál megszökött. Elfogadott adat, hogy 705-en élték túl a katasztrófát, és 1517-en vesztek az óceánba. Mindenesetre az biztos, hogy a hajótársaságnak közel 2240 ember egy hétre való élelmezésére kellett felkészülnie. 

A raktárakba induláskor 62 ezer adag étel elkészítésére elegendő nyersanyag került: 45 tonna hús, 40 tonna burgonya, 800 köteg friss spárga, 40 ezer darab friss tojás, 5 ezer kilogramm cukor, 1 ezer kilogramm kávé, 360 kilogramm tea, 1500 palack bor, 20 ezer üveg sör és 580 üveg egyéb szeszesital. A hűtőkbe került friss tej, vaj, zöldség, saláták, gyümölcs, sőt még 8 ezer liter fagylalt is. A hajó élelmiszerraktárába bekerült még az angol reggeli elhagyhatatlan kelléke, a kesernyés narancslekvár, a skót James Keiller & Son Dundee cégtől, jó pár kerámiaüveggel. Ez az egyike az első, kereskedelmi forgalomba került dzsemeknek, és máig is kapható.

Forrás: Titanic Kiállítás

Kifejezetten figyeltek arra, hogy az alapanyagok és a konyhai berendezések a legjobb minőségűek legyenek. A konyhán több mint 19 sütőben készültek a húsok, köretek, sütemények. Speciális elektromos készülékekben gőzöltek, pároltak, és kiváló minőségű rézlábasokban főzték a leveseket, zöldségeket, mártásokat. A belül horganyzott, kétfülű fazekakat és a mártásos fazekakat a párizsi E. Dehillerin cégtől szerezték be, amelyik a ma napig is profi konyhai felszereléseket gyárt.

Edények az óceán fenekérőlForrás: Origo

Több száz tökéletes állapotban lévő edényt sikerült felhozni a hajóroncsokból. A hajó kettétörése pillanatában, és a süllyedéskor a porcelánokat a szekrények védték meg a töréstől, és ugyan a hosszú évek alatt a fa elrohadt, a homok megóvta az edényeket a sérüléstől.

A péket a brandy mentette meg

A konyhai és felszolgálószemélyzet nagyrészt francia, olasz, svájci, német és belga állampolgárokból állt. A konyhában hatvankét ember dolgozott: szakácsok, segédszakácsok, pékek, hentesek, mosogatólányok. Szinte mindegyikük odaveszett a katasztrófában.

A 48 éves francia Pierre Rousseau séf Luigi Gattinak dolgozott, amikor csatlakozott a White Star Line Olympic hajójának munkatársaihoz, onnan került át a Titanicra, 1912. április 6-án szállt fel. Rousseau titkára, Paul Maugé röviddel az ütközés után látta, hogy készítik a mentőcsónakokat. Rousseau-hoz sietett, és beszámolt neki a helyzetről. Mindketten polgári ruhájukban öltöztek, és elindultak ahhoz az ajtóhoz, amely a második osztályú lépcsőházhoz vezetett. Az ajtót erre kijelölt személyzet őrizte, és nem engedték át a két férfit. A titkár addig győzködte az őröket, míg végül mégis átmehettek. Rousseau és Maugé végül felérkezett a hajó jobb oldali fedélzetére, ahol épp egy mentőcsónakot eresztettek a jeges vízbe, és Maugéval együtt 6-10 ember a fedélzetről a csónakba ugrott. Maugé szólt Rousseau-nak, hogy menjen, de a szakács nem mozdult. A titkár a csónakból újra felkiáltott: „Ugorjon!" Rousseau kiáltott valamit neki, de Maugé ezt már nem értette, ekkor a csónakot leeresztették a sötét óceánba. Maugé soha többet nem találkozott a séffel: Rousseau nem élte túl a végzetes hajótörést.

Korabeli hajókonyhaForrás: Pinterest

Charles Proctor főszakács már akkor a Titanic fedélzetén volt, amikor a gyártási helyről, Belfastból Southamptonba, az indulás helyszínére hajózott az óriás. Korábban az Olympic fedélzetén szolgált, amely szintén a White Star Line hajótársaság tulajdonában volt, csakúgy mint a Titanic. Smith kapitány után a hajó fedélzetén ő volt a legmagasabb fizetett személyzet. Charles Proctor 46 évesen veszett a roncsok közé, testét soha nem azonosították.

A 30 éves Joseph Alexis Bochatay segédszakács, mielőtt a Titanic személyzetéhez csatlakozott volna, szintén az Olympic fedélzetén szolgált. Bochatay az első osztályú konyhán dolgozott, és 1912. április 6-án kezdte meg munkát a Titanicon.

Charles Joughin pékmester segített a mentésbenForrás: Encyclopedia Titanica

Charles Joughin, a Titanic egyik pékmestere a Titanic előtt szintén az Olympic tengerjárón szolgált. Ő az egyike a legénységnek, aki megmenekült az elsüllyeszthetetlennek hitt hajóról. Amikor a jéghegynek csapódott, Joughin éppen E-fedélzeti kabinjában aludt. Mire felment a csónakokhoz, a víz már elöntötte a fedélzetet. Ahogy mesélte, aznap este igencsak a brandyspohár fenekére nézett, szerinte ennek köszönheti az életét. Az alkoholmámor ellenére Joughin kenyereket hordatott a fedélzetre, majd segített a mentőcsónakokba terelni a menekülő embereket, majd kapaszkodó gyanánt székeket dobott az óceánba azoknak, akik beugrottak a vízbe.

A süllyedés előtt a pék a hajó farába menekült, majd amikor a hajó végleg elmerült, a vízbe ugrott, és elért egy felborult mentőcsónakot. Felmászni már nem volt helye, mert a csónak gerincén annyi ember állt, de egy túlélő karjába kapaszkodva két órán keresztül úszott a fagyos vízben, egészen addig, amíg a Kárpátia legénysége ki nem húzta a vízből. Joughin – aki 77 évesen hunyt el – állította, hogy a sok brandy mentette meg aznap éjjel az életét.