A forralt bor a karácsonyi vásárok alapvető itala, de az ünnepi asztalról sem hiányozhat. Általában fahéjjal, ánizzsal, szegfűszeggel és mazsolával ízesítik, ugyanakkor ahány ház, annyi recept. A téli borfogyasztás valójában Görögországban kezdődött.
Gyűlölték a borpazarlást, ezért gondoskodtak róla, hogy egy csepp se menjen kárba.
Így a megmaradt bort felmelegítették, befűszerezték és a téli hónapokban így kezdték el fogyasztani. Ennek a forralt bornak azt a nevet adták, hogy Hippocras, Hippokratész ókori görög orvos után. Ez a recept hamarosan elkezdett elterjedni egész Európában, kezdve Rómától az északi országokig. Itt elsősorban gyömbérrel és naranccsal készítették a forralt bort.
A középkorra a forralt bor már meglehetősen népszerű italnak számított Európában. Ekkor terjedt el az a hiedelem, hogy a fűszerek miatt nemcsak ízes, hanem még egészséges is. A nagy pestis idején a víz és az étel rengeteg embert megölt. Ilyen körülmények között a forralt bor valódi gyógyital volt.
Az évek során azonban nemcsak az egészség, a meleg, az emelkedett hangulat és a boldogság is hozzátársult, amelyek a karácsonyra is épp úgy jellemzők.
A karácsonyhoz fűződő viszonya a viktoriánus Angliában alakult ki, ahol kifinomult ünnepi italnak tekintették. Mivel a karácsony volt a tél legnépszerűbb ünnepe, a forralt bor elkezdett összefonódni vele, azóta elmaradhatatlan része.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Tegyük az összetevőket egy edénybe és kezdjük el közepes tűzön felmelegíteni.
Mielőtt elkezdene forrni, vegyük alacsonyra a hőt, fedjük le és hagyjuk így 15 percig vagy legfeljebb 3 óráig.
Szűrjük le és öntsük bögrékbe.