Ezért legyen plusz hely a bőröndben, ha Salzburgba utazunk

Salzburg
Vágólapra másolva!
A fapados járatoknak köszönhetően kinyílt a világ: nincs már olyan távolság, amelyet ne lehetne átszelni. Az olcsó repülőjegyek tengerében aztán persze elfeledkezünk arról, hogy nem kell túl messzire utaznunk, ha csodát akarunk látni; a környező országok is tartogathatnak még számunkra meglepetést. Pont így gondolkodtunk, amikor felmerült az utazás ötlete. Olyan helyet kerestünk, ami könnyen megközelíthető busszal vagy vonattal, így esett a választásunk Salzburgra. És nem bántuk meg. Csak azt, hogy nem több napra érkeztünk, és nem vittünk nagyobb bőröndöt.
Vágólapra másolva!

Salzburgot tekintik a mai Ausztria legrégibb városának; itt született a híres klasszikus zeneszerző és zongorista, Wolfgang Amadeus Mozart. Ezért a várost gyakran nevezik Mozartstadtnak.

Noha szeretjük a klasszikus zenét, mégsem ez volt a fő indok, amiért Salzburg mellett döntöttünk – bár egy életre elegendő eredeti Mozart-golyót vásároltunk. Be kell valljam, elsősorban

a gyönyörű kilátás és a gasztronómia miatt csábultunk el.

Korán kelni nem volt túl örvendetes, Budapest felé zötykölődve mégis elkapott az izgalom. A vonatunk a Keleti Pályaudvarból indult, és egy ötórás út állt előttünk. Jó társaságban persze gyorsan telik az idő, ám az út második részében már nagyon vártuk, hogy végre befusson a vonatunk.

Kissé bosszantó és megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy kettőkor szinte minden étterem bezárt a városban.

Ott álltunk két nagy bőrönddel és korgó gyomorral, miközben fogalmunk sem volt, hol ebédeljünk egy kiadósat. Végül a Leichtsinn, feel-good food bisztró mellett döntöttünk, amely reggel kilenctől egészen este hatig várta a vendégeket. A kínálat igen érdekes, de annál finomabb. Az étlapon feltűntették, hogy minden ételt maguk készítenek, teljesen természetesen, bioalapanyagokból.

Végül paradicsomlevest és focacciát ettünk, majd elégedetten dőltünk hátra.

A focaccia egy kenyérfajta, amelyet lisztből, vízből, élesztőből

készítenek. A bisztróban ebből négyfélét lehetett kapni: vegán, vegetáriánus, húsos és halas.

Kattintson a képre a galériáért!

Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro
Salzburg gasztro

Gasztronómia, te csodás!

Vannak emberek, akik elsősorban a kultúra vagy a természeti értékek miatt utaznak, míg mások azért, hogy jókat egyenek. Én egy kicsit mindhárom miatt. Ezért az első nap zárásaképp betértünk még a Goldene Kugel étterembe,

ahol spenótos-sajtos knédli volt a vacsora salátával.

Másnap reggel újult erővel és persze üres gyomorral ismét nyakunkba vettük a várost. Utunk a hangulatos Cafe Mozartwinkelbe vezetett. Noha nincs túl jó értékelése a helynek, szemet gyönyörködtető karácsonyi kialakítása mégis becsábított minket. És persze nagyon is jól tettük, hogy nem hallgattunk a véleményekre.

A reggelit fűtőtestek között, odakint fogyasztottuk el: meleg tea, kávé, friss zsömle, sonka, sajt, lekvár, májkrém és paradicsom volt a fogás.

Az alapanyagokat külön tányéron és kosárban szolgálták fel, a szendvicseket magunknak készítettük el. Valójában semmi extra nem volt az ételben, mégis rendkívül jólesett.

A kielégítő reggeli után a Festungsberg hegyet tűztük ki úti célul,

illetve a rajta álló Hohensalzburg várat. A helyet két módon lehet megközelíteni: gyalog és a Festungsbahn siklóval. Mi inkább az utóbbit választottuk.

Hohensalzburg vára Forrás: Ludányi Bettina

A várban az első fél óra azzal telt, hogy megpróbáltuk felvakarni az állunkat a földről. A kilátás ugyanis egészen elképesztő. Vettünk két pohát forralt bort, és csak álltunk a korlátnál, csendben figyeltük az őszi tájat, az alattunk elterülő várost.

Miután körbejártuk az épületegyüttest, a gyomrunk ismét korogni kezdett – természetesen! Így újra felmerült a kérdés: hol ebédeljünk?

Visszamentünk a sétálóutcába, a cipőnk kopogott a macskaköveken, a szemünk meg az éhségtől. Ám akkor belebotlottunk a Restaurant Pizzeria Caminóba, ahol finom tésztákat készítenek.

Paradicsomos spagettit csak tenger gyümölcseivel kínálnak, ám készségesen készítettek nekünk tengeri herkentyűk nélkül is.

Az ebéd után tanácstalanul meredtünk egymásra: mivel üssük el az időt vacsoráig? Elkezdtünk sétálgatni az étterem környékén, és hamarosan belefutottunk az Universitätsplatzon lévő piacba. Ha a városban járunk, legalább egyszer érdemes körbenézni ott – nem csak a szuvenírek miatt.

A muzsika hangja és a bécsi szelet

Aki látta A muzsika hangja zenés, romantikus filmdrámát, az nagyon jól tudja, hogy a történet Salzburg utcáin játszódik. Mivel az útitársam nagy rajongója a filmnek, utunk az ősszel is csodálatos Mirabell-kertbe vezetett, ahol a főszereplők is megfordultak egy jelenetben.

Mirabell-kert, a háttérben a Hohensalzburg vára Forrás: Ludányi Bettina

A kertben évszakot meghazudtoló pompával illegették magukat a virágok.

A parkban és a városban sétálva az idő végül gyorsan eltelt, és újra a vacsoráé lett a főszerep.

Bécsi szeletet ettünk petrezselymes krumplival és egy korsó barna sörrel a Restaurant Zum Mohrenben.

Mivel csupán három napra érkeztünk a városba, szerettük volna néhány szeletét magunkkal vinni. Ezért betértünk a Manner-boltba és a közelben álló szupermarketbe, hogy helyi édességeket és söröket vegyünk az itthoniaknak. (Na meg persze magunknak is.)

Ez mind szép és jó, ám amikor a harmadik napon be kellett pakolnunk a bőröndbe, azzal szembesültünk,

hogy nem fog beférni a cuccunk.

Fizikai képtelenségnek tűnt beletuszkolni mindent, ezért szatyrokkal felvértezve voltunk kénytelenek megtenni a hazavezető utat.

De megtanultuk a leckét: ha külföldre utaznuk, mindig legyen plusz hely a bőröndben!