DVD-enciklopédia 1.

A DVD-ről mindenki hallott, de a vele kapcsolatos technikai részletkérdésekről a legtöbben szinte semmit sem tudnak. Cikkünk megpróbálja eloszlatni a DVD-t övező homályt, és bemutatja az egymással versengő újraírható DVD-formátumokat.

A DVD hatalmas utat tett meg 1997-es indulása óta. Ez napjaink leggyorsabban terjedő szórakoztatóelektronikai formátuma, amely sokkal hamarabb vált elfogadottá, mint annak idején a CD vagy a videó. A boltok tele vannak DVD mozikkal, és a DVD Forum (www.dvdforum.org) azt jósolja, hogy öt éven belül a DVD teljesen kiszorítja a videokazettákat. A DVD a számítógépek világában is hódít, és a nívós új PC-ket ma már szinte kizárólag DVD-ROM-meghajtóval szállítják.

E fantasztikus sikertörténet főszereplője egy tenyérnyi kis lemez, amely külsőre semmiben nem különbözik a CD-től, de akár 25-ször annyi információt is képes hordozni. Ez a többletkapacitás a miniatürizálás eredménye. A hagyományos CD tárkapacitása maximum 700 megabájt, de a keskenyebb barázdák, a kisebb pontméret és a jelek kiolvasására szolgáló speciális lézer jóvoltából a DVD a lemez egyetlen oldalára 4,7 gigabájtot tud elraktározni. A DVD ráadásul nemcsak egyoldalas, hanem kétoldalas változatban is készülhet (előbbi neve DVD-5, utóbbié DVD-10): ekkor a kapacitása megduplázódik, és eléri a 9,4 gigabájtot. Sőt, a tárkapacitás még tovább fokozható olymódon, hogy egy oldalra nem egy, hanem két adathordozó réteg kerül, amelyeket félig áteresztő réteg választ el egymástól - a legtöbb mai DVD filmet kétrétegű hordozóra készítik el. Az ilyen szendvicstechnikával kialakított egyoldalas, kétrétegű lemez (DVD-9) 8,5 gigabájtot tud tárolni, a kétoldalas, kétrétegű változat (DVD-18) pedig 17 gigabájtot. A kétoldalas DVD-ket nekünk kell megfordítanunk a meghajtóban, a rétegek között viszont a lézersugár maga képes a másodperc töredéke alatt átkapcsolni, ehhez kézzel nem kell beavatkoznunk, lejátszáskor sem vehető észre a váltás.

Ám nem csupán jó híreink vannak a DVD-vel kapcsolatban. A PC-s szoftverek túlnyomó többsége még mindig CD-ROM-on kerül forgalomba, és egyelőre semmi jele annak, hogy a helyzet radikálisan változna. Az újraírható DVD-k piacán pedig szabványháború dúl: három rivális formátum küzd a PC-k meghajtórekeszeinek meghódításáért.

Összeállításunkban bemutatjuk az egymással versengő újraírható DVD-formátumokat, és megpróbáljuk megjósolni, melyikük lesz a befutó. Megnézzük azt is, hogy az archiválástól a saját mozik készítéséig mi mindenre használható egy DVD-író, továbbá elmagyarázzuk a telepítés menetét.

Eltérő formátumok

Mielőtt elmerülnénk a DVD előnyeinek ecsetelésében, vessünk egy pillantást az egyes írható és újraírható szabványokra.

Az első újraírható DVD-formátum, a DVD-RAM lényegében a magnetooptikai meghajtók továbbfejlesztett változata. Kisebb kapacitásban már vagy egy évtizeddel korábban létezett, főleg kényes, fontos adatok nagy megbízhatóságú tárolójaként alkalmazták. Olyasféle tokot (caddy) használ a lemezek védelmére, mint a jó öreg hajlékonylemezek. A PC a DVD-RAM-meghajtókat egyszerre kezeli optikai és kivehető meghajtóként, ennek következtében egyszerűen áthúzhatunk állományokat az Intézőből a DVD-RAM-ra (és megfordítva), valahogy úgy, mintha a DVD-RAM egy hatalmas kapacitású hajlékonylemez volna - nincs tehát szükség különleges írási eljárásra. Az adathordozót akár százezerszer is újraírhatjuk, az információkat kis, könnyen címezhető blokkokban tárolja, így írás közbeni fennakadásokra nem kényes, akár közvetlenül is szerkeszthetünk rajta. A lemez egyoldalas és kétoldalas változatban is kapható: előbbi tárkapacitása 4,7 gigabájt, utóbbié 9,4 gigabájt.

A tokocska ugyan remek védelmet nyújt a lemeznek, viszont nyilvánvalóan megakadályozza, hogy normál DVD-meghajtóba tegyük be az adathordozót. Az újabb DVD-RAM-okat ezért már ki lehet venni a tokjukból, bár a gyártók felhívják a figyelmet az óvatos bánásmódra. Ám, még ha kiszabadítjuk is kazettafogságából a lemezt, van egy további bökkenő: ezt a formátumot a ROM-meghajtók közül csak a DVD-RAM-ot támogató gyártók - például a Toshiba - által kifejlesztett legújabb modellek tudják olvasni.

