Magyar Office - Törékeny, durcás, magyar

Váncsa István rendszeres rovatában - a README.MAR-ban - a Magyar Office programcsomagot, annak is a szövegszerkesztőjét "nézegeti".

Egyelőre akkor maradjunk a csomag erényeinél, melyek közül kettőt már felsoroltunk, de több is akad. Persze ezek nem a honosított MagyarOffice, hanem az eredeti OpenOffice sajátosságai, és ez természetesen a csomag hibáival kapcsolatban is elmondható. Ezekről pedig már januárban is volt szó: instabil, gyakran összeomlik, utána lassan áll föl.
Ez annyira zavaró bír lenni, hogy a jelen szöveget is más alkalmazásban írom inkább, most ugyanis nem üzemszerűen használom a Magyar Office-t, hanem érdeklődve piszkálom jobbról-balról, ezt pedig rühelli, és büntetésül ötpercenként csapja rám az ajtót. Már attól is felhúzza az orrát, ha a helpet meghívom, és összeomlik, naponta több alkalommal, utána pedig úgy kecmereg föl, mint csontrészeg dolomitbányász az aranyat érő májusi esőben, mármost erre nekem nincs időm.

Az is igaz, viszont, hogy még egy betűt se veszített el, a jelenség tehát komplex, és ennek megfelelően árnyalt megfogalmazást kíván. Kezdjük a szövegszerkesztővel, mint rendesen, és már most, itt összefoglalom a lényeget: cikkeket sohase fogok benne írni, viszont a hosszú dokumentumokkal (könyvekkel) összefüggésben olyanokat tud, amik miatt - saját műfajában és ez idő szerint - le nem cserélném semmi másra.

Váncsa István rendszeres havi rovatot vezet a Computerworld-Számítástechnikában. A teljes cikk a lap március 26-án megjelenő, 13. számában olvasható.