Ha el kéne magyarázni Grimbergen városát, azt mondanám, ez Brüsszel Szentendréje. Pár kilométernyire a belga főváros szélétől találjuk, szűk, régi utcái, fáskertjei és tornyai békéssé, széppé teszik. A hely csak most nyugodt,
ezek a falak már nem egy pusztítást átéltek: a főtéren levő bazilika háromszor égett le az elmúlt 888 évben.
Ezt az izgalmas dátumot, a jó sört és a rend kitartó erejét ünnepeltük most.
Igen, ez egy főnix, de ne kérdezzenek a Harry Potterről!”
– mondja kuncogva a grimbergeni szerzetesek legfiatalabbja a csodás ólomüveg ablak mellett. A prépostság a premontreiek birtoka, még Szent Norbert alapította 1128-ban.
Na, miben jók a belga szerzetesek? Naná, hogy a sörben. Itt sem volt másképp, már a kezdeti években,
úttörőként veselkedtek neki az erjesztésnek, hogy a bevételből tartsák fenn magukat.
A békés malátázás egészen 1796-ig tartott: akkor a francia forradalom Brüsszel felé csapdosó hullámai elérték az apátságot, amelyre lakat került. Hiába folytatták a hitéletet néhány évvel később: 1958-ig nem létezett grimbergeni sör.
Az ötvenes évek növekvő fogyasztása, a nyugat-európai optimizmus a belga sör fellendülését is magával hozta.
A Brouwerij Maes megkereste a premontreieket, hogy felélesztenék a hagyományt,
vagyis inkább a nevet – feltehetőleg nem kínáltak rossz üzleti konstrukciót, hiszen a szerzetesek belementek. Azóta sok minden történt a piacon, cégek szűntek meg vagy olvadtak egymásba, de a Grimbergen márka máig masszívan tartja magát.
A főtér óriási temploma 1999-től bazilika – a barokk legszebb arcát mutatja nekünk. Díszes, de nem túldíszített, részletgazdag, de elemeiben is felfogható. A fekete márvány főoltár mellett az időt és a halált szimbolizáló szobrok mellett ott az apátok névsora – túlélték az eredetileg megsaccolt időt, hiszen már új táblát kellett kezdeni.
Kötelességünk folytatni a szent hagyományt”
– mondta később kalauzunk, miközben botjára támaszkodva végigbaktatott az üveggel borított körfolyosón.
Úgy látszik, a folytatás kérdése nemcsak a hitéletre és a tanításra, hanem a sörre is igaz. A márka körül igazán érdekes helyzet alakult ki: a francia Kronenbourg-csoporthoz tartozik, amelynek a dán Carlsberg a tulajdonosa. Ennek ellenére a nagy konkurens Heineken is kínál Grimbergent. Hogy lehet ez?
A furcsa szituációról az Alken-Maes sörfőzde tehet, ahol a márka bizonyos változatait készítették – ez került a holland multi tulajdonába, és emiatt tudtak olyan megegyezést nyélbe ütni, hogy Belgiumban a Heineken a forgalmazó és gyártó, míg a többi piacon a Grimbergen nevet birtokló Carlsberg készíti és terjeszti.
Zavaros sztori, de ne törődjünk vele,
a sör ízén nem változtat.
Az itthon kapható Blonde (6,7%), Blanche (6%) és Double-Ambreé (6,5%) mellett megkóstoltunk pár helyi, extra Grimbergent is. A belga sörsommelier előadása közben bontottuk fel a vörös Rouge-t. Érdekességként megtudtuk, hogy
a bodza, eper és áfonya hozzáadásával főzött italt nem az új ízek keresése hozta létre,
hanem a prépost területén növekedő gyümölcsök mind teljesebb felhasználása. A 6%-os, búzaalapú ital idehaza sajnos nincs a boltokban – nagy kár, mert szerettük. A 7%-os Elixir és a 8-as, durván gazdag ízű Goud Dorée-ből sem jut nekünk. A 9 százaléknyi alkohollal fenyegető Tripelért is utazni kell, de a cég csúcssöreként aposztrofált Optimo Bruno quadrupel 10 százaléka már szinte sok a jóból.
Az apát vacsorázik, közben ő is a tűznyelőket nézi. Helyettese, a prior is ott áll, de hiába győzködjük, nem meri kipróbálni – ezt igazából megértjük.
A lángcsóvák viszont az éjszakai ünnepség jelzőtüzei csak: a főtéren a templom falára grandiózus vetítést készítettek elő, ahol a szerzetesek, a pár vendég és a helyiek is összegyűltek, hogy a háromszori pusztulást, majd a főnixmadár általi újjászületést megnézzék.
Füst, fények, egyre hangosabb zene. Az emberek kezében flaskák. Úgy tűnik, nemcsak a belga apátság állandó, hanem a belga sör is. Valahogy ezen nem is tudunk csodálkozni.