Konyhaszimfónia: Széll Tamás új éttermének konyhai zajaiból született zene - videó

Késélezés, alumímiumfólia-szakítás, habverés, sózás, lisztszórás, kenyérdagasztás, keverés, szeletelés, tojásfeltörés, a palack bor dugójának kihúzása: ezekből a konyhai zajokból állt össze a Széll Tamás új étterméhez készült promófilm zenéje. A Kitchen Symphony címre keresztelt mű Gál Kristóf zeneszerző munkája, aki elmesélte, hogyan lesz zörejekből zenemű.

Megérzünk egy ízt vagy illatot, és felidéz bennünk egy pillanatot, egy érzést. Ha étteremben eszünk, az csupán egy kisebb – persze, egyáltalán nem elhanyagolható – része az élménynek, hogy finom az étel. Azon kívül ott van még a hely hangulata, az is, hogyan fogadtak bennünket, mennyit kellett várnunk, míg a felszolgáló kiérkezett, ő kedves volt-e vagy semleges, netán ellenszenves, a vércukorszintünk a szék alá esett már kétszer, mire megérkezett a fogás, vagy hamar kihozták az ételt. Ha minden passzol, akkor emlékezetes vacsoránk lehet. Gál Kristóf szerint a zene az, ami a legjobban rögzíti, és később emlékeinkben felidézi az adott pillanatot.

Az E-Motion Pictures promófilmje:

A környezetből vett hangok használata a zenében nem új ötlet, ezt már egészen azóta alkalmazzák, amióta a technika lehetővé teszi

– kezdi Gál Kristóf zeneszerző.

A környezeti hangok, zajok nagyon széles spektrumon mozognak, így egy-egy jól elkapott hangulattal mindig van lehetőség újszerű, egyedi dolgokat alkotni. Ilyen például a természetfilmekben használt tengeri atmoszféra megteremtése, ott ehhez gyakran használnak különböző eszközöket. Ilyen például a fésű fogainak pattogtatása, amit David Attenborough filmjeiben is alkalmaznak.

Konyhai zörejekből zene: Széll Tamás élez, Gál Kristóf rögzít Forrás: E-Motion Pictures

Gyerekkorunkban mindent megfogtunk, a szánkba vettünk, ezért amikor felnőttként ránézünk egy ismeretlen tárgyra, felületre, akkor tudjuk, milyen lehet a tapintása. Nálam úgy működik, hogy

ha meglátok bármit, akkor azonnal hallom a fejemben a hangját, és már tudom, hogyan is lehetne megszólaltatni. Hogy a konyhánál maradjunk: ez ahhoz hasonlít, mint amikor a látvány alapján elképzelünk egy textúrát, egy ízt, egy ízhatást.

Ránézünk a citromra, és tudjuk, hogy savanyú, ha beleharapnánk, összehúzná a szánkat, a hamburgernél sós ízt várunk, a palacsintánál édeset, és harapásra puhát.

Vagy amikor egy séf új fogást talál ki, és már az előtt, hogy elkészítené, az alapanyagok láttán tudja, milyen lesz a végeredmény, a kész étel ízhatása.

Hogyan lesz helye a zenében ezeknek a zajoknak? Melyik zörejből melyik hangszert lehet leképezni?

Amikor elkezdek dolgozni a felvételeken, már van egy alapvető elképzelésem, de a munkafolyamat közben az eszközök hangjai alakítják a felhasználási lehetőségeket, így a zenét is. A felvett súrlódások, zörejek, hangok szépen dolgoznak, és jellegzetességük miatt végül megfelelő helyre kerülnek. Van, amelyik inkább ütőshangszer-szerepbe, van, amelyik a vezető dallam szerepébe.

Itt nem arról van szó, hogy fogunk egy tálat és egy kanalat, majd megkérem a séfet, hogy üssön egy adott ritmust, hanem a normál használat – jelen esetben a főzés és tálalás – közben keletkező zajokat veszem fel.

Ilyen, amikor felverik a habot a tálban, összeütődnek a főzési folyamat közben használt tárgyak, de maga az emberi kéz, ahogy érintkezik a tárgyakkal, alapanyagokkal, mint például sószóráskor vagy kenyérdagasztáskor.

A hűtőszekrény és az indukciós lap folyamatos hangot ad ki, ez alkalmas egyfajta aláfestésre, a Stand zenéjében is ebből lett a fő dallam kísérete. A rövid, koppanásszerű hangok adják a ritmust, így például

a sütőajtó bezárásából és a zárkattanásból lett az alapritmus.

