Torkos csütörtök: az értelmetlen nagy zabálás

A séfek általában utálják, a rendszeres étterembe járókat egy-két kivételtől eltekintve hidegen hagyja. A torkos csütörtök az utóbbi években ugyan sokat javult, egyre kevesebb lehúzásról hallani, de az értelme még mindig erősen kérdéses.

A torkos csütörtök a katolikus egyházi naptárban hagyományosan a farsangi időszak lezárásának ünnepe. Húshagyó keddet követi a hamvazószerda, amivel kezdetét veszi a nagyböjt, ami egészen húsvétig tart. A nagyböjt első csütörtökjén hagyományosan felfüggesztették a böjtöt, aminek praktikus megfontolásai voltak. A farsangi időszakot lezáró, eszméletlen zabálásba torkolló húshagyó keddről megmaradt ételeket még gyorsan el kellett fogyasztani, hiszen ételt kidobni a legutóbbi időket leszámítva csak nagyon indokolt esetekben volt szokás.

Forrás: MTI/Francis R. Malasig

A torkos csütörtök lényege, hogy a rendezvényben részt vevő éttermek és vendéglők aznap 50%-os kedvezménnyel kínálják a portékájukat. Ez egy nagyon szép elgondolás, kár, hogy a messze földön híres, a nyolcvanas évek Balaton-partján edződött és a két hónapos szezon végénél tovább nem látó magyar kocsmároshadosztály már az első pár évben úgy lejáratta az egészet, hogy kifejezetten baleknak kellett lenni ahhoz, hogy akár csak eszünkbe is jusson a nevezetes napra asztalt foglalni az akcióban részt vevő éttermekben.

A koncepciót 2006-ban a Magyar Turizmus Zrt. találta ki, valószínűleg egy izgatottabb mítinget követően, amikor is kiderült, hogy az a rengeteg pénz, amit elköltenek (csak magukra évi kétmilliárd forintot a Világgazdaság szerint), nem különösebben segíti látványosan a belföldi turizmus ügyét. Meg étterembe se nagyon járnak az emberek, biztos nagyon drága nekik. Olcsóbbá kellene tenni, gondolhatta a hosszúra nyúló megbeszélés egy pontján valamelyik felkészültebb résztvevő, amivel gyakorlatilag meg is oldódott a probléma.

Akik emlékeznek, tudják, hogy volt itt minden, mint egy forgalmasabb balatonfüredi vagy siófoki vendéglőben 1986-ban (aki meg nem emlékeznek, azok helyett a Google emlékszik). Külön étlap az akciós ételekkel, hogy a vendég még véletlenül se rendeljen valami költségesebb tételt a nagy ünneplésben; extra asztalokkal még zsúfoltabbá tett vendégterek, szándékosan kapacitás fölötti foglalás, emiatt nyomasztása a vendégnek, hogy fogyasszon, oszt menjen, mert várnak az asztalra. Trükközések az étlappal, rafkós szervizdíjak, és „egyéb” tételek a számlán, amikkel aztán a szerencsétlen vendég árban majdnem ugyanott volt, mintha az év bármelyik másik napján ült volna be enni – csak éppen rosszabb kaját kapott a jelentős túlfoglalás miatt leterhelt konyha és az ügyeskedő manőverek miatt.

Az idei, kilencedik torkoson részt vevő éttermek listáját végigböngészve a legszembetűnőbb, hogy az igazán népszerű és menő budapesti vagy vidéki éttermek közül csak nagyon keveset találunk meg rajta.

Ez nem véletlen, egyrészt, mert a torkos csütörtököt a séfek is és az étteremtulajdonosok is utálják, másrészt, mert az ilyen helyek nem tudják a vendégkörüket bővíteni: nem azokat az embereket veszik célba, akiket a torkos csütörtök megmozgat.

