Tűzrakás 1x1

Grillezéshez kell tűz, szalonnasütéshez is kell tűz, azt pedig meg kell rakni rendesen. Így, ni.

Tüzet rakni mindenki tud, vagy legalább is azt gondolja, hogy tud, de olyan története is van mindenkinek, amikor az állítása szerint vérprofi tűzfelelős csúnyán beégett (hahaha, beégett), és este tizenegykor is csak félig nyers tarjákat volt kénytelen csócsálni a macskarészeg társaság.

Hozzávalók:

• papír
• vékonyra aprított fa gyújtósnak
• vastagabb fa, vagy faszén parázsnak
• faszéngyújtó folyadék (opcionális)
• tüdő

A papírt lazán összegyűröm, a gyújtósra való, vékonyabb fadarabokat lazán ráfektetem. Teszek rá pár vastagabb darabot is, de egyelőre nem túl sokat. Fontos, hogy a fa száraz legyen. ha nem száraz, akkor még apróbbra, hogy hamar ki tudjon száradni.

A papírokat a széleken több ponton meggyújtom, és határozottan, de nem túl erősen fújom, hogy a tűz a közepe felé terjedjen. Ha lángra kapott teszek rá pár nagyobb darabot. Óvatosan, de határozottan tovább fújom, amíg minden át nem veszi a lángot.

Ha ez megtörtént, hagyom, hadd égjen, ha elég erős a tűz, nagyobb darab fák is mehetnek rá, ilyenkor érdemes egy kicsit aláfújni, felerősíteni a tüzet. Ha van kellő mennyiségű parázs (két-három ujj vastag mindenhol), akkor jó, kezdhetünk sütni. Jó parazsat a keményfa ad, a puhábbak, mint a fenyő, nagyon hamar elégnek.

Ha faszénnel dolgozunk, akkor kezdjük rászórni, a tűzre, amikor rendesen begyulladt. Itt arra érdemes vigyázni, hogy a faszén nehezebben gyullad be, és ha túl sokat szórunk rá egyszerre, a törmelék megfullaszthatja a jó kis tüzünket. Ha rászórtuk, fújjuk.

Ha fa nélkül akarjuk megoldani, kizárólag faszénnel, akkor van szükség a begyújtó folyadékra. Ekkor a faszenet rendezgessük el a grillen, locsoljuk meg a folyadékkal, és gyújtsuk be. És - nem fogják kitalálni - fújjuk, mintha az életünk múlna rajta.