Megszületett a legújabb magyar gin: az Opera

2019.04.06. 14:54

Dámosy Bálintot érdekelték az italok. Eleinte főleg a borok, aztán másfelé fordult. Jött a gin, de olyannyira, hogy jogászként tavaly többedmagával megalapította az Első Magyar Gin Manufaktúrát. A képzett ginkovács megnyerte magának az éjszakai báréletben ismert Varsányi Ferencet, legyen az ital arca. Most pedig ott tartunk, hogy bemutatták az Opera Gint. Ellátogattunk az újpesti szeszfőzdébe.

Kérem a kedves érkezőket, hogy a nagy parkoló felől érkezzenek, a rámpás felhajtón– olvastam az üzenetet, amelynek elvileg támpontot kellett volna nyújtania nekünk abban, hogy rábukkanjunk arra a bizonyos szeszfőzdére. Este volt már, mi pedig kissé tanácstalanul köröztünk egy újpesti raktárépület körül. Amúgy utólag persze világos, hogy mit jelentett a fenti mondat, ám elsőre inkább zavarba ejtőnek számított; egyrészt az, hogy mit is keresünk mi itt, másrészt, hogy valaha megtaláljuk-e azt, amiért jöttünk. Aztán a tényleg elég sterilnek tűnő épületbe bejutva a nagy ipari csönd, félhomály, szürkeség és néhány méretes ajtó köszöntött. Se fanfár, se semmi. Kis fülelés után odaléptünk az egyikhez, ahonnan mintha neszek szűrődtek volna ki. Mit lehetett tenni, időre jöttünk, kíváncsiak voltunk, meg egyébként is, úgyhogy benyitottunk hát, és az fogadott, amire semennyire sem számítana az ember: egy elegáns, mégis laza bár (nagyjából a szesztilalom húszas éveinek hangulatában, óvatos steampunk lecsengéssel), egy látványos csillár (egyenesen Angliából), egy szekrény, amelynek láttán még XVI. Lajos is csak elégedetten csettintene a nyelvével, rajta egy Zsolnaynak tűnő vázával. Mint egy valódi speakeasy bár. Ja, és egy rakás jópofa, mosolygós figurával a bár körül, egy sportosan elegáns, pirospozsgásan nevetgélő világfival, meg az egyetlen ismerős figurával: Varsányi Ferivel, a belváros egyik legmenőbb bárjának kapitányával.

Az Első Magyar Gin Manufaktúra főhadiszállása – előtérben a lepárlóval, háttérben a bárralForrás: Hankó Viktor - Origo

Utóbb említett úr, szemüvegét orrnyergén megigazítva, lázas izgalommal, mint valami úri táncos indult körútjára a vendégek áradatában, hogy aztán így mindenki kezébe egy-egy pohár gin-tonikot nyomjon. Kellemesen zsibbaszt a visszafogott zsivaj, eszmecsere, halk nevetések, jégkockák koccanása, miközben a kezemben lévő poharat figyelem. Jól esik, ahogyan hűsíti tenyerem, benne borókabogyók úsznak, lime, s persze gin – a tonik mellett. Hamarosan kiderül, hogy körülöttünk szinte mindenki bartender, és azért gyűltek össze itt Újpesten, hogy megismerjék azt, amiről a város koktélbárjaiban már hallani egy ideje: a magyar gint.

Az Opera GinForrás: Hankó Viktor - Origo

Az előbb már említett világfi össze is csapja tenyerét, hogy aztán tiszta vizet öntsön a pohárba (olcsó lenne most a „tiszta gint”, azért lássuk be): hol is vagyunk, s vajon ki ő. Hamar kiderül, hogy az úr Dámosy Bálint, az Első Magyar Gin Manufaktúra megalapítója, ez pedig itt bizony a szeszfőzde, illetve egy bár egyben. A poharunkban lévő ital pedig az Opera Gin, amelyet ezen az eldugott újpesti kis varázshelyen főznek. Többgenerációs értelmiségi család sarja ő, egyébként jogász, aki eljutott oda, hogy a jogszabályokon túli életben is megtegye első lépéseit. Mondjuk ezeket a lépéseket elég nagy elánnal teszi meg: komoly angliai tanulmányutak mellett (nagynevű főzdéktől egészen eldugott ginvarázslókig) ginkovács (ginsmith) képesítést is szerzett az egyik legnevesebb nemzetközi képzésen, majd családi és baráti segítséggel megalapította a manufaktúrát. Most pedig itt állunk.