És itt most ne arra gondoljunk, hogy ezek a sznob figurák ülnek a tízezer forintos szuvidolt, Naschmarktról hozatott borjúpofáik között a luxuséttermeikben: a megkérdezett helyek között főleg a minőségi, de megfizethető ételt kínáló, esetenként streetfoodos helyeket kérdeztük, a budapesti Gozsdu udvar környékéről, és még innen-onnan.

„Semmire nem jó hosszú távon, még imázsépítésre sem” – mondja egy több étterem kommunikációjával is foglalkozó PR-szakember, aki megjegyzi, hogy az imidzset leginkább rontani szokta a csütörtök, mert ilyenkor minden hely igyekszik a kapacitáson felül vállalni, és teljesen lehetetlen olyan minőséget adni akár az ételek, akár a kiszolgálás terén, amit más, normális napokon. Egy másik étterem üzletvezetője szerint akkor sem vennének részt benne, ha lehetne vele valamit profitálni.

„Ez egyszerűen elvi kérdés. A torkos csütörtök annyira szembemegy mindennel, amit mi képviselünk az étkezésben és gasztronómiában, hogy nem érdekel, lehetne-e valami kis hasznunk rajta. Teljesen elhibázott az irány.”

„Az elmúlt években mindig direkt bezártuk az éttermet aznap, mert ezt az egészet rettenetesen képmutatónak tartottuk, és tartom most is. Azt akarod, hogy legyen egy ilyen nagy éttermi ünnep a városban? Akkor ki kell vinni a Hősök terére rengeteg jó éttermet, ahol mindegyik főzze a saját emblematikus ételét, és azt adja ingyen az embereknek. Nem kerülne sokkal többe, mint ez a bohóckodás” – mondja egy másik megkérdezett séf.

„Mi az első egy-két évben részt vettünk benne, de aztán rájöttünk, hogy semmi értelme” – így egy több belvárosi helyet is működtető forrásunk. „Olyan, mint a kuponos akciók: hoz ugyan forgalmat, de új vendéget nem. Nekünk legalábbis nem volt érzékelhető a csütörtököket követő időszakban a forgalmon a dolog, tehát nem jöttek új vendégek. Ami érthető is: itt olyan embereket próbálunk becsábítani, akik alapvetően egyébként sem járnának étterembe.”

És mivel csak ilyenkor járnak étterembe, teljesen torz kép is alakul ki bennük a hazai vendéglátásról. „Úgy fogja enni az akkor éppen nyolcszáz forintos rántott húst, hogy azt tényleg ki lehet hozni annyiból, és nem fogja megérteni, hogy nem véletlenül nem adom az év többi napján annyiért. Hanem azért, mert nem lehet kihozni nyolcszáz forintból. De őt ez nem fogja érdekelni, mert majd beírja az összes fórumra, hogy „müüüüücsoda, mi az, hogy ezerhatszáz a rántott hús?!”. Semmi értelme rontani a saját imidzsünket ezekkel a dolgokkal, korrekt árakon adjuk az ételeket, de egy torkos csütörtök után úgy fog tűnni, hogy mi vagyunk a lehúzós balatoni lángososok” – tette még hozzá forrásunk, aki azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az alapkoncepció nem lenne rossz, mert így legalább egy csomó hely kap médiateret.

A megkérdezett helyek között egy olyan nívósnak mondott hely volt, ahol nem utálták az eseményt: az egyik Balaton melletti étterem tulajdonosa elmondta, hogy náluk az utóbbi években már kialakult ennek a kultúrája, egyáltalán nem arról van szó, hogy étterembe sosem járó csapatok lepik el a helyet. „Hozzánk olyanok jönnek, akik éttermi élményt szeretnének. Nem is foglalunk túl, mindenki szép nyugodtan vacsorázhat, végigeheti a menüt – szerencsére ezért is jönnek már az emberek, nem azért, amiért eleinte. Ennek az egésznek arról kellene szólnia, hogy egy étterem mit tud nyújtani, mit akar megmutatni magából, nem pedig arról, hogy minél több vendéget megetessünk egy este.”