Hogy kerül a koffein a reggeli kávéba?

National Coffee Day Celebrates 100 Million US Coffee Drinkers GettyImageRank2 HORIZONTAL USA Florida - USA Miami Espresso Waking up Caffeine Human Interest Gulf Coast States National Coffee Day e4c Eternity Coffee Roasters
MIAMI, FL - SEPTEMBER 29: An espresso coffee is seen at Eternity Coffee Roasters during National Coffee Day on September 29, 2014 in Miami, Florida. The day is for coffee drinkers to celebrate and enjoy the popular beverage which 50% of the population, equivalent to 150 million Americans, drink espresso, cappuccino, latte, or iced/cold coffees. Joe Raedle/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Kávépörkölés nélkül nem lenne kávékultúra: ez az a folyamat, amelynek során a nyers íz átalakul a jól ismert illattá és aromává. Persze ez sem ilyen egyszerű, a pörkölés bonyolultabb és izgalmasabb folyamat, mint elsőre gondolnánk.
Vágólapra másolva!

A pörkölés tulajdonképpen egy magas hőfokon végrehajtott száraz hőbehatás. Eközben a zöld babszemek fizikailag és kémiailag is átalakulnak, kávéfőzésre alkalmas alapanyag lesz belőlük, így válnak élvezeti cikké – a folyamat csodája, hogy a fajtajelleg tulajdonságai eközben is megmaradnak. Sajnos széles körben elterjedt tévhit, hogy a hőbehatással a hibákat rejtjük el, pedig pont fordítva, hiszen a szakszerű pörkölés csak felerősíti azokat az ízeket, amelyek nélkül a reggeli ébredés elképzelhetetlen.

A pörkölés lehetséges története

Pörkölés nélkül a kávé sosem vette volna be a világot. Felfedezésére számos magyarázat és legenda van, ám a gasztrotörténészek szerint a legreálisabb az, hogy a kávégyümölcs magjai főzés közben odakaphattak, vagy véletlenül a tűzbe hajíthatták őket. A pörkölt kávészemek illata és állaga arra sarkallhatta őseinket, hogy érdemes foglalkozni ezekkel a zöld bogyókkal. Eleinte talán elrágcsálhatták, majd felfedezve, hogy porózus, jöhetett a zúzás és főzés: talán így születhetett meg az első „csésze” kávé.

Kell ez a reggelhez, igaz? Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Ha azt hinnénk, hogy simán csak elfeketítjük a szemeket, tévedünk, hisz a pörkölés során számos folyamat játszódik le. Vegyük hát számba a fizikai változásokat: a zöld kávébabok nedvességtartalmának jelentékeny része elpárolog, ezzel egy időben térfogatuk ötven százalékkal nő. Ez kell ahhoz, hogy kiszáradjanak és porózussá váljanak –

csak így lesz őrölhető, ami nélkül a kávéfőzés meglehetősen nehézkes lenne.

Jöhet a kémia?

Ne higgyük, hogy a hő hatására nem játszódnak le kémiai folyamatok is. Azok se meneküljenek el, akik már gimiben is bukásra álltak: az összetett szénhidrátok egyszerű cukrokká bomlanak, ezek pedig karamellizálódnak. Ennek köszönhető a kávé barna színe.

A fehérjék bomlásával alakulnak ki az ízek és az illatok. Az, hogy az első reggeli csészétől megkapjuk az ébredéshez szükséges pluszt, szintén a pörkölésnek köszönhető, hiszen a hő hatására a klorogénsavhoz kötött koffein „szabadlábra kerül”. Persze azt se feledjük: minél tovább pörköljük, annál kevesebb lesz benne ebből az imádnivaló purinerg stimulánsból.

A koffein a mennyiségtől függően pozitív vagy negatív változásokat okozhat szervezetünkben. Serkenti a központi idegrendszert, javítja a teljesítőképességet, sőt önbizalmat is adhat. Ismertek persze mellékhatások: az emelkedő vérnyomás, a testhőmérséklet növekedése és a pulzus gyorsulása a jellemző. A koffein a teofillin és teobromin nevű anyagokkal együtt a metilxantinok csoportjába tartozik, pozitívan stimuláló hatását napi 200-400 milligrammban határozzák meg.

Ez a zöldkávé Forrás: Wikipedia

Nemzetközi kavalkád és érthető szintek

Kávékészítés során az őrlés finomsága, a pörkölés módja, illetve a kávékeverék arányai a legmeghatározóbbak. A pörkölési szint a hőmérséklettől és a hőhatás idejétől függ. Ez alapján a hamburgi, bécsi, francia és olasz pörkölést különböztethetünk meg.

