Volt már igazi süteményélménye? Szaladt már az íz a szájától a füle irányába, majd a tarkóján át végig a gerincvelőn? Velünk most megtörtént, körülbelül hatszor, hat különböző helyen.
Budapest hat különleges cukrászdája fogott össze: akciót szerveztek, egymáshoz küldik a vendégeket. Az elsőnél kapunk egy bérletet, amire mindegyik további cukiban az elfogyasztott sütemény után pecsétet kapunk.
Ha végigjártuk az összeset, visszamehetünk a kedvencünkbe, és kapunk egy ingyensütit.
Persze nemcsak a spórolás a lényeg, hanem az élmény, hogy végigkóstoljuk a város legjobb süteményeit.
„Van olyan pár, aki mindenhova gyalog megy el, mert Budapest teljesen különböző, távoli, nagyon szép részeire lehet eljutni a sütizőket végigjárva. Van, aki beosztja, és minden héten egy cukrászdát látogat meg, más viszont
mániákusan végigjárta egy nap alatt mind a hat helyet, estére valódi cukorsokkot kapott, de klassz élményekről számolt be.”
– mesélik a szervezők. Már egy hét után óriási az érdeklődés, a Zazziban három nap alatt már hetven bérletet kiadtak a százból; sok olyan vendég jutott el hozzájuk, aki eddig még nem hallott róluk.
A túrát a legfrissebb helyen kezdtem, októberben nyitottak Újlipótvárosban. Három nagyon szerény és kedves fiatal lány készíti a desszerteket, sőt ők állnak a pultban is. A dizájn letisztult, a végletekig leegyszerűsített, itt
nincsenek se habok, se cirádák
– a bútorok egy részét egy Miskolci Autista Alapítvány mentoráltjai készítették. „Azt szerettük volna, ha semmi nem tereli el a figyelmet a sütikről, itt minden ezekről kell, hogy szóljon” – mondták.
Egyszerű, otthonos sütemények, brownie vagy rugelach is van a pultban, de egyedi, összetett desszerteket ugyanúgy lehet kóstolni. „Azt sütünk, amit szeretünk.”
Minden receptet közösen fejlesztenek ki, amikor egy ötleten elkezdenek dolgozni, együtt gondolkoznak, kísérleteznek
– fél óra múlva már nem is tudják, hogyan jutottak el odáig.
Amit kóstoltam: Túróscsusza-desszert.
Valami egészen bizarr dologra számítottam, de tökéletesen természetes az egész, a szalonna íze csak annyira enyhén sejlik fel az édes-savanykás ízek mögött, mint a sós karamellben a só. A ropogós, a puha és a lágy rétegek kiegyensúlyozzák egymást.
ÉdességLabor
Hegedűs Gyula utca 20.
Az akció egyik szervezője, Borogdai Bea boltja egészen egyedülálló jelenség, ugyanis egy biciklikölcsönzőről van szó, ami kávézó-sütiző is egyben.
Két mániám volt: a kerékpározás és a sütés, így összekapcsoltam a kettőt,
az egész ötlet belőlem jött. Nálam nem bonyolult desszertépítmények vannak, hanem egyszerűbb sütik, torták.”
„Saját külföldi élményeim alapján készülnek, most van például kardamomos, ami egy szudáni barátnőm hatására készült, a belga csokitorta egy belga utazás emléke – nem recept kell, hanem inspiráció és ízpárok.
Ezért nincs értelme félteni a leírást vagy éppen versengeni.
Nem kérem el a receptet, ha valamelyik sütizőben kóstolgatok, mert olyan jó csukott szemmel elgondolkodni, hogy mi micsoda, melyik rétegben mi van, találgatni, hogy ez most ananász vagy mangó?”
A Budapest Cake túra alapötlete a kávézóktól származik, meséli Bea. „Több menő újhullámos kávézó hátországa, vagyis beszállítója vagyunk. Elsőként ezek szerveztek ilyen túrákat, innen jutott eszembe, hogy talán mi is összehozhatnánk valami hasonlót, hiszen annyi új sütiző nyílt az utóbbi években, amiket még kevesen ismernek.”
Amit kóstoltunk: Belga csokitorta. Két tésztából áll: egy ropogós és egy puha, sűrű, brownie-szerű réteg tartja össze a nagyon durván étcsokoládés krémet. Egyszerű, de hibátlan.
