Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Apró lépésekkel is sokat tehetünk a környezetünkért, és szokatlan megoldások is segíthetnek, a lényeg az, hogy mindannyian meglássuk a lehetőséget a saját életterünkben. Így akár a lakáson belüli komposztálás is szóba jöhet, hogy kevesebb legyen a konyhai hulladék.
A városban, lakásban élők számára is van lehetőség arra, hogy a konyhában keletkező szerves hulladék ne egyszerűen szemétként végződjön. Van rá mód, hogy akár helyben átalakítsuk a szerves hulladékot hasznos anyaggá. Egy kis segítség azonban jól jöhet ehhez, például a giliszták. A beltéri komposztálás gilisztákkal – más néven vermikomposztálás – praktikus, viszonylag egyszerű módja annak, hogy értékes humuszt állítsunk elő. Így egyszerre „éheztetjük” a konyhai kukát, csökkentjük a kukába kerülő maradékok, hulladék mennyiségét, másrészt a termőföld minőségét segítő anyagot állíthatunk elő.
Fotó: Andriana Syvanych / Shutterstock
Beltéri komposztálás: hogyan kezdjünk hozzá?
Fontos, hogy csak akkor válasszuk ezt a tevékenységet, ha nem undorodunk a gilisztáktól, mert legyünk őszinték: a giliszta sok ember számára nem olyan vonzó, mit egy puha kisállat, amit simogatni, ölelgetni lehet. Ha számunkra a giliszták látványa, közelsége közömbös, ha nem ébreszt ellenszenvet, akkor viszont nyugodtan szerezzünk be egy jókora adagot belőlük. Saccoljuk meg, mennyi gilisztára lesz szükségünk. Az Agrofórum szerint 1 kg giliszta naponta fél kiló élelmiszerhulladékot képes feldolgozni. Ez azt jelenti, hogy hetente több, mint 3 kg hulladékot tudnak a giliszták átalakítani. Ennek megfelelően vásároljuk meg segítőtársainkat.
Válasszuk ki a megfelelő edényt
Lehet, egy otthon lévő edény is alkalmas lehet a célra, a lényeg, hogy legyen sekély (20–30 cm), legyenek szellőző nyílások a fedelén és az oldalán (1–2 cm lyukak), hogy oxigén jusson be és a nedvesség el tudjon távozni.
Alapréteg létrehozása
Az edény aljára pár centi vastagon helyezzünk megnedvesített tápközeget (újságpapír, tojástartó, kartonpapír, levelek, virágföld keveréke). Olyan nedves legyen ez a réteg, mint egy jól kicsavart szivacs, vagyis ne tocsogjon benne a víz, de azért érzékelhetően legyen nedves.
Milyen konyhai hulladékot használjunk?
Mehet bele zöldség- és gyümölcshéj, kávézacc, teafű, apróra törött tojáshéj is. Amiket viszont kerülni kell: az a hús, tejtermék, olajos, zsíros maradékok, csontok, mert ezek bomlása nem csak kellemetlen szagokkal jár, de meg is fertőzheti a táptalajt. Amint egy réteg hasznos konyhai hulladék a tápközeg fölé kerül, takarjuk is le egy réteg tápközeggel.
Jöhetnek a giliszták!
A legalkalmasabb fajok a vörös trágyagiliszta és a vöröslő giliszta, ezek tevékenykednek ügyesen ebben a mesterségesen létrehozott, zárt rendszerben is. Fontos, hogy a vermikomposztálás 10 és 27 °C fok között működik jól, figyelni kell a megfelelő hőmérséklet fenntartására. A gilisztákat a tápközeg felszínére helyezzük, nem kell tenni semmi mást – igyekeznek majd elbújni – mert érzékenyek a fényre.
Gondozás és karbantartás
- Figyeljünk arra, hogy a megfelelő nedvesség végig megmaradjon, ne legyen túl vizes, de ne is száradjon ki a rendszer.
- A humuszt levegőztetni, szellőztetni kell – keverjük meg időnként, hogy elkerüljük anaerob folyamatokat.
- Ügyeljünk arra is, hogy az élelmiszerhulladék tényleg a tápközeg alatt legyen, ellenkező esetben muslincák lepik el a komposztáló edényt.
- Ne etessük a gilisztákat olyan anyagokkal, amelyek bomlás közben illékony, szagos összetevőket bocsátanak ki – így például kerülendő a nagy mennyiségű hagyma.
A humusz begyűjtése
Amikor a komposzt megérik, vagyis morzsás, sötét és földszerű lesz (ez körülbelül 1–4 hónap alatt történik meg), osszuk kétfelé az edény tartalmát: az egyik oldalra húzzuk az érett komposztot, a másik felére viszont tegyünk friss tápközeget. Most jön a trükk: a giliszták maguktól átvándorolnak az új rész felé, így viszonylag gilisztamentes komposztot szedhetünk ki.
