Emészthető műbél: ellentmondásnak tűnik, de nem az

Sok élelmiszeripari termék része az emészthető vagy más néven, fogyasztható műbél. Több félreértés kering azonban e körül a fogalom körül, ezeket tisztázzuk most.

A házi disznóvágásoknál még ma is gyakorlat, hogy a kolbászokat és a hurkákat sertésbélbe töltik. Manapság azonban a nagyüzemi húsiparban is bevett megoldásnak számít a természetes bél használata – írja a Mindmegette összeállításában.

Így készítik elő az állati eredetű beleket

Az állati eredetű belek ugyanúgy a vágóhidakról származnak, mint a hús, ami azokba kerül. A beleket alapos, hatósági állatorvosi vizsgálat után azonnal kimossák, ezután főzik vagy fagyasztják. Ez utóbbiról a döntés attól függ, hogy a beleket hogyan kívánják hasznosítani.

Érdekes, hogy ebből a hasznosítási szempontból a sertésnek van némi "előnye", mert ezen állat esetében a vastag- és  a vékonybelet is hasznosítják, míg a juhoknál csak utóbbit, többnyire a virslikészítés során.

Baromfibelet nem használnak, mert fennállhat a szalmonella-fertőzöttség veszélye.

A húsipar azonban nemcsak természetes béllel, hanem többféle anyaggal, szövet- és műbéllel is dolgozik, így lehet csak kielégíteni a különleges igényeket, illetve teljesíteni a nagy megrendeléseket.

Tényleg ehető az emészthető műbél?

Érdemes megemlíteni, hogy manapság már a húskészítmények nagyja – főként a nem csak szilveszterkor, hanem egész évben népszerű virslik – emészthető műbélbe kerül. Ezzel egyszerűsödik a konyhai feldolgozás, ami mellett további előny, hogy csökkent a keletkező hulladék mennyisége. Hiszen ne feledjük: a műanyag, emberi fogyasztásra nem alkalmas műbélbe töltött virsli hámozásánál éppúgy műanyaghulladék keletkezik.

Sokan nem tudják, miből készül a húsipari készítményeknél megjelenő emészthető műbél (illusztráció)
Fotó: Pixabay

A műanyag műbéllel szemben az emészthető műbélbe töltött virsliket, kolbászokat gond nélkül fogyaszthatjuk.

Az emészthető műbél alapanyaga a bőr, pontosabban a kollagén (akárcsak a zselatinnak).

Az emészthető műbél előállítása fontos feladata a húsipari gyártóknak. Az eljárás során a sertés- és marhabőrt forró kálium-kloridos vízben feloldják, ez a folyamat egészen addig tart, amíg az oldat áttetsző, sűrű folyadék fomáját veszi fel. Ebből a folyadékból speciális gépek segítségével készítenek rendkívül hosszú, akár 50 vagy 60 méteres bélszakaszokat, melyek lényegében innentől "csomagolóanyagként" viselkednek.

Az emészthető műbél és a műbél nem ugyanaz

A gyártók a termékek csomagolásán több helyen is felhívják a vásárlók figyelmét arra, hogy az adott árucikk

• emészthető vagy
• nem ehető bélbe van-e töltve. 

Az emészthető bél lehet juhbél vagy a fenti eljárás szerint kollagénalapból készülő bél.

Az utóbbi műanyagból készül, így az fogyasztásra alkalmatlan, emészthetetlen, nem csak nevében, hanem ténylegesen is műbél.

A leggyakrabban baromfivirslik esetében találkozhatunk emészthetetlen műbéllel, ezeket pedig minden esetben meg kell hámozni. Készülnek ugyanakkor olyan virsliváltozatok, melyek darabjairól már a gyárban lekerül a műbél, formázás után.