Harc a por ellen - Géptakarítás

Aki nem kotorászik gyakran számítógépe belsejében, az nem is hinné, hogy milyen rövid idő alatt, mekkora por képes felhalmozódni odabent. Cikkünkben töviről-hegyire átvesszük, hogyan érdemes kitakarítani a dobozban.

Tessék csavarhúzót ragadni, lekapni a fedelet, bekukkantani, és elszörnyedni! Jön a nyári forróság, és érdemes még időben hűsítő portalanítást végezni. Muszáj, mert napjaink gépei nagyon erősen melegszenek. Tessék benézni egy gép belsejébe! Hűtőbordát látunk a processzoron, a grafikus kártya chipjén és memóriáin, az alaplap lapkakészletén és a legtöbb helyen a bordán ventilátor is csücsül. Lévén az egész PC-s miskulancia léghűtéses, nagyon sokat számít, ha az alkatrészeket vékony porréteg fedi, és hótakaróként melegen tartja azokat. Közeleg a nyár, és megelőzendő a negyvenfokos hőségben megmagyarázhatatlan okból le-lefagyó gépek okozta bosszúságot, érdemes inkább még időben megelőző takarítást csapni.

Hozzávalók

Mielőtt bármibe is belevágnánk, nézzük meg tüzetesen a gép hátlapját és az azt rögzítő csavarokat! Hogyha ezen a fertályon olyan garanciacímkét találunk, amely a gépház megbontásakor szakad, sérül, és a gépezet még garancia alatt van, akkor tegyünk le a beavatkozásról. Érdemes körültekintően eljárni, mert sok kereskedő ad a gépeire 1+2 év garanciát, amit nem bölcs dolog elveszíteni. Ha már lejárt a garancia, akkor ne zavartassuk magunkat a címke miatt. Ha nincs címke, viszont érvényes még a garancia, akkor is tanácsos a kereskedővel tisztázni, hogy érvényes marad-e a jótállás az után is, ha mi nyúlunk bele a gépbe. Természetesen azt is tartsuk szem előtt, hogy a PC érzékeny elektronikai berendezés, és ha nem bírunk némi ezermesteri gyakorlattal, akkor ne ezen kezdjünk el edzeni. Azt is fontos tisztáznunk, hogy jelen cikkünk ugyan amolyan "csináld magad" jellegű útmutató, a gépben folyó ténykedést mindenki a saját felelősségére végzi. Ha valami a végén balul üt ki, akkor azért csak magát okolhatja a beavatkozást végző.

Nos, tekintsük át, hogy milyen tárgyakra lesz szükségünk! Készüljünk fel arra, hogy jó nagy piszkot fogunk generálni, ezért érdemes annak a helynek a környékét, ahol munkálkodni szándékozunk, újságpapírral beborítani. Ezenkívül kell majd egy pár csavarhúzó, kis doboz a kitermelt csavaroknak, egy ecset, amellyel portalanítani fogunk a kényes helyeken, porrongy, valamint egy porszívó. Ez utóbbiból lehetőleg egy olyan, amelyen lehet szabályozni a szívás erejét. Ez a szükséges minimum, amelyet majd kiegészíthet még (bővebben lásd később) egy-két apróság. A legfontosabb hozzávaló azonban egy szabad délután, lévén, hogy a jó munkához idő kell.

Külcsín

Ha már nekiduráltuk magunkat, akkor érdemes kívülről is rendbe kapni a szerkezetet. Mindenekelőtt minden létező csatlakozót húzzunk ki a gépből, és helyezzük oda a házat, ahol előkészítettük a terepet a poroláshoz. Ha az oldallapok eltávolíthatóak, akkor a legegyszerűbb a mosogatóban, közönséges háztartási mosogatószer és egy puha mosogatószivacs segítségével lecsutakolni az egészet. Vigyázzunk arra, hogy a ház festését könnyű megkarcolni, tehát ne a fémforgács dörzsivel essünk neki. Ugyanez a tanácsom a műanyag előlapra. Ha könnyű leszerelni, akkor a mosogatóba vele! Amennyiben vannak rajta díszítőelemek - matrica, teljesítményfokozó dekorcsík stb. -, és meg is akarjuk tartani ezeket, akkor a mosogatós eljárás nem működik, mert ezek a miskulanciák bizonyosan leáznak. Ha műanyag díszítőlécek vannak rajra, akkor szintén ellenjavallt a módszer, mivel ezek alá beszivárog a víz, amit pokoli nehéz aztán kicsalogatni onnan. Ha meg ott marad, akkor könnyen a gép vesztét okozhatja, hogyha az elektronikával találkozik.