Legnagyobb kompatibilitásnak vitathatatlanul az egyszer írható DVD-R örvend, amely kapacitásában, szerkezetében pontosan megegyezik az egyoldalas, egyrétegű DVD Video lemezekkel. Éppen ezért szinte 100 százalékosan kompatibilis, minden asztali és PC-s meghajtó olvassa. 4,7 GB-os kapacitásával szinte kihívást jelenthetne, hogy a kalózkodás legfőbb adathordozójaként fusson be fényes pályát, manapság azonban a filmgyártók ügyelnek arra, hogy megnehezítsék a másolást: kétrétegű lemezeket bocsátanak ki, így azok tartalma nem fér el egy DVD-R lemezen. Kézenfekvően használható viszont nagyméretű - például vállalati - videoanyagok, nagy adattömegek tárolására, minden PC-s DVD-meghajtóban olvasható formátumban. A CD-R formátumhoz hasonlóan csak egy menetben lehet írni rá, azaz az adatfolyam fennakadása tönkreteszi a lemezt. Az új Pioneer A04 íróban éppen ezért már debütált az ezt kivédő - a CD-írók BurnProofjához hasonló - technológia, azaz képes a megszakadt írást folytatni. A formátum előnye tehát a kompatibilitás, hátránya, hogy csak egyszer és gyakorlatilag egy menetben írható.

Tájkép csata helyett?

Ha végigtekintünk a különféle újraírható DVD-formátumok támogatóinak névsorán, a fogyasztói elektronikai és a PC-ipar szinte valamennyi óriását ott találjuk valamelyik táborban.  A Hitachi, a Toshiba, a Panasonic és a Samsung a DVD-RAM mögött sorakozott fel, és a hivatalos DVD Forum (www.dvdforum.org) is támogatja ezt a szabványt. A DVD Forum, amely a technológia kifejlesztésében részt vevő piacvezető cégeket tömöríti, egy másik formátumot is támogat: a DVD-RW-t, amelynek zászlaja alatt ott találjuk a Pioneert, az NEC-t, a Sharpot és a Thomsont. Az Apple és a Compaq is ezt a formátumot szerepelteti rendszereiben.

A DVD+RW a DVD Forum jóváhagyását ugyan nem bírja, viszont mögötte áll a Sony, a Philips, a Ricoh, a Yamaha, a HP, a Verbatim és a Thomson (amely a másik RW-formátumot is támogatja). Ígéretük szerint a DVD+RW-tábor tagjai egy új, egyszer írható formátumot is fejlesztenek, amelynek megjelenését 2002 tavaszára ígérték. Ennek neve DVD+R, és állítólag ugyanolyan kompatibilis lesz a különféle meghajtókkal, mint a DVD-R; hogy ebből mennyi az igazság, az csak a megjelenést követő tesztek elvégzése után derül majd ki. Nem árt megjegyezni, hogy a DVD Forum jóváhagyása híján sem a DVD+RW, sem a DVD+R nem használhatja a hivatalos DVD logót.

Az újraírható CD-hez (CD-RW) hasonlóan épül fel szerkezetében a többször (mintegy ezerszer) írható DVD (DVD-RW). Ennek értelmében kétféleképpen írhatunk rá: vagy egy menetben, ahogy a CD-R és DVD-R lemezekre, vagy nagy blokkokban (Packet Writing), UDF formátumban. Ehhez speciális szoftver szükséges, általában az Ahead Nero csomagjában szereplő InCD-vel oldatják meg a feladatot. Gyakorlatilag úgy használható, mint a DVD a DVD-RAM esetében, de sajnos a nagyobb blokkméret miatt többet tesz-vesz az író, ki kell várni a blokkok lezárását is. A UDF formátum tehát kissé nehézkesen kényszerül flopi jellegű használatot biztosítani a voltaképpen csak menetenként írható hordozón, előnye viszont, hogy gyakorlatilag minden, újabb DVD-meghajtóval ellátott PC-ben olvasható.

A végére hagytuk a legújabb újraírható formátumot, a DVD+RW-t, amely szigorúan véve nem élvezi a DVD Forum támogatását. Viszont elég nagy cégek (többek között a HP és a Philips) állnak mögötte ahhoz, hogy a PC-s világ szélesre tárja kapuit. Pontosabban a videós világ is, hiszen ezt a hordozót kifejezetten házi jellegű, de DVD minőségű videók zökkenőmentes rögzítésére tervezték. Egyoldalas és egyrétegű, kapacitása 4,7 GB, blokkmérete megegyezik a DVD Video lemezekével, fényvisszaverő képessége azonban attól jelentősen elmarad, ezért a jelenlegi meghajtók zöme nem képes olvasni, csak az újabb modellek vannak erre felkészítve. A +RW meghajtók pontosabban "céloznak" a rövidebb hullámhosszú lézernek és a pontosabb mechanikának köszönhetően, ezért nem kell nagy blokkokban dolgozniuk, írás után nincs szükség lezárási műveletekre, illetve az adatfolyam megszakadása semmilyen problémát nem okoz. Az írás sebessége meglehetősen dinamikusan változtatható, ezért nem jelent problémát a változó bitrátájú (VBR) anyagok felírása sem, az újraírások száma pedig valamivel magasabb, mint a DVD-RW esetében. Mindezen előnyök mellett hátrány, hogy az ígéretekkel ellentétben - egyelőre - csak egyszer írható DVD+R lemezek kaphatók (ez adatvédelmi okokból lehet előnyös), és csak a legújabb meghajtókkal lehet elolvasni a sötétszürke korongokat.

Móray Gábor

(Folytatás következik)

Korábban:

27 GB egyetlen DVD-korongon

Videokazetták a DVD árnyékában

Írható DVD: a formátumok háborúja