Az ideális randikaja, mint fogalom, minap került szóba a szerkesztőségi konyhában. Másodpercek alatt vagy nyolcan beszálltak, röpködtek a jobbnál jobb ötletek – a szingli kolléga meg nem győzte kapkodni a fejét.
Hála az égnek sikerült kreatívabb mederbe terelni a kvaterkát, így gyorsan összeszedtük a paramétereket. Az első és legfontosabb: legyen finom és kreatív. Fontos a sebesség, hiszen még vékony a jég, nem biztos, hogy a romantika rovására három órán át kéne szobrozni a tűzhely mellett. Nem baj, ha be tudjuk vonni a másikat egy-egy részfeladatba,
a közösen elért csúcs mindig többet ér, mint a magányos igyekezet.
Ne legyenek hosszú és bonyolult fázisok, ha a mosogatónál beindul a csőrözőautomata, veszélyben a végeredmény. Amit lehet, készítsünk elő: a húst fűszerezzük, tisztán várjanak a tányérok, a bort hűtsük be, az étkezőasztalon is legyen rend.
A randiétel ne legyen túl fűszeres vagy extrém – néhányan jó viszonyulunk, mondjuk a pacalhoz, de ne az ismerkedési fázisban kísérletezzünk.
A csirkemellel nem lehet bukni?"
– jött a kérdés, és a válasz tulajdonképpen igen.
Ha csak nem vega a kiszemelt egyed, akkor megfelel. Nyugodtan
belefoghatunk picit másképpen ismert, közérthető fogásokba is, hisz nem igényelnek nagy megfejtést,
de van bennük valami az újdonság varázsából.
Öt perc beszélgetés után összesített erővel egy jó tortilla mellett döntöttünk. Aki nagyon villantani akar, a tésztát maga is megsütheti, de nixtamalizáció nélkül is
ráfordulhatunk a célegyenesre
– több bolt is kínál korrekt kukoricatortillát.
A letisztított csirkemellet szeleteljük fel nagyjából egyforma vastagságúra, hogy ugyanúgy süljenek majd. Sherryecet lenne az igazi, de borecettel is dolgozhatunk: tört borssal, maximum egy-két szem zúzott kardamommal összekeverjük, pácolunk, majd fólia alatt éjszakára eltesszük a hűtőbe a húst.
Forró olívaolajra dobjuk, vigyázva arra, hogy ne süssük túl; a csirkemell akkor jó, ha lágy és szaftos, homogén fehér belsejű. Ha kész, 10 percig pihentetjük felszelés előtt. A még forró serpenyőbe két-három szelet vékony, felcsíkozott szárított sonkát, majd mellé egy gerezd aprított fokhagymát és pucolt, szelt narancsot teszünk. Mehet mellé félmaréknyi, vékonyra karikázott, érlelt, paprika nélküli kolbász is – a spanyol fuet, vagy akár az aránylag könnyen beszerezhető lengyel cabanossi is jó lehet. Ha egyik sincs, a snack kolbászok között is találni hasonlót.
Gyors pirítás, majd érkezik a kötelező vörösbor. Ugrasszuk fel a lesülni készülő pörcöket, majd
folyamatosan kevergetve forraljuk el a folyadékot, redukáljuk nagyjából a felére.
Miközben a pár egyik tagja a fakanállal virgonckodik, a másik apró, 3-4 milliméteres kockákra vágja a héjától megfosztott gyengén megsózott fekete retket, amit madársalátával átkeverünk és meglocsolunk pisztáciamag- vagy mákolajjal.
A tortillát felmelegítjük, a közhiedelemmel ellentétben erre nem a mikró az alkalmas, jobb a tiszta palacsintasütő – szigorúan olaj nélkül, hisz nem ég le, annyi ideig nem tartjuk benne. A narancsos-boros mártással megkenjük, figyelve a mennyiségre, hisz
ha kevés, száraznak hat, ha túl sok, alul kicsurog.
Mehet fölé a saláta és a hús, majd alul hajtás, oldalról tekerés – kész is a villámgyors randivacsi. Már tölthetjük is a bort a pohárba.