A rovarevés sokak számára szokatlannak tűnhet, pedig számos ázsiai, afrikai országban, Dél- és Közép-Amerika egyes részein jelenleg is gasztronómiai kultúrája van. Előszeretettel fogyasztanak többek között rizsszöcskét, darázst, selyemhernyót, vöröshangyalárvát főételként, díszítésnek vagy akár sör mellé édes vagy sós rágcsálnivalóként is.
Amellett, hogy a rovarok ízletesek, kiváló tápanyagforrások is, hiszen nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjéket, ami minőségileg is kiváló.
Magas az aminosav-, vitamin- és ásványianyag-tartalmuk, ami esszenciális tápanyagforrást jelent a táplálékhiánytól szenvedő fejlődő országok lakosainak.
És hogy mi miért együnk rovarokat? A legfontosabb érv a környezet védelme: a tenyésztésükhöz sokkal kevesebb erőforrást kell felhasználni, mint a szarvasmarha, a sertés vagy a szárnyasok tenyésztése esetén. Ennek oka, hogy kevesebb földet, vizet és takarmányt igényelnek, ráadásul hatékonyabban alakítják a takarmányt saját testtömegükké, mint más állatfajok.
Jelenleg mindössze hat rovarfaj kapott engedélyt, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Ilyen például a közönséges lisztbogár lárvája, a keleti vándorsáska, az alombogárlárvák, a házi tücsök, mely egészben, fagyasztva, szárítva, valamint por formájában kapható.
Európában alighanem a tücsök lesz a legnépszerűbb fogás, hiszen ezt könnyű felismerhetetlenné feldolgozni. Finnországban például gyorsan népszerűvé vált a tücsökkenyér, így az sem lenne meglepő, ha hamarosan a hazai piacon is megjelenne. A vállalkozó kedvűeknek addig be kell érniük a már itthon is kapható szárított, ízesített tücskökkel és sáskákkal, tücsöklisztből készült müzliszelettel vagy a fehérjés tücsöktésztával.