A hagymahámozásból is születhet zene Forrás: E-Motion Pictures

Hogyan veszi fel a hangokat, és utána hogyan szűri ki a környezeti zajokat, hogy csak a szükséges zörej maradjon meg?

Maga a felvétel egyszerű módon történik, gyakorlatilag mikrofonnal rögzítem a nyers hangokat, mintha egy diktafonnal vennénk fel emberi beszédet. Technikailag ott bonyolódik egy kicsit a dolog, hogy a különböző tárgyakhoz, felületekhez és a rögzítendő hanghoz a legalkalmasabb mikrofont kell alkalmazni, hogy minél jobban a jellegzetes karakterét tudjam megörökíteni. Lehet térmikrofon, iránymikrofon, vagy amit sokat alkalmazok, felületi kontaktmikrofon. Ez utóbbi jellegzetesen aprólékosan rögzíti a hangokat magára a tárgyra helyezve, mert közvetlenül annak rezgéseit veszi fel. Ettől lesz olyan érzésünk, mintha nagyon közel, mellettünk történne a zörej.

Például annál a jelenetnél, ahol a videóban a felszolgáló felveszi a rendelést, és a jegyzettömbre ír, közvetlen a papírlapra van ragasztva egy lapos mikrofon.

Ezeket a speciális mikrofonokat, eszközöket mindig magamnak készítem az éppen aktuális körülményekhez.

Itt közvetlen a szifon csőrére ragasztott mikrofonnal vette fel, ahogy a séf kinyomta a habot Forrás: E-Motion Pictures

Több ismert a capella együttesnél a kíséret nélküli nyers énekhangot a felvétel után effektezik. Ebben az esetben erről nem volt szó, ugye?

Részemről az alapvető koncepció – és egyben kihívás – ezekben a zajokból komponált zenékben, hogy a

felvett hangokat semmiféle utómunkálattal nem manipulálom, kizárólag vágom, és hangerőt állítok rajta,

és magát az egész zenét egy fizikai térbe helyezem. Így nem számítógéppel generáltak a dallamok, akkordok, hanem azok a valóságban is úgy szólnak, ahogy a kész anyagban halljuk. Ez alól egy kisebb kivétel volt, amikor a hangot egyszerűen lassabban játszottam le a tűzbe eső faszén esetében.

Ez a nehézsége is, mert nem egyszerű olyan hűtőszekrényt találni, ami mondjuk egy indukciós főzőlappal pontosan azonos dúr hangsorban szól.

De ez is a szépsége. Megtalálni az igazán odaillőt, megtalálni mindennek a helyét, megtalálni azt az egyet, amire igazán szükség van.

Széll Tamás kést élez a Stand étterem reklámfilmjében Forrás: E-Motion Pictures

Ennio Morricone, a spagettiwesternek zeneszerzője is sok eszközt használ a filmzenék megalkotásához.

Éppen ő az egyik kedvenc zeneszerzőm. Előszeretettel használ mindenféle eszközt a zenéiben, legyen az írógép vagy egy trombita fúvókája. És persze nem a tárgy saját hangjának megjelenítésére használja, észre sem vesszük a zenében, hogy valójában az egy írógép hangja. Sok esetben ezek az eszközök adják vissza a legjobban azt az atmoszférát, azt az érzést, amit a zeneszerző a hatással el szeretne érni. Gondoljunk csak

a thrillerekben használt hegedűvonóval történő nyikorgatásra különböző tárgyakon, vagy a lemezlapok zörgetésére.

Az ember hátán feláll a szőr, pedig nem hangszer, nem is arra találták ki, hogy hangot adjon ki.

Konyhaszimfónia: zajokból zene Forrás: E-Motion Pictures

Hogy áll a konyhával, ha éppen nem zörejeket vesz fel?

Szeretek főzni, de azt nem mondanám, hogy tudok. A zeneszerzéshez hasonlóan ebben is mindig új dolgokat szeretek kipróbálni, kicsit itt is komponálni.

Megtalálni a legkevesebből a legtöbb ízt, a tökéletes harmóniát.

Sokszor a néhány, de megfelelő réteg – csakúgy, mint a zenében – alkotja meg számomra a tökéletes ízt, mint például a lasagne.

De azt hiszem, hivatásszerűen inkább maradok a zenénél:

szeretek a hangokkal, hangszerekkel, hangulatokkal kísérletezni, szokatlan módon alkalmazni, mert kifogyhatatlan lehetőségeket tartogat az alkotásra, és ezáltal arra, hogy a legjobban tudjam magam kifejezni, meg tudjam mutatni, és megőrizni azt, ami számomra fontos. A zene az, ami a legjobban rögzíti azt a pillanatot – ezúttal a konyhában is.