A Balaton első vegán éttermében kóstoltunk babgulyást

Veganeeta
Vágólapra másolva!
Balatonalmádi központját mutatja a GPS, amikor beütöm a címet. Aránylag gyakran megfordulok Almádiban, de hiába pörög az agyam, nem tudom felidézni a helyet. Hétfő van, a központi parkoló tele, sőt még a környező utcák is, igaz, hétágra süt a nap, júliusban sok a nyaraló – Almádit szeretik az északi partot kedvelők. Szóval kicsit távolabb, a buszpályaudvartól nem messze leparkolok, és visszaindulok a cím szerinti helyre. Tétován nézem, merre lehet, majd a kínai bolt tulajdonosa útba igazít: az üzletével szemközti udvarra mutat. Világosra festett ház, a terasz körül fehér kerítés, az asztalok körül azúrkék székek. Ahogy belépek, látom, ugyanezek a színek egészítik ki harmonikusan egymást.
Vágólapra másolva!

Egy hölgy mosolyogva, elegáns ruhában fogad, ahogy belépünk a Veganeeta ajtaján. Meg is lepődök, amikor kicsit később kiderül, hogy ő a tulajdonos. Árvai Anita hajnaltól a konyhában állt, ő főzte az összes ételt: pizzatésztát gyúrt, rakott krumplit, babgulyást készített.

– mutat körbe a két teremből és két kerthelyiségből álló étteremre.

A belső és a berendezés Árvai Anitát dicséri Forrás: Szende Gabriella

Talán merész vállalkozásnak tűnik egy Balaton-parti városban vegán éttermet nyitni, főleg olyat, amelyik télre sem zár be, egész évben nyitva tart, de április óta özönlenek a vendégek. Talán a hely atmoszférája teszi, Anita és a csapat kedvessége, de aztán az ebéd után már semmi kétségem nincs, hogy a felszolgált ételek is hozzájárulnak.

Cukormentes, sárgadinnyés limonádéval hűtjük le magunkat a 35 fokos melegben, közben az étlapot böngésszük. Alapvetően szeretem a vegán ételeket, úgyhogy inkább barátnőm a mérvadó, aki hús nélkül nemigen tudja elképzelni az életét. Babgulyást rendel.

Elismerően hümmögve kanalazza, aztán két falat között mondja, nem is lehet érzeni rajta, hogy nincs benne hús, sőt érez benne valami hús állagút.

Kérek is belőle kóstolót, és mondom, hogy ez szejtán, azaz búzahús. Hagyományos, magyaros babgulyás íze van, ahogy a főfogásnak érkező, vegánosított rakott krumplinak is. Abból a kóstoló nem is elég, csak a jólneveltség állít meg, alig bírom abbahagyni.

Árvai Anita: jogászból lett étteremtulajdonos, szakács, üzletvezető, barista Forrás: Szende Gabriella

Jómagam a gazpacho után zöldséggel megrakott pizzát eszem, és még közösen kóstolunk indiai sabjit és lencsekrémet.

A pizza simán felveszi a versenyt egy szicíliai mamma házi pizzatésztájával, és egyáltalán nincs hiányérzetem, hogy nincs rajta sajt;

a fűszerezett besamel, a paradicsomszósz, a friss bébispenót, ruccola, koktélparadicsom, szárított paradicsom, fekete és zöld olívabogyó nem hagy kérdést.

Húsevő barátnőm mondja: eddig el nem hitte volna, hogy vegán étellel ennyire jól lehet lakni.

Annyira, hogy már desszertet sem rendelünk. Azért kávét igen. Sőt cappuccinót. Habosított kókusztej a bécsi pörkölésű kávén, desszertnek is beillik.

Húsevőknek is ajánlott vegán pizza – nem maradtunk éhesek Forrás: Szende Gabriella

Anita odajön, kérdezi, mi hogyan ízlett, aztán a teli teraszra pillantva én kérdezem, hogy ennyi vegán lenne Balatonalmádiban? Ennyi a törzsvendég? Merthogy mindenki ismerősként köszön Anitára.

Veganeeta Home: tényleg olyan érzés, mintha otthon lennénk Forrás: Szende Gabriella

Mi motivál valakit, hogy vegán életmódra váltson? Van, akit az állatok szeretete, van, akit a környezettudatosság, és akad, akit az egészsége. Árvai Anita az utóbbiak közé tartozik. Tizenegy éve kiderült, hogy rosszindulatú daganata van, műtét következett. Aztán három éve megint rosszak lettek az eredményei. Ekkor döntött úgy, hogy életmódot vált, áttér a vegán étkezésre.

Sabji, falafel és saláta Forrás: Szende Gabriella

Az elhatározás megvolt, hamarosan a helyszín is: Anita meglátott egy „eladó” táblát egy romos helyiségen, és azonnal beleszeretett. Következett a felújítás, közben elvégezte az iskolákat: szakács, üzletvezető, barista lett. A menüre nagy részt saját receptjeiből összeállított ételek kerültek. Blogja hatására már a nyitáskor hosszú sorok álltak az étterem előtt.

És ezt érezni is lehet: Anitából és a helyből a derű, az életigenlés és valami pozitív energia áramlik. Jó itt lenni, eszünkbe se jut az óránkra nézni, pedig már jó ideje el kellett volna indulnunk.

Szedelőzködünk, és tudom, hogy nem ez volt az utolsó látogatásunk ebben az étteremben – hogy részemről nem, az kétségtelen, de egészen biztos, hogy a húsevő barátnőm is visszatér még valamikor.