Kis magyar liberalizáció

Az alternatív telekommunikációs társaságok és az internetcégek valóságos össztüzet zúdítottak az elmúlt hónapokban a Matávra. Akadtak, akik egyenesen a korábban monopolhelyzetben lévő társaságot vádolták azért, hogy hat hónappal a liberalizáció hivatalos meghirdetése után még mindig nem jött létre valódi verseny a távközlési piacon. Mennyire felel meg a valóságnak, hogy a Matávon múlik a helyzet megoldása? Erről kérdeztük Straub Eleket, a társaság elnök-vezérigazgatóját.

Érdekes módon a Matáv egyik legerősebb ellenfele, a Vivendi hangsúlyozta azt a többi szolgáltatótól lényegesen eltérő véleményt: nem lehet elvárni, hogy egy magántársaság a saját érdekei ellen cselekedjen, olyan összekapcsolási konstrukciót ajánlva ellenfeleinek, amely üzleti pozícióit meggyengíti. Egyetért a Vivendi megfogalmazásával?

Azt mondanám, hogy a sok hang között ez egyértelmű megszólalás volt. De a Matávot nem csupán a magántársaság érdekeinek védelme motiválja. Már sokszor bebizonyítottuk a múltban is, hogy leginkább azt vesszük figyelembe: a távközlés fejlődése szempontjából mi jó az országnak. Ami a jelenlegi támadásokat illeti, határozott véleményem, hogy félrevezetik a közönséget, nagyon is önös érdekeket szolgálnak, s csak arra alkalmasak, hogy elmérgesítsék a helyzetet. Komoly társaságoktól el lehetne várni, hogy szakszerűen és üzletszerűen bíráljanak minket, amire mi professzionális válaszokat tudnánk adni.

Különösen élesek a bírálatok az internetkérdésben. A konkurens szolgáltatók állítása szerint azzal, hogy a Matáv megszüntette a korábbi kedvezményeket, visszaveti az épp csak fejlődésnek indult internetkommunikációt.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a korrekció éppen a piac érdekében történt. Az átalánydíjas megoldás nem vezet igazi versenyhez, csupán azt jelenti, hogy az internetszolgáltatók haszonélvezői a Matáv korábbi befektetéseinek, támaszkodnak az általunk megépített infrastruktúrára, ami szerény megélhetést biztosít számukra. Véleményem szerint ennek a helyzetnek a megszüntetése éppen a versenynek kedvezett, az internetpiac szereplőit arra ösztönzi, hogy ésszerű megoldásokat dolgozzanak ki, ne terheljenek túl egyetlen hálózatot, hanem olyan feltételekkel biztosítsák a szolgáltatást, amely egyben a saját nyereségüket is növeli. Valódi versenyt generál a szimulált versenypiac helyett. Az internetes bevételmegosztást egyébként mi eleve vitattuk, jó egy évvel ezelőtt már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a korábbi kedvezmények nem lesznek fenntarthatók. Ezt akkor a döntéseket előkészítő hatóság tudomásul vette. Amikor a mi javaslatunkkal ellentétes döntésre került sor, akkor azonnal bejelentettük, hogy ezzel kényszerpályára került a kérdés. A jövőben - meggyőződésünk szerint - pontosan az történik majd, amire számítottunk. Sorban jelennek meg az internetajánlatokban az újabb lehetőségek, a társaságok újabb és újabb megoldásokat jelentenek be. Azáltal, hogy a Matáv feladott egy üzletileg nem tartható irányt, gyakorlatilag ösztönözte a versenyt. Megpezsdült a szélessávú internetelérés piaca, az ADSL iránti igény néhány hét alatt hétszeresére nőtt. Ez annyit jelent, hogy egészséges fejlődés kezdődött meg, hiszen a jövőt úgyis a szélessávú összeköttetés megteremtése jelenti. Az internetszolgáltatók az első időszakban kormányzati közbelépést sürgettek, s konzultációra kérték fel az informatikai tárcát. A kormányzat bennünket is meghívott ezekre a megbeszélésekre, s a közös gondolkodással, úgy érzem, sikerült bebizonyítanunk: a távközlési szolgáltatókat ösztönzi, ha az internetezés más irányokba fordul és egészséges módon kezd fejlődni.

Az alternatív társaságok fontos aduként hangoztatják, hogy a lakossági piac kiszolgálása lehetetlenné vált azáltal, hogy nincs végleges összekapcsolási megállapodás, s ezért nem tudnak megfelelő szolgáltatásokat ajánlani a nagyközönségnek. Mennyire érzi helytállónak, hogy a szolgáltatók a tömegpiac megnyerését tartják - a jelenlegi helyzet miatt - reménytelen vállalkozásnak?

