A jéghegy csúcsai I.<BR/>

Éppen fél éve mutatkozott be a Microsoft Office XP magyar változata. Ennyi idő bőven elegendő az újdonságok megismeréséhez, gyakorlati kipróbálásához és értékeléséhez.

A hangparancsok és a diktálás beépítése a csomagba feltehetőleg új minőségű informatikai jövőt jelez. S bár a Windows 95-höz szintén lehetett hasonló kiegészítéseket telepíteni, a gond változatlan: sem a program, sem én nem rendelkezünk shakespeare-i szókinccsel, de még gyatra angoltudásommal is bármely általános kisegítő funkciókat ellátó beszédfelismerő programot kenterbe verem. Hogy dolgozhatnánk így össze eredményesen? Ami meg ízes nyelvünket illeti, ki ér arra rá, hogy azt egy program számára akár csak töredékes gazdagságában megtanítsa? Többségünkben ugyanis nem nyelvtanárok, hanem mezei felhasználók vagyunk. Természetesen egy pillanatig sem vitatom, hogy Kiegészítő lehetőségként ezeknek milyen jelentős szerepük lehet, de elgondolkodom azon, hogy akkor miért nem kiegészítő programként kerülnek be ezek a szolgáltatások a csomagba - teszem azt, úgy, mint annak idején a Word 2.0 mellé a spanyol helyesírás-ellenőrző -, s miért kell az amúgy is mintegy fél gigabájtos Office-t tovább terhelni vele.

(A teljes cikk a Számítástechnika május 21-i, 21. számában olvasható.)