Dynamobake
Képíró utca 6.
A Zazzi némileg kilóg a sorból, ez a legrégebbi a hat közül, bár
sokáig csak különc sütimániások gasztrotúráinak célpontjaként létezett Solymáron.
Jó hír a rajongóknak: már Budapesten, a Kolosy tér közelében üzemelnek!
Nem egyszerű sütiző, hiszen formában és felépítésben is különbözik a hagyományostól, egyetlen édességben számos íz és textúra épül egymásra. Dr. Erdős Melinda, a tulajdonos mesélt nekünk arról, szerinte mi különbözteti meg a Zazzit minden mástól. „Ha a világot járják, és végignézik a szakma mai helyzetét, ilyesmi süteményekkel találkoznak, mint a mieink. Ezt a minőséget most mi csak külföldi alapanyagokból, a legjobb francia vajból, tejszínből és gyümölcsből tudjuk fenntartani.”
„Ha valaki ilyen szintet szeretne elérni, nem spórolhat, így viszont nem is fog egyik pillanatról a másikra megélni belőle, mert magasabb árat kell kérnie, tehát nem tud nagy tételben eladni. Amit mi csinálunk, az megszállottság.”
Arról is mesélt, mennyire nehezen fogadják be nálunk az emberek azt, ha egy sütemény különbözik attól, amit megszoktak. „Amikor megnyitottunk,
bejöttek, és azt firtatták, hogy ezek érdekesek, de rendes süteményük is lesz-e?
Nálunk ezek egy szelet tortával egyenlő méretűek. Ezt nem értik. Mindenki tortaszeletet kér, nem fér a fejükbe, hogy ez akkora, mint egy szelet, csak más a formája.”
Amit kóstoltunk: Egy epres-mangós süteményt, ami mandulás piskótából, mangóganache-ból, kaktuszvirágzseléből, epermousse-ból és mandulagrillázsból állt.
Bécsi út 57–61.
Márk Szonja cukrászdája egy igazi sikertörténet: előbb csak magának sütött, majd írt is róla, ismert gasztroblogger lett, később a cukrászképzést is elvégezte, végül megnyitotta a saját boltját. Az Édesem az egyik kedvencem, szerintem a receptek bő felét biztosan próbáltam már. Mind remekül működött. A cukrászdában
az a csodálatos, hogy mindig azt találjuk a pultban, amihez Szonjának aznap kedve van.
Nem szokványos kínálat, még sincs semmi bizarr vagy túlzó. Már csak arra várunk, hogy az üzlet minimum a tízszeresére nője ki magát, mert akkor családostul beköltöznénk hozzá minden vasárnap délután.
Amit kóstoltam: Már többször jártunk itt, ettünk a csokoládés citromtortától a kekszekig sok mindent. Azért jó betérni, mert mindig ki lehet próbálni valami újat.
Édesem
Tizedes utca és a Kis Rókus utca sarka
Szalai Dóri manufaktúrája egyetlen süteményre koncentrál, a franciák legmenőbb és egyik legbonyolultabban elkészíthető desszertjére, a macaronra. Néhány éve még azt sem tudtuk, mi az, mostanra viszont akkora hiszti kerekedett a kicsi, színes sütik köré, ami talán már túlzás is.
A bolt elegáns, kifinomult, minden rózsaszín, olyan, mintha ténylegesen egy macaron habcsókjai közé lépnénk, az ízek pedig valóban egyedülállóak. Az viszont, hogy megéri-e egyetlen süteményfajtának boltot állítani, kérdés. Megkóstolni mindenesetre érdemes, hiszen a legtöbb cukrász egybehangzó véleménye, hogy jó macaront egy otthon ügyesen sütögető háziasszony sem tud összeállítani.
Amit kóstoltunk: sós karamellás, pisztáciás és lime-os-kókuszos macaron. Roppan és krémes: macaronrajongóknak, vagy aki még sosem próbálta, ajánlott.
Chez Dodo
Sas utca 7.
A XI. kerület egy eldugott utcájában található süteménybolt otthonos, nagyon laza hely, ahová gyerekekkel is érdemes menni. A sütik egyszerűek, háziasak, de kitűnő minőségűek.