Hogy a verseny ma még nem érződik a lakossági piacon, ennek két oka van. Az egyik, hogy a törvény elfogadása és a végrehajtási utasítás számos olyan felkészülési feladatot írt elő, amelyek kidolgozása időigényes munka. Az első félévben még csak a felkészülésre maradt idő, ami a liberalizáció megvalósításában nem okoz számottevő időveszteséget. A másik ok, hogy sehol nem látszik olyan tőkeerős vállalkozás, amelynek szándékában állna, hogy megtegye a tömegpiac megnyeréséhez szükséges beruházásokat. Versenyezni kellene például olyan ügyfélszolgálat felállításával, amely jobb, mint a Matávé. A Matáv-pontokkal szemben fel kellene állítani hálózatokat, amelyek alkalmasak az ügyfelek komplex kiszolgálására. Ilyen hálózatnak például már egy-másfél éve üzemelnie kellene, hogy előkészítse a terepet. Érdemes megnézni, hogy a Vodafone mennyit invesztált üzletláncának létrehozásába ahhoz, hogy a mobilpiac harmadik szereplőjeként elérje a 10 százalékos piacrészesedést. Nem látni olyan reklámkampányt sem, amely közvetlenül a fogyasztókat ösztönözné a választásra. Gyakorlatilag az alternatív társaságok közül - a Vivendi megszólalásait leszámítva - senki nem tette meg ezeket a lépéseket. Nem a Matávon múlik, hogy a verseny lehetőségét nem sugalmazzák ezek a társaságok a piacnak.

Lehetséges, hogy az alternatív társaságok nem is kívánnak belépni az úgynevezett tömegpiacra?

Ha a társaságok retorikáját nézzük, akkor mindig az egész piacról beszélnek, a verseny híveiként lépnek fel. A valóságban viszont racionális üzleti alapon az üzleti szférára koncentrálnak. A lakossági hangszolgáltatás nem vonzó üzlet, kemény feladat megküzdeni az előfizetőkért, ugyanakkor maga a szolgáltatás csak igen kevéssé nyereséges. Ahol profitot lehet remélni, az az üzleti előfizetők köre, s többnyire ezt a piaci szegmenset célozza meg ma valamennyi alternatív szolgáltató. Ebben a körben viszont a Matávnak hagyományosan jó pozíciói vannak, s nagyon vonzó - magyarán: olcsó - ajánlatokat kell letenni ahhoz, hogy a váltás megtérüljön a vállalatoknak. Nagyon remélem, hogy a kormányzat is felfigyel arra, hogy miközben a diskurzus a felszínen a lakosság érdekéről folyik, addig a szándék tulajdonképpen a nagy üzletek megnyerése. S ha erre felfigyelnek a kormányzati oldalon is, akkor egyben azt is felismerik, hogy valójában melyik cégre támaszkodhatnak a telefónia fejlesztésében, az egyetemes szolgáltatás megvalósításában.

Július elsején mindenképpen megszületik a döntés az összekapcsolási feltételekről. Mennyire számít arra, hogy a Matáv második alternatíváját elfogadja a Hírközlési Döntőbizottság?

A Matáv javaslatot tesz, amelyet szakmai egyeztetés után véglegesít. Az együttműködés alapja, hogy kölcsönösen elfogadható konstrukció jöjjön létre, amelynek értelmében már véglegesíteni lehet az alternatív szolgáltatókkal korábban megkötött kereskedelmi megállapodásokat. Mi reméljük, hogy elfogadható alternatívát sikerül kidolgoznunk. Bizonyos, hogy az árak tekintetében a HDB-nél lesz a döntő szó. A törvényes pecsétet a HDB teszi rá az ajánlatra. A hónapok óta tartó támadásokkal a potenciális konkurensek tulajdonképpen a HDB-re próbálnak nyomást gyakorolni, prejudikálva, hogy a testület nem hoz korrekt döntést.

A HDB az elmúlt időszakban több határozatot is hozott a Matáv ellen, az alternatív társaságok beadványai alapján. Elfogadják a döntéseket vagy megfellebbezik?

A HDB-t azért hozták létre, hogy döntsön vitás kérdésekben, s mi végrehajtjuk ezeket a határozatokat. Semmiképpen nincs halasztó hatálya annak, ha esetleg a Matáv bíróságon kéri majd a döntés felülvizsgálatát. Még nem döntöttük el, hogy lépünk. Nem kétséges, hogy a határozatokat azonnal végrehajtjuk, függetlenül attól, hogy később jogi útra kívánjuk terelni az ügyeket. Mindenképpen úgy látjuk, ha egy társaságnak reális esélye van arra, hogy álláspontját megvédje, akkor ezt nem lehet megakadályozni.

