Miből süssünk rántott sajtot?

rántott sajt címlapkép
Vágólapra másolva!
A magyar imád rántani. Húst, zöldséget, bármit, csak készíthesse a lisztet, keverhesse a tojást, süllyeszthessen akármit a prézlibe. Nincs mit tenni, így alakult, ilyen egy nemzet vagyunk.
Vágólapra másolva!

Nem a panírral van a baj, hiszen egy jó rántott hús néha többet ér a világ minden kincsénél. Sokmillió állampolgár fétise azonban a rántott sajt. Amint beesnek egy étterembe, rögtön rendelnek egyet, még akkor is, ha nincs az étlapon. Hogy közben a séf veri a fejét a kóracél pultba, kit érdekel? A vendégnek van igaza – aki rántott sajt nélkül állítja össze az étlapot, az csak valami divatpojáca gasztromókus lehet:

"Az egy dolog, hogy otthon nem készíti anyus, mert macera, de ha én fizetek, az legyen amit akarok. Hasábburgonyával, naná!"

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Távol álljon tőlünk a fennhéjazás, krumpli orrunk nem karcolja az eget, alázatosan lóg a föld felé. Amit a nép, azt akarjuk mi is. Mit akar a nép? Rántott sajtot! Mit teszünk mi? Kipróbáljuk melyik típus a legfinomabb.

A trappista a tuti?

Ugyan legtöbben trappistából készítik, mi mégis kíváncsiak voltunk, van-e más, ami alkalmas a feladatra. Kontroll csoportnak, annál jobb itt, minél rosszabb alapon vettünk egy Valdor márkájú zacskózott Sajtos tallért, mellé a kamusajtok közül a balatoni büfék bestsellerét, a Pizzafeltét nevű növényi zsírból készült akármit. Tudtuk, ezeknél bármi csak jobb lehet.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A polcról a kosárba ugrott egy tízes gyűjtődoboz tojás, az Aranybulla felirat elcsábított – hittük, ez jó lesz, hisz ilyen szép márkanév csak magyar terméket takarhat. Majdnem. Magyar, lengyel két jó barát, együtt harcol, tojja tojást. A prézli viszont biztosan hazai, ennyi mesterséges összetevő nem szokott a külföldi termékekben lenni.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hogy a rántott sajt ne folyjon ki, biztonsági pályán jár neki a dupla panír, vagyis miután az első réteg rajta, óvatosan visszaemeljük a bő tojásba, majd újra a morzsába. Nincs fritőz az irodai konyhában, amúgy sem lelkesedünk a kilencvenes évek kedvenc nászajándékaként elhíresült eszközért. Maradt a kis zománcos serpenyőnk, meg a bő napraforgóolaj – vigyázzunk, várjuk meg, hogy igazán forró legyen, akkor kevésbé szívja be a panír. Egyesek esküsznek arra, hogy be kell tenni a fagyasztóba, akkor majd nem folyik szét, cserébe akkorákat serceg és pattog, hogy a fal kimeszelése után máris mehetünk az ügyeletre.

(Ha véletlenül kigyulladna az olaj, nehogy vizet tegyünk rá, robban!)

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mennyi az annyi?

Valdor Sajtos tallér, 1472 Ft/kg

Füstölt edámi, 1749 Ft/kg

Füredi Trappista, 1399 Ft/kg

Monteverdi Mozarella, 2199 Ft/kg

Pannonia Bársony, 2199 Ft/kg

Sokol nagylyukú, 1749 Ft/kg

Karaván füstölt ,2199 Ft/kg

Frico Gouda, 2999 Ft/kg

Chester pizzafeltét, 699 Ft/kg

Sajtnak látszó tárgyak

A 400 grammos előre panírozott Valdor ára 589 forint. Masszív ipari bundát szerkesztettek rá, így a folyékony trutyi sem tud kifolyni. Íze egy az egyben a kinyomós ömlesztettek világát idézi, sanyarú a sorsa annak, aki ezt kapja rántott sajt gyanánt. Kíváncsiak voltunk, hogy a füstöltek tudnak-e érvényesülni a panírban – az eredmény megosztó lett.

A füstöltek elbuktak

Füstölt edámit és Karavánt válogattunk be. Mindkettőről a rakott krumpli ugrott be a kóstolóknak. A Karaván megőrizte állagát, csak kicsi gumisodott, megfolyni nem akart. Az edáminak jobb volt az állaga, kevésbé hatott cipőtalpnak. Az ízük? Felejthető.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A mozzarellának jó az állaga

A trappistától vártuk azt, hogy majd hozza a jól megszokott szintet. Ennek ellenére senki nem borult térdre, mert gumis volt, ízetlen és jellegtelen, Hasonlóan jártunk a Monteverdi mozzarellával is, amiben semmiféle aromát nem fedeztünk fel, cserébe kellemesen lágy lett, elsőrangú állaggal. Bátran melléjük tehető a lengyel Sokol nagylyukú, amelyben se nagy lyukak, sem íz nem volt, ha csak a kesernyés lecsengést nem tekintjük annak. Ezt ne rántsák, nem érdemes.

Van jobb a trappistánál

A mi tesztünkből kihullott a trappista, helyét a Pannónia Bársony vette át, ami elvileg nagylyukú, maasdamer típusú sajt. Lyukak nem voltak benne, de íze és állaga miatt szinte mindenki kedvence lett. A sütést is jól bírta, nem lett túl folyós.

A gouda jól szerepelt

Aki nem ezt javasolta első helyre, az gouda mellett voksolt, hiszen kellemesen félkemény maradt, és nem bukkant fel semmilyen oda nem illő aroma. Többféle keménységű, vagyis érlelési idejű kapható, rántani a lágyabbakat vegyük.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A pizzafeltét

Tudni akarják mi volt a legrosszabb? Naná, hogy a pizzafeltét – annyira pusztulat, hogy élelmiszernek is pofátlanság nevezni. Kisütve állaga és színe egyaránt a vaníliapudingé, sőt ízében is megjelenik valami édeskés mellékzönge.

Kukába vele, most!

A konklúzió? Ne ragadjunk le a trappistánál, érdemes kísérletezni, hiszen szinte minden rántható ami nem túl kemény vagy túl lágy, főleg a mozzarella, az olaszok külön fogást szerkesztettek köré. Persze az, hogy panír nélkül ezek sokkal finomabbak, más kérdés: a sajtok világa sok titkot tartogat, nem érdemes ezeket vastag bundába rejteni!