A hamburgi pörkölés: sok koffein, kevés íz

A hamburgi pörkölés végeredménye világosbarna, alapanyaga pedig kizárólag arabika kávé, amelyet egészen durvára őrölnek. Ebből savanykás, vörösesbarna ital készül. A hagyomány szerint úri házaknál karlsbadi (Karlové Vary – tudják, a Becherovka is ott készül) porcelánkannában forrázták; olyan világosnak kellett lennie,

hogy a csésze alján lévő virágminta a kávén át is látható legyen.

A bécsi pörkölés: közepes íz, közepes koffein

Ilyen a bécsi Forrás: Wikipedia

A bécsit tartják a középbarna pörkölésnek, hiszen eredményeként egyenletes, diszkrét olajos kiválású melegbarna kávészemek születnek. Ezt a szintet az Egyesült Államokban Full Citynek nevezik. Alapanyaga szintén arabika. Gyengébb aromájú italokhoz, vagyis tejes kávéhoz ez a legalkalmasabb. Bécsben hagyományosan magas zsírtartalmú tejjel, tejszínnel, vagy tejszínhabbal szolgálják fel. Eszpresszóhoz nem való. Színe nem sok van, bár már nem áttetsző. Az ízében tetten érhető savanykásság mellett már kiérezhető a hosszabb pörkölési időnek betudható keserűség.

A francia pörkölés: sok íz, kevesebb koffein

A franciásat kedvelik a magyarok Forrás: Wikipedia

Ez a sötétbarna pörkölés: ennél a szintnél gyakran már keveréket kapunk, vagyis robusztát is tesznek az arabica mellé. Megjelennek az erőteljes pörkölés eredményezte ízek – itt már nem csak a kávéfajták eredeti aromái dominálnak.

Magyarországon leginkább ezt a kávéízt preferáljuk.

Az olasz pörkölés: erős ízek, visszafogott koffein

Fekete, mint a szén, ez az olasz Forrás: Wikipedia

Az olasz pörkölés színe mély sötétbarna, a felszínen izgalmas olajkiválás látható, mintha izzadnának a kávészemek – gyakori az arabika és a robuszta vegyítése, sokak szerint a 85-15 százalék arányú blend adja a legjobb ízt, így ideális eszpresszó készítéséhez. Az ínyencek szerint csak ebből készülhet „igazi kávé”.

Lépésről lépésre

A pörkölés elsőre egyszerű folyamatnak tűnik, azonban ha részleteiben vizsgáljuk, kiderül, hogy sok apró fázisból tevődik össze. Lássuk a legfontosabb szakaszait!

  • 50 °C: megkezdődik a víz párolgása, beindul a rostok elváltozása.
  • 100 °C: a szemek kiszáradnak, a szerves anyagok száraz desztillációja elindul.
  • 150 °C: a víz elpárologott, a babok kiszáradtak. Megindul a térfogat-növekedés.
  • 150-180 °C: a koffein nincs többé kötésben. Létrejönnek az egyszerű cukrok, melyek karamellizálódnak. Itt kezd a kávé arra hasonlítani, amit ismerünk: barnul és a száraz desztilláció miatt megjelenik a jellegzetes illat is.
  • 180-200 °C: az ekkor hallható pattanásoktól és reccsenésektől nem kell megijedni, csak a sejtszerkezet lazul, miközben tovább nő a térfogat.
  • 200-220 °C: itt már elindulhat a kávészemek szenesedése, ezért vigyázni kell, nehogy túlpörköljük őket.

Arabika és robuszta – mi a különbség?

Ugyan többféle kávécserje is létezik, a kedvenc feketénkhez azonban kettőt, az arabikát és a robusztát használjuk. Az első drágább és finomabb, a másik olcsóbb, laposabb ízű, viszont cserjéje ellenállóbb, alacsonyabb tengerszint feletti magasságon is sikerrel termeszthető. Az arabika Etiópiában őshonos, ez teszi ki a világ kávétermelésének mintegy háromnegyedét.

Jól látható a különbség Forrás: Origo

Aki már most szédül attól, hogy a szofisztikált kávéivónak mi mindenre kell ügyelnie – fajtára, pörkölési szintre, csészék alján látszódó virágmotívumokra – azok se feledjék el, hogy hátra van még a megfelelő kávéfőző kiválasztása. E témában írt írásainkat itt és itt olvashatják.