Potenciális konkurenseik úgy látják, hogy a Matáv erős központosítással igyekszik erőfölénybe kerülni mindazokon a területeken, ahol már tradicionálisnak számít a piaci verseny, így többek között az üzleti kommunikációban. Ebbe a kategóriába sorolják többek között a Matávcom visszafejlesztését, az Axelero növekvő specializálódását.

Valóban módosítottunk üzleti stratégiánkon idén januárban. Célunk az úgynevezett egykapus kiszolgálás, vagyis hogy a Matáv a különböző szolgáltatások teljes skáláját tudja nyújtani üzletfeleinek. Ez részben hatékonysági kérdés, részben a műszaki tevékenység jobb koncentrációját biztosítja. A Matávcom korábban is az alközpontok létesítését látta el, ez a szerepköre megmaradt. Az Axelerónál is arra törekszünk, hogy elsősorban azokat az outsourcing tevékenységeket vállalja fel, amelyek az internethez kapcsolódnak. Négy-öt évvel ezelőtt az látszott célravezetőnek ha bizonyos tevékenységeket kiszervezünk a központi irányítás alól, mert úgy láttuk, hogy ezek az üzletágak jobban tudnak prosperálni akkor, ha nagyobb önállóságot és több feladatot kapnak. Kénytelenek voltunk felismerni, ez több esetben párhuzamos fejlesztésekhez vezetett, s a Matáv - házon belül - csinált konkurenciát magának. Ezen most változtattunk. Az anyavállalaton belül három nagy üzletágat hoztunk létre, amelyek nagy önállósággal működnek. Ez a három önálló terület az üzleti szolgáltatásokra, a lakossági szolgáltatásokra és a hálózatfejlesztésre, illetve az üzemeltetésre koncentrál. Így tudjuk biztosítani az átfedések csökkentését és a hatékonyság növelését. Természetesnek találom, hogy koncentráljuk erőforrásainkat, hiszen így tudunk a leghatásosabban fellépni az ügyfeleinknél, s versenyképes ajánlatokat megfogalmazni azok számára, akik ma még nem a Matáv szolgáltatásait veszik igénybe.

A Matávnak kiemelkedően nagy a nyeresége most is, meghaladja a hetvenmilliárd forintot. Elképzelhető, hogy az üzleti kommunikációban végrehajtott koncentráció, a lakossági kedvezmények megszüntetése következtében ez a szám idén tovább növekszik?

Ha más hasonló, nemzetközi vállalkozások nyereségességével hasonlítom össze a Matáv 70 milliárd forintos eredményét, akkor egyáltalán nem mondhatjuk magasnak ezt a számot. És sajnos ez a nyereség évek óta nem nagyon növekszik. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ezt a tendenciát megfordítsuk. Egyébként a nyereségünknek egy tekintélyes hányadát nem a magyar piacon termeljük meg, hanem Macedóniában, ahol jelentős beruházást hajtottunk végre. A macedón távközlési piac felfutó ágban van, mind a hagyományos, mind a mobiltelefóniában, s fejlesztéseink eredményeképpen ki tudjuk használni a keresletet. A Matáv nyereségének jelentős hányadát a Westel realizálja. Ez a nagyon sikeres vállalat kemény versenyben harcolta ki és erősíti pozícióját. Számunkra kedvező volt az is, hogy a forintárfolyam erősen növekedett, s ennek következtében a nem forintban lévő adósságállományunk a könyveinkben leértékelődött. A vezetékes telefon részaránya a teljes nyereségen belül az 50 százalékot sem éri el, és évek óta gyorsan csökkenő. Félő, hogy néhány éven belül súlyos helyzet alakulhat ki ebben az üzletágban. Stratégiánkat is ez határozza meg, a nyereséges területeken kívánjuk bővíteni a tevékenységünket, mert különben a jelenlegi működési modell nem lenne fenntartható. Egyre többet költünk az internet és a mobil fejlesztésére, a klasszikus telefonhálózat fenntartására viszont csak korlátozottan tudunk fordítani. Ha tovább tart a vezetékes telefonszolgáltatás nyereségességének csökkenése, az komoly veszélyeket rejt magában, hiszen félő, hogy az a telefonhálózat, amely a Ő90-es évek közepén még rendkívül korszerűnek számított, elavulhat. A hangtelefónia várhatóan nem bővül, de az üzletág rentabilitását fenn kell tartanunk. Nagyon sok függ attól, mennyire kiegyensúlyozott, befektetésekre ösztönző a valóságos teljesítményeket jutalmazó szabályozói és piaci környezet. Ilyen körülmények között az egész távközlés és a Matáv is bizakodhat a jövőben.

Bán Zsuzsa