Bartenderek gyűltek össze szerte a városból, hogy megismerjék az új magyar gintForrás: Hankó Viktor - Origo

A gyönyörű bárban ülve egy regényes és tanulságos sztorizás kezdődik a poharak fölött, például az Opera Gin előállításáról. A gin lelke a borókabogyó. Vannak, akik nem erőlködnek, és megelégszenek a szárított alapanyaggal. Bálint viszont frisset szeretett volna, és lehetőleg magyar borókát. A kutakodás során kiderült, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park az egyik leggazdagabb magyarországi borókaparadicsom (kisebb képzavar, belátjuk), irány hát a Kiskunság! Igen ám, de egy nemzeti park nem úgy működik, hogy valaki egyszerűen csak úgy besétál oda, és összegyűjti azt, amire szüksége van. A park ugye állami tulajdon, így a benne található borókabogyó is. Némi érdeklődés után kiviláglott, hogy van ám lehetőség a bogyók begyűjtésére, méghozzá nem is akárhogyan: tendert kell kiírni rá. Így is lett, Bálinték nyertek is a tenderen. Azonban, amíg ez a jogi hajcihő zajlott, a rigók ezzel nem igazán foglalkoztak: lezabálták a termés felét. Azért így is maradt még valamennyi, úgyhogy Bálinték útnak eredtek a Nemzeti Park felé. A bokrok előtt állva tudatosult bennük, hogy a terméshez korántsem olyan könnyű hozzájutni, lévén szúrós növényről van szó. Végül segítségükre sietett a YouTube és a „how to”, így a világ legegyszerűbb módszerével (ti. leütögetik a bokorról a bogyót, amit a leterített pléden gyűjtenek össze) be tudták takarítani az első adag borókabogyót.

Hogy aztán megszülethessen az Opera Gin.

Az ital, amelynek már a logója is gyönyörű. Nyilván ennek is megvan a maga sztorija. A Dámosy család az idők kezdete óta (harmatos túlzás ez itt most részünkről) az Operaház mögötti Dalszínház utcához kötődik. Otthonként, majd a család orvosi rendelőjeként szolgált. Most pedig újra otthon. Innen hát az ihlet, hogy a környékhez kötődő és ragaszkodó Dámosy italáról a dalszínház ornamentikája köszönjön vissza. Mint például a kezében kétféle színű borókát szorongató szfinx, illetve mellette a lepárló elemei és némi steampunk hangulat.

Dámosy Bálint alapító sztorizik éppenForrás: Hankó Viktor - Origo

Sztoriból pedig úgy tűnik, hogy végtelen sorakozik. Elég például csak megpillantanunk a padlóra húzott, elég feltűnő fekete-sárga, figyelemfelkeltő csíkot, amelynek egyik oldalán állva egy még nem jövedékiadó-köteles italról, átlépve azon egy már adóköteles italról beszélhetünk. Mi felnevettünk ezen, Bálint számára jogászként az ehhez hasonló cifra csavarok valószínűleg csak a szürke hétköznapok megszokott részei. Ezzel jár, ha workshopokra és kóstolókra szolgáló bár és szeszfőzde egy légtérbe kerül.

Varsányi Ferenc, az Opera Gin márkanagyköveteForrás: Hankó Viktor - Origo

Na, de a sztorikon túl mégis csak maga az Opera Gin a lényeg! Benne fűszerek kavalkádjával: angelikagyökérrel, koriandermaggal, íriszgyökérrel, édesgyökérrel, vietnámi citromfűvel, ánizsmaggal, levendulával, kubebaborssal. Meg némi grapefruithéjjal. Ja, igen! És mivel Bálinték ragaszkodtak ahhoz, hogy hangsúlyozzák az ital magyar mivoltát, így hát mák is keveredik a fűszerek közé. Ezek együttese teremti meg a magyar gin sajátos ízvilágát. Meg persze a 96 tömegszázalékos gabonaszesz. Mindez egy gyönyörű magyar lepárlóban, a Hagyo Distilling által összerakott tulajdonképpeni rézszoborban kel aztán életre. Szép ez, mint egy Tim Burton-mese!

A gyönyörű lepárló egyenesen Miskolcról érkezettForrás: Hankó Viktor - Origo

És, hogy mi lesz most?

Nagyjából az, hogy az Opera Gint kilőtték a nagyközönségbe. Szélsebesen terjed a jobb bárokban, a szájhagyomány már viszi hírét. Ami biztos, hogy a Hotsy Totsyban, a már említett Varsányi Feri bázisán elérhető az ital. Ez persze nem véletlen: Feri a márka nagykövete. No, de a magyar koktélvilágon túl kilépnek a nemzetközi porondra is: májusban a bécsi ginfesztiválon, majd nyáron Londonban mutatják be az italt. Addig meg? Szalutáljunk csak bátran, a várhatóan a budapesti nyár egyik slágerévé váló Opera Gin előtt.