A mosás után hagyjuk megszáradni a "karosszériát". Minthogy a ház nem rozsdamentes acélból készül, besegíthetünk neki egy kis törölgetéssel. Persze ha már ennyitől el kezd oxidálódni a lemez, akkor az már régen rossz, de mi azért legyünk csak gondosak! Visszaszerelés előtt majd gondosan vizsgáljuk át, nehogy a sarkokban, hajlatokban, szellőzőnyílásokban rekedjen néhány makacs vízcsepp. Ha a fémburkolat vagy a műanyag borítóelemek nem távolíthatóak el teljes egészében, vagy valamiért a vizes módszer nem használható, akkor mást kell kieszelnünk. A kereskedelemben kaphatók olyan, vegyszerrel kezelt törlőkendők, illetve olyan tisztítószerek, amelyeket pontosan erre a feladatra találtak ki. Ezek antisztatikusak, és biztosan nem ártanak a műanyag felületeknek. Hátrányuk, hogy nem a legolcsóbbak, no meg be is kell szerezni őket. Jómagam a leszerelhetetlen fémburkolat kezeléséhez már évek óta az enyhén nedves domestosos rongyot használom. Ez remekül oldja a koszt, de van egy hátránya. A kezelés után hátramaradó szag nem éppen kellemes, illetve a műanyag felületekre sajna nem biztos, hogy alkalmas. Éppen ezért pattintsunk ki egy, a meghajtók beépítésére szolgáló bölcső elől egy műanyag fedőlapot, és annak a hátsó oldalán - ahol, még ha baj lesz is, nem látszik - próbáljuk ki, hogy nem hagy-e nyomot rajta. (Dörzsöljük át, és hagyjuk egy kicsit "dolgozni". Ha pár perc múlva, letörlés után nem hagy nyomot, akkor minden rendben, szabad a pálya egy nagyobb kiterjedésű beavatkozáshoz.)

Portalanítás

Amíg a külső burkolat szárad, addig foglalkozzunk a "motorházzal"! Ha hatalmas porcicák acsarkodnak ránk, akkor ezekkel bánjunk el először. Ha az összecsapáshoz a porszívót vetjük be, akkor legyünk nagyon óvatosak. Állítsunk be egy egészen alacsony szívóteljesítményt, vagy ha van olyanunk, akkor használjunk morzsaporszívót. Ez azért fontos, hogy csak a por kerüljön a porzsákba, és ne a kis műanyag sapkák az átkötésekről (jumper) vagy akár az apró, gyengébben odaforrasztott alkatrészek. Éppen ezért lehetőleg ne egy ipari porszívóval támadjunk rá. Második lépcsőben - a jobb hozzáférhetőség végett - érdemes kiszerelni a tápegységet. Az ATX szabványú házaknál általában négy csavar rögzíti a tápot, amelyek a gépház hátlapja felől oldhatóak. A fémdobozt hátrafelé lehet kiemelni a házból, de persze előtte ki kell húzni a csatlakozókat az alaplapból és a meghajtókból. Ugyan az ATX tápegység csatlakozói kivétel nélkül "bolondbiztosak", nem árt, hogy még mielőtt szétkapnánk mindent, mint foxi a lábtörlőt, memorizáljuk, hogy mi hová való. (A gyakorlatlanabbak számára jó trükk lehet jegyzettömblapokat húzni - néhány útbaigazító feljegyzéssel - azokra a csatlakozókra, amelyek használatban voltak. Papírt középen kiszúrni egy ollóval, áthúzni a dugón, fölötte félbehajtani!) Egyelőre tegyük félre a tápot, majd később foglalkozunk vele. Most, hogy jobban hozzáférünk a dolgokhoz, megkezdhetjük a portalanítást. Valószínűleg mindent vékonyabb-vastagabb porréteg fed. Ezt kell felszámolnunk! A gyakorlat abszolút szabad stílusú, minden, a rendelkezésünkre álló eszközt felhasználhatunk. Az ecset lesz a leghasznosabb kellék, segítségével a hűtőbordák vájatai közül, a picurka alkatrészek közül is kipiszkálhatjuk a koszt. A lényeg az, hogy a nagy munkában semmi se végezze a porszívó gyomrában, ami nem por.

Arra is figyeljünk oda, nehogy átállítsuk az apró, úgynevezett DIP kapcsolókat a lapon - feltéve, hogy vannak ilyenek rajta - takarítás közben. A bővítőkártyákról se feledkezzünk meg! Sőt! A legokosabb, ha először ezekkel kezdjük. Talán kiszerelni a legtanácsosabb őket. Az alkatrészek nélküli hátoldalakat a legegyszerűbb áttörölni egy ronggyal. Arra azonban figyeljünk oda, hogy a forrasztások kis csúcsos, szúrós végei alaposan megszaggathatják a rongyot, és a kezünket is összeszurkálhatják. A RAM modulokat se felejtsük ki! Töröljük át a meghajtók külsejét - ha kell, akkor szereljük ki őket a bölcsőből -, majd legutoljára töröljük ki a gép belsejét is, de egyáltalán mindent törölgessünk le, ami poros. Ne hagyjuk ki az IDE- és floppykábeleket sem!

(Folytatás következik)