Amit kóstoltunk: A croissant-hoz és a kakaós csigához a lányok maguk hajtogatják a leveles tésztát: érezni is rajta törődést, na meg a vajat.
A gesztenyés-csokoládés torta pedig szimplán tökéletes, pont az, amire az ember egy délutáni kávé mellé vágyik.
Édes Sári
Kanizsai utca 13.
Miként lehetséges, hogy hatan nem irigykednek egymásra, nem versenyeznek, ehelyett felhívják egymásra a figyelmet? Az ÉdességLabor véleménye szerint: „Nem azt hirdetjük, hogy a cukrászdánk miért jó, hanem azt, hogy mi mind ugyanúgy szeretjük a minőségi édességet, olyat, ami első osztályú alapanyagból készül – ez nagyon fontos.
Még a liszt, a tojás és a vaj sem triviális dolog az általános cukrászatban.
Mindegyik bolt teljesen különböző, más stílusú, és mást képvisel. Nagyon örülök, hogy ilyen társaság jött össze. Az, hogy ilyen cukrászdákkal kerültünk egy lapra, nekünk külön öröm, hiszen alig néhány hónapja nyitottunk.”
A Dynamobake-nél a jövőbe tekintenek: „A program célja, hogy legyünk együtt, felhívjuk egymásra a figyelmet, megismerjük a másikat. Szerveződik egy találkozó is, amin mind a hatan összeülnénk és szakmáznánk, nagyon remélem, hogy összejön.”
A Zazzinál hallottak is összecsengenek a többi véleménnyel: „Ez a hat cukrászda annyira különbözik stílusban és irányzatban, hogy nincs konkurencia, a vendég eldönti, melyiket szereti. Az egész világon megélnek a különböző süteményezők egymás mellett. Nem is látjuk egymást élőben, nincs rá idő, hogy egymás munkáit kóstolgassuk, pedig jó lenne az eszmecsere.”
Az újhullámos jelzővel hirdetik a hat összefogó cukrászdát, kíváncsiak voltunk, pontosan mit jelent ez. „Az újhullámos cukrászdában a tulajdonos készíti a süteményeket. Fontos, hogy tudatos és minőségi alapanyag-használat jellemzi” – foglalta össze Leopold Erika gasztroblogger, a kezdeményezés másik szervezője.
„Mindenhol ennek kéne az alapnak lennie, de sajnos nem az. Nem kell a legcsúcsabb francia vaj, de vaj kell, és nem margarin” – teszi hozzá kissé feldúlt hangon Bea. „Nem a klasszikus értelemben vett cukrászdai süteményeken van a hangsúly, nem Dobos, krémes, vagy ha mégis, ezek újragondolva szerepelnek. A hat hely különbözik, abban viszont hasonlítanak, hogy nincs egyencukrászdai hangulatuk, hanem mindnek egyéni stílusa, saját hangulata van.”
„Nem a megszokott ízek dominálnak, vagy ha mégis, ott van bennük valami, ami egy hétköznapi helyen nincs – lehet ez új ízkombináció, vagy éppen más forma. Nálunk például van olyan sütemény, ami hét-nyolc komponensből áll össze” – összegezték az ÉdességLabornál.
A zazzisok kiemelték a fejlődés fontosságát:
Nem szeretem az újhullámos kifejezést: mint mindenben, a cukrászatban is van fejlődés.
Már más anyagok és lehetőségek vannak, mint száz évvel ezelőtt, Dobos korában. Például friss gyümölcsöt is használunk, és sok olyan technológiát, ami akkor még ismeretlen volt. A fejlődést követni kell, de a hagyományt nem szabad megtagadni, igaz a nehezebb süteményeket lehet könnyíteni, ma már adott a lehetőség.
A lényeg persze a minőségi alapanyag: kezdettől fogva ehhez ragaszkodunk. Sokszor előfordul, hogy bejön egy vendég, drágállja a süteményt, majd miután belekóstolt, azt mondja, hogy ilyen csokoládéízt nem érzett még soha.”
Sütizésre, cukrászdatúrára fel! A bérletre egész évben gyűjthetik a pecséteket, a lényeg csak annyi, hogy mindegyik helyet próbálják ki, mert lehet anélkül élni, hogy ilyen fantasztikus desszerteket kóstoljon az ember, csak nem igazán érdemes.