Megoldás? Van, kettő is. Az ember vagy lemond a péktermékekről, és örökre húst eszik zöldséggel, vagy nekiáll sütögetni. Egy-két letesztelt recept után úgyis kialakul egy jolly joker, amely alkalmazkodik a sütőnkhöz, a ritmusunkhoz és az ízlelőbimbóinkhoz.
Amikor 19-20 évesen,
először hozott nekem nő ágyba frissen sült kenyeret,
alig bírtam megszólalni a meghatottságtól. Felkelt hamarabb miattam? Megsütötte? Idehozta? Nem is tudom, mi érintett meg jobban, a szerelem vagy a meleg tészta íze?
Talán mindkettő, összekarolva a reggel beszűrődő fényeivel. Azt hiszem, nem csoda, hogy
úgy maradt meg bennem a házi sütés, mint valami nagyon romantikus dolog
– ugye nem bűn, ha az ember szereti ezt időről időre felidézni, átélni és persze továbbadni?
Az egészben az a legjobb, hogy a sütés egyszerű. Ugyan a
szakma hajlamos túlmisztifikálni a kérdést, úgy beállítva, hogy a bölcsek köve, vagyis lisztje náluk van,
de azért ezt nem kell ennyire komolyan venni – a kiflik és bagettek felől elindulva hamar el lehet jutni a nálunk is többször kitárgyalt és bemutatott kovászos kenyérig.
Aki még sosem sütött semmit, ne a legbonyolultabbal kezdje, minek –
jobb kudarcélmény nélkül indulni,
így a legtanácsosabb például egy élesztős, hamar megkelő, gyorsan megsülő bagettel próbálkozni. A legszebb az egészben az, hogy vagy 15 perc munka az egész, nem kerül sokba, és rendkívül finom.
Hozzávalók:
Akinek van otthon kézi mixere, és tartozik hozzá spirális dagasztószál, nyert ügye van. Szépen mindent kimér és beönt egy edénybe, rámorzsolja az élesztőt, majd takk-takk-takk-takk, összedolgozza, megdagasztja a géppel. (Aki szeret játszani, az a cukorral és tejjel bátran futtassa föl az élesztőt, a bagett javára válik!) Amikor a tészta összeáll, együtt mozog, tekeredik a spirállal, akkor már jó.
Takarjuk le, kelesszük a duplájára, ami nagyjából fél-egy órát jelent meleg helyen. Közben jöhet a zuhany, a kutyasétáltatás vagy éppen a sarki zöldséges. Ezt követően a belisztezett gyúródeszkán vagy pulton megformázzuk, 4-6 bagettet készítünk belőle.
Ezt letakarva 30-40 percig tovább kelesztjük. Közben történjen, aminek történnie kell, nekünk nincs dolgunk, csak annyi, hogy álljon készen a 230 fokra melegített sütő, az aljában meg legyen egy bögre víz.
A megkelt, megformázott tésztát sütőpapírra tesszük, majd egy éles késsel bevágásokat ejtünk rajta.
Ha szép kérget szeretnénk rá, kenegessük meg vízzel,
esetleg ha van „spriccküllő” odahaza, szórjuk meg a felületüket.
Annyival tudunk még segíteni a kéregképződésnek, hogy az első öt percben 230 fokon légkeverővel megdolgozzuk,
majd visszavesszük 200-ra a hőt és a ventillátort is kilőjük.
A színét figyeljük, az a mérvadó, ha aranybarna, kivehetjük, kész a család reggelije.
Hogy ne legyen unalmas, érdemes variálni az alapreceptet. Néhány egyszerű trükkel újabb és újabb ízeket mutathatunk be a családnak – biztos, hogy nem fognak haragudni az ötletért. A családunk kedvence a fokhagymás – én 50 deka liszthez lazán odanyomok két gerezdet.
Na, mi passzol igazán a fokhagymához? Naná, hogy az olívabogyó.
Vágjunk föl egy maroknyit, dobjuk csak bele bátran, hihetetlenül jó lesz az eredmény,
friss, forró, mediterrán.
Nagyon jól passzol hozzá a pucolt tökmag is – ezt egy picit előre meg is piríthatjuk, akárcsak a diót, ami szintén remek a kenyerkéhez. Az aszalt paradicsom is érdekes lehetőség, és ezekkel egyáltalán nincs vége a sornak, hiszen a tészta sok mindent örömmel befogad.