Online rádiók százai álltak le az online jogok körül zajló viták miatt<br/>

Vágólapra másolva!
Az Egyesült Államokban a zeneipar, a hirdetők és az online adók hónapok óta nem tudnak megegyezni szerzőijogi kérdésekben és a reklámok után fizetendő díjak témájában. Az eredmény: több száz kikapcsolt netrádió.
Vágólapra másolva!

A Clear Channel Communications, az Emmis Communications és több más nagy műsorszóró vállalat beszüntette számos vagy összes webes rádiójának adását, a Los Angeles-i KFI Talk Radiótól kezdve a népszerű San Franciscó-i KMEL hip-hop adóig. Az adók a megszokott műsor helyett egy elnézést kérő szöveget "sugároznak", amelyből kiderül, hogy az adás a zene és rádióreklámok internetes közvetítésére vonatkozó díjtételek emelése miatt szünetel. Az online rádiók tulajdonosai azt ígérik, mielőbb egyezségre kívánnak jutni hirdetőikkel és az amerikai lemezipari szövetséggel (RIAA), hogy folytathassák a tevékenységüket.

Bár a rádiók valószínűleg nem örökre hallgattak el, és minden visszazökken majd a régi kerékvágásba, az eset rendkívül jól illusztrálja, mekkora összecsapásokkal jár a régi és új média számára az internetes szórakoztatás önálló státusának elismertetése. A most zajló viták hosszú távra meghatározhatják azt, hogy pénzügyileg mennyire lehet életképes egy online vállalkozás és hogy milyen mennyiségű és minőségű tartalomhoz férhetnek majd hozzá az internetezők a világhálón.

Amikor a hirdető nem akar online közvetítést

A leállás legfőbb ok az volt, hogy a műsorszórók nem tudtak megegyezni a hirdetőkkel a hagyományos rádiók számára készült reklámok internetes sugárzásáról. A Clear Channel és az Emmis egyaránt írásos felszólítást kaptak nagy hirdetőktől, hogy külön engedély nélkül ne használják a rádióreklámokat az internetes adásukban.

A hirdetők emelt díjat fizetnek a reklámokban szereplő színészeknek, ha az elkészült hirdetés weboldalakra is felkerül. A legtöbb esetben ez tudatos döntés a médiaügynökségek részéről, mivel a kampányt eleve úgy tervezik meg, hogy egy részét az interneten bonyolítják le. Csakhogy az online rádiók esetében a reklám a hirdető tudta nélkül jelenik meg a neten. Vagyis egy hagyományos rádióknak szánt hirdetés, amelyért a színész nem kapott emelt díjat, mégis megjelenhet a neten - és a művész reklamálhat az elmaradt pénzért. A vita akörül zajlik, hogy ezt az összeget a hirdető nem akarja kifizetni, ahogy az online rádiók sem akarják.

A problémára már létezik megoldás: egy olyan technológia, amely egyszerűen blokkolja, "kivágja" a neten közvetített műsorból a reklámot. Mind a Clear Channel, mind az Emmis ezt a technikát akarja alkalmazni, és az eddigi nyilatkozatok alapján úgy tűnik, ez a megoldás a hirdetőknek is megfelelne.

Vita az online zeneközvetítés díjáról

A zeneipar és az online tartalomszórók évek óta vitáznak azon, mekkora legyen a webes műsorokban elhangzó zenék után fizetett jogdíj. A soha véget nem érő érdekháború végére az USA jogvédelmi hivatala teszi majd a pontot: az érintettek április 18-ig nyújthatják be az irodának javaslataikat a díjtételekre vonatkozóan.

Általános vélekedés szerint a jogtulajdonosok és az adók elképzelése igen távol áll egymástól, ezért a közeljövőben nem várható megegyezés. A zeneipar azt javasolja, hogy az online rádiók dalonként 0,4 centet fizessenek. Ezt azzal indokolják, hogy már 25 szerződésük szól ugyanekkora összegről, többek között a Yahoo!-val és a MoodLogickal.

A webes műsorszórókat tömörítő Digital Media Association, melynek többek között a RealNetworks, az America Online és az MTVi is tagja, más nézőpontból közelíti a kérdést. Abból az átalánydíjból indulnak ki, amelyet a hagyományos rádióknak kell fizetniük évente, és ebből megpróbálják kikalkulálni, mekkora lehet a dalonként egy hallgatóra jutó hányad. Végül pedig azzal az indoklással, hogy az online rádió jobb promóciós lehetőséget nyújt, mint a rádió - értsd: a zene azonnali megvásárlására motiválhatja a hallgatót, amit a neten rögtön meg is valósíthat -, az így kiszámolt összeg 30 százalékát javasolja befizetni a jogtulajdonosoknak. A végeredmény: 0,15 cent óránként, hallgatónként.

Az RIAA számonkénti 0,4 centes javaslatával kalkulálva ugyanez a mutató 5,2 cent lenne. A különbség tetemes, főképp ha azt is figyelembe vesszük, hogy a most kiszabott díjak visszamenőleg, 1998 októberétől lesznek érvényesek. Ugyanis ekkor lépett életbe az Egyesült Államokban az online jogokról rendelkező Digital Millennium Copyright Act, amely a jogdíjak fizetését az internetes műsorszórókra is kiterjesztette.

A javaslatok benyújtása csupán egy hosszú folyamat első lépése: a jogvédelmi hivatal július 30-án kezdi tárgyalni az ügyet. A háromfős bizottság előtt zajló meghallgatások három hétig tartanak majd, és ezután egy hetet szánnak a döntésre.

J. Gy.

Ajánló: